Nyíregyháza

A Czékmann név fogalommá vált Nyíregyházán. Generációk dolgoztak érte szorgalommal, becsülettel, és a vevőcentrikus szemléletüknek köszönhetően korosztályok ismerik és tisztelik a famíliát. Czékmann István aranydiplomás fényképészmesterrel – aki nem mellesleg augusztus 20-án vehette át az Inczédy György-életműdíjat – felidézzük azt a nyíregyházi városközpontot, amelynek rég lebontott épületeire legfeljebb a bölcsebb korúak emlékeznek. Czékmann úr – akit nemes egyszerűséggel sokan Patyi bácsiként emlegetnek – szinte kétszáz méter sugarú körben élte és éli ma is az életét a megyeszékhely központjában. Amikor a világra eszmélt, szülei már közkedvelt kereskedőként tevékenykedtek. Édesanyja, Dankó Julianna cukorkát és gyümölcsöt árult a Rákóczi utca eleji kis boltban, s az édesapa, Czékmann János is a családi vállalkozásban kereste a kenyerét. Még ezt a parányi boltot is államosították. A húga, Júlia a mezőgazdasági főiskola gazdasági irodáján dolgozott. Három gyermeke született, Zsolt programtervező matematikus, a KSH-nál osztályvezető. Az ő gyermekei Zsolt (22), Attila (20) és Adél (13). Andrea lánya tanítónő, két lánya van, Evelin (19) és Zsófia (5). A legifjabb István (22), két főiskolát végez egyidejűleg, utolsóéves a vállalkozóin, és másodéves a Műszaki Egyetem közgazdasági szakán. Feleségével, Czékmanné Beregi Máriával családi vállalkozásukat működtetik, a Fotolux Czékmannt. Nyíregyházán a Bethlen Gábor utcán és a Kossuth utcán, valamint Mátészalkán és Tiszavasváriban kereshetik fel a vásárlók a fotó-, illetve optikai szaküzleteiket.

Az 1937. február 23-án született fényképészmester a Széchenyi István Közgazdasági Technikum pénzügyi tagozatán érettségizett 1955-ben. Lehetett volna könyvelő és pénzügyi előadó, ha az egyik tanára nem oltotta volna bele a fotózás szenvedélyét. Az akkori technikának megfelelően a sötétkamrának éjjelente a fürdőszobát használta. Egy évig dolgozott a Népbolt központjában, ám amikor megalakult a Fényképész Szövetkezet, azonnal jelentkezett. Történt mindez 1956-ban. Egy év múlva szakmunkás, három év múlva mestervizsgát tesz.

Alig tanulta ki a szakmát, amikor a jó szemű vezetői rádöbbentek, hogy a fiatal szakember nemcsak szívesen, hanem érthetően és magas fokon adja át tudását. Az akkori 107-es szakmunkásképző intézetben tizenhét éven át oktatta a fényképészet fortélyaira az érdeklődő tanulókat.

Az elsők közt lépett az úgynevezett maszek világba, már 1969-ben átvehette a Károlyi műtermet. Imádta a fényképezés szinte minden fázisát, főként a riport- és a portréfotózás állt közel hozzá. Hívták esküvőkre, és végzősöknek is készített iskolai tablókat. Mindig a precizitást és a minőséget tartotta szem előtt, bizonyára nem véletlenül került kapcsolatba a japán Fuji céggel is. Amikor a FŐFOTÓ 1989-ben helyi partnert keresett – felesége ösztönzésére –, már közösen alakíthatták meg a kft.-t. A korrekt üzleti kapcsolat eredményeként 1992-ben már ő volt a százszázalékos tulajdonos. Mindig előre menekült. Szinte hihetetlen, hogy 3-4 évente amortizálódik a roppant drága géppark. Örültek a kollégáival, amikor megjelentek a fél-, majd teljesen automata előhívógépek, és már nem kellett a veszélyes vegyszerekkel kézzel bánni. A számítógép belépett, és tért hódított a fotózásban is. A fényképezőgépek forradalmát szemléletesen jellemzi: míg a szakembereknek visszaesés, a fotózáshoz különösebben nem értőknek előrelépés az automata gépek megjelenése. A digitális fényképészet mellett tanúi lehetnek ismét a hagyományos, analóg, fekete-fehér képek iránti igénynek is. Mindezt számítógépes háttérrel kombinálva ismét szinte új szakma jelenik meg a hétköznapi hobbiból.

Csak rendkívüli elhivatottsággal lehet ezt a hivatást ilyen magas fokon űzni. A pillanat báját elkapni és megörökíteni – maradandó élmény, fotósnak és megrendelőnek egyaránt. Hiába vásárolnak a családok egyre drágább fényképezőgépeket, azokon gyakorta emlékképek készülnek. Miért? Aki a megjelenő kép mögött az embert, annak érzelmeit is képes megláttatni, több mint egyszerű fényképész. Czékmann István ezt teszi ma is, túl a hatodik X-en a hivatásában. S az otthonról hozott, valódi kereskedői szemlélet birtokában a cégét sikeres vállalkozássá fejlesztette, megvalósította azt, ami csak igen keveseknek sikerül: profivá válni a szakmában és eredményes vállalkozást kiépíteni. Mindezt a család szoros közreműködésével. S ráadásul úgy, hogy évtizedek óta felsőfokon beszélnek róla és a munkájáról az emberek. A most kapott Inczédy György-életműdíj és az aranydiplomás mester oklevél is ennek az eredménye.

Barátaival több mint harminc éve járnak össze, még a „kefének” becézett technikumból és az egykori Fényszövből. Műterme ugyanúgy hozzátartozik Nyíregyháza szívéhez, mint a városháza vagy a három templom. Az állandóság érzésével ajándékoz meg a változó világban…

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 20. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)