Tiszaújváros

Rudabányától a Tiszaújvárosig tartó úton – a mellészegődött szerencsének is köszönhetően – kátyúk nélkül haladt előre.

Életének negyvenhét éve alatt túlsúlyban a derűsebb napok váltották egymást. Kamaszkoráig alapozódott meg benne az igazságérzet, a tisztesség és a kitartás. Mindebből a legtöbbet az otthontól, a nagyszülőktől és a szülőföldtől kapott. Általános iskoláit befejezve, tizennégy évesen, az akkori tiszaszederkényi gimnáziumba felvételizett. Az új környezet nem okozott gondot számára. Hamar beilleszkedett, s alkati adottságai segítettek abban is, hogy kis idő elteltével a város NB II-es kosárlabda csapatába bekerült. A sportolás, a teljesítménycentrikusság, a gyors felismerés és a cselekvési kényszer határozottá tette. Tanulással, sportolással, sok-sok diákcsínnyel elröppent a négy év.

Tizenkilenc évesen felvételizett a nyíregyházi tanárképző főiskolán, de csak egy évre rá, levetve az angyalbőrt, folytatta tanulmányait. A sport iránti szeretete megmaradt, bekerült a főiskola kosárlabdacsapatába és gyakran előfordult, hogy a matematika és a fizika előadások hallgatása helyett az edzéseket választotta.

Életének ez a szakasza – még a diplomaosztás előtti évben – házasságkötéssel zárult. Feleségét a főiskolán ismerte meg, s immár negyedszázada élnek boldog családi közösségben. A diplomaosztás után ezerkilencszázhetvennyolcban válaszút előtt állt. Katedrára lép vagy profiként sportol tovább. A tanítást választotta. A Szabolcs megyei Győrteleken kötöttek ki feleségével, ahol szolgálati lakás várta őket. Míg felesége helyben tanított, addig ő a szomszédos Géberjénben osztotta meg tudását a helyi iskolásokkal.

Két év után váltottak, és ezerkilencszáznyolcvanban Leninvárosba költöztek. Ezerkilencszáznyolcvanegyben megszületett György fiuk. Igaz, itt csak albérlet jutott számukra, de valamelyest kárpótolta, hogy a város 5-ös számú iskolájában kapott pedagógusi állást. A tanítás mellett szabad idejét ismét a sportra fordította, a város kosárlabdacsapatában kapott játéklehetőséget. Két évig volt aktív játékos, és egy éve apa, amikor megválasztották a város úttörő elnökének.

Egy év múltán a városi tanács művelődési osztályán dolgozott mint tanulmányi felügyelő, majd rövid idő elteltével már az osztályt irányította. Ezt a megbízatást ezerkilencszázkilencvenegyig töltötte be. Visszaemlékezve erre az időszakra – derűsen mondotta –, nehéz, de szép évek voltak. Huszonhét intézmény felügyelete mellett, hozzátartozott a családvédelem, a szociális és a gyámügyi igazgatás. Ebben az időszakban szerezte meg a legtöbb gyakorlati tapasztalatot a későbbi politikusi pályához.

Az ezerkilencszáznyolcvankilences esztendő családi örömmel köszöntött rá, megszületett Zsuzsa leánya. Önfeledt örömébe azonban ürüm is vegyült. A rendszerváltozás – elsősorban erkölcsileg – megtépázta. Három éven keresztül szinte csak „lebegett a semmiben” mindannak ellenére, hogy senki nem kérdőjelezte meg szakmai hozzáértését, elkötelezettségét a városlakók iránt.

Aztán, mint a mesében, élete jobbra fordult. Az ÁMK akkori igazgatója, Tóth Istvánné, katedrát kínált neki, amit elfogadott. Újra belevetette magát a tanári hitvallás gyakorlásába, aminek eredményeként egy év múltán megválasztották igazgatóhelyettessé. Közben ezerkilencszázkilencvenháromban újra felkérték a város művelődési csoportjának a vezetésére. Kettős életet élt. Tanított a tiszaszederkényi városrész általános iskolájában, s a fennmaradó időben munkálkodott a művelődési csoportban.

Ilyen körülmények között érkezett el ezerkilencszázkilencvennégyben egy újabb kihíváshoz. Az ÁMK igazgatója nyugállományba vonult, s a kollégák, a város vezetői őt kérték fel az intézmény vezetésére. A megnyilvánult bizalom egyik jelének tekinti, hogy ebben a beosztásában a mai napig dolgozik. Az ezerkilencszázkilencvennégyes évi önkormányzati választásokon a szocialista párt színeiben indult a képviselői helyért, sikerrel. Számára, amint fogalmazott, azért volt nagy a tét, mert a szederkényi városrész hithű protestáns érzelmű polgárai bizalommal éreztek iránta, annak ellenére, hogy tudták: elkötelezett baloldalinak számít. Ez a bizalom az évek múlásával tovább erősödött benne, ami megsokszorozta tenni akarását. Energiáját, tapasztalatait, tudását latba vetve, mindent megtett, megtesz, hogy a városrész polgárainak életminősége javuljon. Civil szervezeteket hozott létre, fórumokat és magas színvonalú kulturális programokat szervezett. Képviselősége alatt Tiszaszederkénynek majd egy századnyi elmaradást sikerült pótolnia.

A tanítás mellett a napi kapcsolattartás a szűkebb és a tágabb környezetével, a város közéletében ismertté és elismertté tette. Tudását, hozzáértését igénylik mind a humán, mind a reálszférában. A pedagógia, a sportélet s a szülői ház adta indíttatás kiforrott politikussá formálta, aki úgy nyeri meg kisebb-nagyobb csatáit, hogy tanítva politizál egy szebb és egy jobb jövő érdekében.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)