Fehérgyarmat

Az orvos gyomorrontásra gyanakodott, amikor a 48 esztendős „kismama” terhességi panaszokkal felkereste. Talán csak a mama és a már 58-dik évében járó papa remélte, öreg napjaikra derék legénnyel áldja meg őket az ég. Nekik, az őszintén remélőknek lett igazuk, hiszen Bolyáki Attila − igaz, császármetszéssel − de makkegészségesen látta meg a napvilágot, Mátészalkán, 1958. február 26-án. A testvérei, Erzsébet és Sándor már a családalapítást fontolgatták, mivel egy év híján negyedszázaddal később született a kis-öccsük.

A városi televízió igazgató-főszerkesztője világéletében a tanári pálya iránt érzett elhivatottságot. Átadni a tudást, az információt a legnagyszerűbb dolog az életben.

A Zalka Máté Gimnáziumban érettségizett 1976-ban, majd tizenegy hónapot katonáskodott Kalocsán. Utána a fővárosba vezetett az útja és a Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskolára iratkozott be. Két diplomával a zsebében térhetett haza: gépész üzemmérnök és műszaki tanár lett. Az első ilyen alkalom az ő osztályuk előtt kínálkozott.

A Móricz Zsigmond Szakmunkásképző Intézetben kapott katedrát, s tanári és műszaki ambícióit teljes mértékben megvalósíthatta az első munkahelyén. A műszaki tárgyak felvillanyozták, a fizikát, a matematikát például harmadannyi idő alatt sajátította el, mint az úgynevezett magolós tárgyakat. Egyébként is roppant izgatta, ami különleges technikai feladványnak bizonyult a környezete számára. Bolyáki Attila igazából nem ismert lehetetlent, és később ennek a tulajdonságának mint főszerkesztő vehette hasznát.

A diákkor a maga romantikájával szintén nem múlt el nyomtalanul az életéből. Még Fehérgyarmaton megismerte Németh Ilonát. Amikor egy presszó tenyérnyi asztalkájánál ismét összehozta őket a nagy rendező, a Sors, rájöttek, őket egymásnak teremtette az ég.

Attila előtt kristálytisztán megmutatkoztak a vidéken felnőtt lány értékei, az, hogy anyaságra termett, gondoskodó. Ilona könyvelő és pénzügyi előadó, saját betéti társaságot működtet. Két gyönyörű gyermekük született, Vivien nyolc és Adrián tizenegy esztendős.

− Csodálatos, bohém, feledhetetlen évek emlékeztetnek a budapesti főiskolára. Albérletben laktam, diszkóba, színházba járhattam, imádtam a nyüzsgést. Ám otthon mégiscsak Fehérgyarmaton érzem magam. Ehhez jelentős mértékben hozzájárult, hogy a katedrán pompásan éreztem magam.

Bolyáki Attila megtervezte és saját kezűleg kialakította a szakmunkásképzőben a stúdiót, s maga sem gondolta, hogy egy teljesen új hivatással kacérkodik. Nemcsak technikailag szervezte meg a stúdiót, hanem a műsorok készítésében is sokféle teendőt vállalt. Közben az ELTE bölcsészettudományi karán szerzett diplomát.

Amikor szóba került, hogy Fehérgyarmaton önálló városi televíziót lehetne létesíteni, magától értetődőnek tűnt, hogy ő megpályázza. Jött, látott, győzött.

Örömét az homályosította el egy kissé, hogy pedagógustársai csendben unszolták, pályázza meg a szakmunkásképző igazgatói posztját. Egy évtized alatt megismerték a kreatív, tettre kész, ambiciózus fiatalembert, ám ő éppen e tulajdonságok birtokában egy sokkal szélesebb nyilvánosságra cserélte a katedrát.

Ma a városi televízió igazgató-főszerkesztője, és olyan kábelrendszert alakított ki itt is, amely méltán váltotta ki a regionális tévéstalálkozóra érkezett fővárosi és más megyebeli kollégák elismerését.

E rendezvény ötlete is az ő fejéből pattant ki, s az óriási szakmai siker megerősítette a kis stábot, érdemes rendszeresen összejönni és kicserélni tapasztalataikat a műsorkészítés, a politikai, közéleti témák „tálalásáról”. Nem véletlen, hogy Attila tagja a helyi televíziók egyesületének, ugyanis az első demokratikus választás után bebizonyosodott: a regionális, városi és községi televíziók a helyi nyilvánosságnak eddig kiaknázatlan kincseit jelenthetik.

A politikusoknak, parlamenti és önkormányzati képviselőknek felbecsülhetetlen értékű fórumot kínálnak nézeteik, elképzeléseik közzétételéhez.

Bolyáki Attila munkanapja ma sokkalta sűrűbb, mint volt tanárkorában. Korán reggel kel, a napilapok fontosabb írásait átnézi, megbeszéli munkatársaival a legközelebb adásba kerülő műsorok készítését. Közben kapcsolatot tart a város közéleti, politikai vezetőivel, hiszen a nyilvánossághoz vezető utat nem mindenki ismeri egyformán.

A munkanapjai rendszerint estébe nyúlnak, de azért hetente háromszor-négyszer szakít időt az edzésre. NB II-ben kézilabdázott, s immár 21 esztendeje űzi ezt a szép sportot.

Mint mondja, azért imádja a televíziózást, mert nincs két egyforma nap, nincs két egyforma beszélgetés, és megadatott számára a lehetőség, hogy megismerjen sok embert, kitárulkozzon előtte a vidék Magyarország.

(Szatmári Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1994.)