Nyíregyháza

Neve egy különleges naptárral forrt egybe, amelyet bő negyedszázada Dávid-naptárként ismerünk. A vízépítő mérnök fiatalkorában nem mutatott nagy érdeklődést a meteorológia iránt, a távprognózis tulajdonképpen az akkor még iskolás lánya kíváncsiságának köszönhető. Lányának arra a meghökkentő kérdésére, hogy a Hold mozgatja-e a levegőt, mint a mechanikában jártas embernek, igennel kellett válaszolnia. A kimondott igen aztán egy pillanat alatt beindította az agykereket.

– A planetáris térben működő erők mozgatják a levegőt, és ez a mozgás rendszeres. Már csak azt kellett kidolgozni, valójában hogyan is történik és milyen rendszerben. Viszonylag hamar, két-három év alatt eljutottam a lényeg megértéséig, addig, hogy a rendszer ismerete alapján hosszú távú előrejelzést tudtam készíteni. Azt hittem: az emberek és a tudomány örömmel fogadják felismerésem, valójában az utóbbi inkább megsértődött, és a mai napig sem vigasztalódott meg. A prognózis minden évben elkészül, s én reménykedem, hogy egyszer a tudomány is másként vélekedik majd róla – mondja Dávid Mihály.

A Békés megyei Kevermesen született 1937-ben, szegény iparos család sarjaként. A középiskolát a békéscsabai Híd- és Vízműipari Technikumban végezte, az idén éppen ötven esztendeje. Egy soványka aktatáskával, még a tizennyolcat sem betöltve, érkezett a számára ismeretlen tájra. A Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság gyakorlótechnikusaként kezdte a pályáját. Éveket töltött Fehérgyarmat és környékén, majd a nyíregyházi központba került, ahol a belvízelvezetés elvi munkáival foglalkozott. Időközben a Budapesti Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Általános Mérnöki Karának vízépítő szakán szerzett diplomát.

Egy újítása kapcsán elmérgesedett vita, 1969-ben a kenyértörésig fajult, s a Szavicsavhoz igazolt át, ahol fő-építésvezető lett, majd termelési osztályvezetőként dolgozott. Három év után újabb állomása életének a megyei tanács építési és közlekedési osztálya, ahol vízügyi csoportvezetőként tevékenykedett.

A sokágú feladat vonzotta, s itt alkalma nyílt mindkét korábbi cégének munkatársaival, a volt kollégákkal, a tervező és kivitelező vállalatokkal és a helyi önkormányzatokkal együttműködni.

– Csak a mi korosztályunknak volt olyan szerencséje, hogy a megye közműves ivóvízellátásában az elsőtől az utolsó településig részt vállalhattunk. Az utolsó ilyen község Komlódtótfalu volt – mondja.

A rendszerváltás idején lett a megyei mérnöki iroda vezetője, innen ment nyugdíjba 1997 szeptemberében. Jelenleg egyedül él, két felnőtt gyermeke és két unokája van.

– Kutatásaim elvi alapjai az idén, 2000-ben, nyertek igazolást. Az El-Nino jelenségcsoportba tartozó, úgynevezett Déli-Oszcilláció Darwin és Tahiti mérőállomások légnyomásának váltakozó, ellentétes alakulása egyértelműen légdagályjelenség, hiszen ezek a helyek a földgömbön egymástól 90 fokra vannak. A légdagályjelenség tehát létezik, és éppen a Déli-Oszcilláció mutatja, hogy irányítja Földünk időjárását. Örömmel tölt el, hogy harmincévi munkám nem volt hasztalan, és igazolást nyert! A meteorológia mellett a másik nagy szenvedélyének, a festészetnek hódol.

– Életem alakulását és érdeklődésem irányítását a tér iránti érzékenység és a mechanikai szemlélet motiválta. Már egészen kisgyerekként rajzoltam, festettem. Máig eleven emlék, hogy négyévesen végignézhettem falunk templomának kifestését. Rajzolni Berecz András festőművésztől tanultam, 16 éve pedig tagja vagyok a Soltész Albert festőművész vezette Benczúr Gyula Képzőművészeti Szakkörnek. Nem okoz nehézséget a portré megrajzolása, de nagy szeretettel festek csendéletet és tájat, hisz életem nagy részét természetközelben töltöttem – vallja az időjós festő mérnök.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 10. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)