Nyíregyháza

Bujon született 1940-ben, s ott is maradt harminc évig. Itt járt általános iskolába, majd tanulmányait Nyíregyházán, a közgazdasági technikumban folytatta. A földműveléssel foglalkozó szülők nem nagyon láttak perspektívát az egyéni gazdálkodásban, ezért − talán ösztönösen is − értelmiségit akartak a fiukból nevelni.

Harmadik osztályban a képzést megbontották: a közgazdasági területek és a banki szféra között lehetett választani. A fiatalember az utóbbinál maradt, mert ez felelt meg jobban az érdeklődésének meg érdekesebbnek is tűnt az itteni munka.

Érettségi után a Magyar Nemzeti Bank nyíregyházi fiókjában termelőszövetkezeti hitelügyi előadó lett. Ismerte a vidéket, gazdag tapasztalatokat szerzett, amelyeket még így, fiatalon is jól tudott kamatoztatni.

Visszatekintve izgalmasnak és érdekesnek tartja ezt a feladatot, hiszen gyakran kellett a helyszínre utazni, vizsgálni a hitelek fedezetét. Egyre inkább érezte, hogy szükségesek a további − elsősorban a mezőgazdasági termeléssel kapcsolatos − ismeretek, a bank is támogatta a továbbtanulást. Deme Géza az Agrártudományi Egyetemet választotta, hiszen az itt szerzendő ismereteket tudta a legjobban hasznosítani. Naponként bejárt Bujról Nyíregyházára, rengeteg emberrel megismerkedett.

1967-ben megszűnt az MNB járási fiókja, a teljes személyi állomány átkerült az MNB Szabolcs-Szatmár Megyei Igazgatóságához. A mezőgazdasági osztályon dolgozott, 1970-ig a termelőszövetkezetek hitelügyeivel foglalkozott. Ebben az évben végzett az egyetemen, ettől kezdve szakértőként dolgozott. Nagy, országos tervek indultak be ezekben az években (hűtőházak, komplex állattartó telepek, intenzív gépesítés stb.), szükség volt a tanácsadásra, a segítségre, a termelési, a gazdálkodási ismeretekre.

Lelkesítő volt ez az időszak, ma is szívesen emlékszik vissza, mert rengeteg volt a feladat és nagyon sok sikerben is volt része. A magyar mezőgazdaság ekkoriban indult el a világszínvonal felé. Mindenki látta a munkája eredményét, ez meghatározta az életkedvét is. Jó volt dolgozni a bankban is, kiváló volt a hangulat, nagyszerűek voltak a munkatársak. Lehetőség volt a megye bebarangolására, több ezer emberrel megismerkedett, akik közül nagyon sokkal ma is megmaradt a kapcsolata.

Az egyetem elvégzése után jött az önképzés, a különböző tanfolyamok. Meg kellett ismerkedni a mezőgazdasági joggal, a számvitellel, az üzemszervezéssel, az ellenőrzés módszereivel. A tanulás sohasem fejeződhet be.

1975-ig volt a bank szakértője, majd osztályvezető-helyettes lett. Az emberekkel való foglalkozás újabb kihívást jelentett, de sohasem hátrált meg. Amikor 1986-ban létrejött a kétszintű bankrendszer, teljesen egyértelmű volt, hogy azt az ágazatot választja, amellyel évtizedek óta már foglalkozott. Így került a Kereskedelmi és Hitelbankba. Itt az élelmiszer-gazdálkodási osztály vezetőjévé nevezték ki, de 1987-ben már igazgatóhelyettes is lett.

Nagy szükség volt a tapasztalatokra, mert a rendszerváltozással az élelmiszer-gazdaság megállt a fejlődésben, sőt mindmáig nem érte el a korábbi szintet. Ezt a megtorpanást fájdalmas volt tapasztalni, de nem lehetett siránkozni, meg kellett keresni az új helyzetben az új lehetőségeket. Kevesebb lett a sikerélmény, részt kellett venni a csődeljárásokban, a felszámolásokban. Újjá kellett szervezni az ügyfélkört.

1992-ben vezetőváltás történt, Deme Géza lett az igazgató. A bank most éli a privatizáció időszakát, erősíti önmagát, de ehhez sok-sok intézkedés szükséges.

A bank 1995-ben egyesült az IBUSZ Bankkal, ezáltal közelebbi kapcsolatba került a lakossággal. Ebben az évben meg kell találni azt a vevőt, aki jelentős tőkeemeléssel tovább erősíti a bankot.

1995-ben nemzetközi menedzserképzést szervezett a bank, amelyiken neki is részt kellett venni, pedig életkora miatt esetleg felmentést is kaphatott volna.

Deme Géza viszonylag későn nősült. A felesége ma is pedagógus. 1971-ben született a fiuk, három évvel később a lányuk. A fiú a miskolci egyetem közgazdaság-tudományi karán végzett, jelenleg Miskolcon a Kereskedelmi Bankban dolgozik. A lányuk egyetemi hallgató Gödöllőn vállalkozás szakon. Ha végez, agrármérnök lesz belőle.

Deme Géza számára a földhöz való kötődés nagyon fontos. Édesapja halála után rá maradt a gazdálkodás, a kárpótlással még szerzett is egy kevés földet. Amit megtanult valaha, most a gyakorlatban is próbára teheti. Talán ez a közelség a magyarázata annak is, hogy mindig nagyra értékelte a fizikai munkát. Sóstófürdői háza körül is van egy kis kertecske, alkalmas a kikapcsolódásra.

Amikor azt kérdezem, mi tartotta egész életében ezen a területen, azt mondja: szükség volt az emberi tisztességre, a szakmai ismeretre és a munkaszeretetre.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1997.)