Nyíregyháza

Úgy szereti szülővárosát, hogy elfogultsága kiérződik jól értelmezett lokálpatriotizmusán. Sok versét ismeri Váci Mihálynak, de talán „Az én szőke városom” áll hozzá legközelebb, mert abban adja vissza a költő azt az érzést, ahogy ő is megéli nap mint nap szülővárosa életét 1937, születése éve óta.

Nyíregyházához kötődik mindkét szülői ágon, több generáción keresztül. Édesapja, Czékmann János, az egy korosztállyal feljebb élők emlékében még mint cukorka- és gyümölcskereskedő él a Rákóczi utcában. Édesanyja, Dankó Júlia, hű társa volt férjének minden tekintetben.

Egy folytonosság húzódik a családban apáról fiúra szálló szorgalommal a kereskedelem, illetve a szolgáltatás terén. Családjuk sorsa tipikus példája annak, hogyan kell szakmát szerezni, és azt becsülettel művelni.

Hogyan épült fel ez a családi modell? Nagy sora van annak. Édesapja napszámosként kezdte fiatalon egy nagykereskedőnél. Naponta leste, figyelte a kereskedelem apró fogásait, mert tudta, hogy a részletekben rejlik a szakma lényege. Megbízhatóságát naponta bizonyította főnökének, ott lett segéd úr is.

Titkos vágya teljesült, mert önálló kereskedő lehetett. Közismert és közkedvelt lett üzletével hamar a vevők körében. Sajnos, a piciny üzlet is az államosítás áldozata lett.

E tény nem szegte kedvét a családnak, mert a piacokon tovább árultak, nem hagyták abba a kereskedést. Ez volt a család bázisa, ebből kellett eltartani és nevelni István és Júlia nevű gyermekeiket. A kereskedelemben István jeleskedett jobban. Középiskolában is a híres nyíregyházi KEFÉ-be járt (Ma a Széchenyi István Közgazdasági Szakközépiskola).

Érettségi után István nagy vargabetűket írt le a munkahelyeivel. Végül is célhoz ért, mert az lett, amit titokban remélt, fényképész. Csak azok szeretik igazán szakmájukat, akik órákat tudnak róla beszélni részleteiben. Ehhez a lelkesedéshez lelkesítők is kellettek, ezek pedig bőven voltak az élete folyamán. Az említett középiskolájában tanárai közül ilyenek voltak: dr. Merényi Oszkár, Borka János, dr. Hubai Endre, Almássy László, csak kiragadva néhányat. Ehhez illeszkedve olyan osztálytársak kerültek össze, akik már diákként is bontogatták egy-egy ágon szárnyaikat, mint dr. Péli Tóth Sándor megyei bíró, dr. Tóth László bankszakember, dr. Becnerr Tamás atomtudós Németországban stb.

A szerelem a fotózással a középiskolában kezdődött. A legtöbb fiatalember életében van egy időszak, amikor a fotózás alapjaival megismerkedve rácsodálkozik a világra − természetre, emberekre − és elhatározza, hogy a frissen szerzett ismeretivel megörökíti, megjeleníti, felmutatja a barátoknak, az ismerősöknek, mindenkinek.

Titokban éjszakákba nyúlóan be-belopózott a laborba, és a nagy fényképész ősöktől leste el a szakmai fogásokat. Kimondhatatlan hálát érez most irányukba egyenként, hiszen nekik köszönheti, hogy ma már az ő nevét is a fotográfiával kötik össze.

Az előtanulmányai, az iskolai végzettsége és a hozzáállása révén nyomban fényképészkedhetett a Fényszövnél, mint termelő tag, tanulói idő nélkül. Fél év után sikeresen vizsgázott. Az elismert tudása alapján a 107. Sz. Szakmunkásképzőben tizenhárom évig tanította a szakmát, így mintegy kétszáz tanulónak adott megélhetési lehetőséget a kezébe. A Fényszövnél 1969-ig tartott a munkaviszonya, és attól kezdődően önálló üzlete van. Ezzel megelőzte korát és társait.

Elérte célját.

1958-ban nősült, két gyermekük született: Zsolt és Andrea. Fiúkból programtervező mérnök lett és három unokával ajándékozta meg őket. Andrea Nyírtelken pedagógus, és ott egy unoka ad sok örömet mindnyájuknak. Második házassága Beregi Máriával kiegyensúlyozottan biztosítja boldogságát. Így született harmadik gyermekként István fiúk, aki ma tizenegy éves. Több tantárgyból dicséretes 5-ös jegyei vannak. Még ennél is nagyobb értéknek tartják, hogy vallásos, mély érzésű, szülőt szerető gyerek.

A fényképészet még a záró beszélgetésnél is újra visszatér. Szerinte szobrászok, festők egyeznek a fényképészekkel abban, hogy a pillanat megörökítésén a portré, belső erejének ismerete, a szem sugárzásán át adja vissza az egyéniséget.

E szakmák pontos emberismeretet feltételeznek. A lelket kell elérni mindig az emberben. Nem dicsekvésként, de előfordult már, hogy idős és szerény külsejű embereknél egy igazolványképért csak a felét kérte, vagy ajándékba adta, amikor a bugyrából keresgélni kezdte a fénykép árát. Inkább segíteni szeret, hisz ez is üzlet, az Isten visszapótolhatja.

Sok elismeréséről szerényen szól, de nem hallgathatja el ennyi munkássága után, hogy a Munka Érdemrend Bronz Fokozatának tulajdonosa.

A KIOSZ-nál különböző vezetőségi tisztséget töltött be városnál, megyénél. A KIOSZ Országos Ellenőrző Bizottságnál elnökhelyettes volt nyolc éven keresztül.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)