Miskolc

A Szeged környéki szülőket az ötvenes évek viharai sodorták Miskolcra, jóllehet Bihallék ide nem őseik nyomába jöttek, hiszen a család gyökereit valahol Erdélyben hagyták maguk mögött. Levéltári dokumentumokban több utalás is található Erdély koratörténetében e családnév létezésére.

– Apámat, aki kereskedelmi iskolákat végzett tisztviselő volt, Miskolcon az Állatforgalmi Vállalat igazgatójává nevezték ki – kezdi a beszélgetést Bihall Tamás, a Borsod Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, majd így folytatja:

– Bátyámmal és nővéremmel itt nevelkedtünk Miskolcon, bátyám később iskolái elvégzése után ugyancsak az Állatforgalmi Vállaltnál dolgozott, mérnökként. Nővérem pedig gyógyszerész lett, ma is a szakmájában dolgozik. Az iskoláimról röviden: a Földes Ferenc Gimnáziumban érettségiztem, ahol jó tanulóként, jó sportolóként tartottak számon, tornászként, kosárlabdázóként életre-halálra menő csatákat vívtunk az ugyancsak erős Kilián Gimnáziummal. Pécsi egyetemi éveim alatt pedig sokat futballoztam. Nem túlzás, hogy kifinomult labdaérzékemet jól tudtam kamatoztatni ezekben a sportágakban. Pécsi éveim alatt kiteljesedett az életem, amihez hozzájárult a sok fiatal, tehetséges oktató, az akkor még szűkebb hallgatói létszámból adódó műhely hangulat, aztán a város szellemisége, dinamizmusa. Az egyetem friss diplomájával nyomban visszajöttem Miskolcra, ahol előbb a Megyei Pályaválasztási Tanács munkatársaként, majd a Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves Megyei Élelmiszer Nagykereskedelmi Vállalat csoportvezetőjeként tevékenykedtem.

– Akkoriban már felépítette magában a pályatervét?

– Amivel megbíztak, azt igyekeztem a lehető legjobban elvégezni, de igazi feladatot csak a Fejlesztési Banknál eltöltött öt év alatt kaptam, ahol olyan valós közgazdászi kihívások vártak, mint a megyei nagyberuházások banki vizsgálata, finanszírozása, utólagos ellenőrzése… Házasságunkból nemsokára megszületett Orsi lányunk, aki ma a szülők nyomdokain haladva a Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Karán negyedéves közgazdász hallgató. Zsófi lányom pedig, apjához hasonlóan, igen kedveli a sportot.

– Mikor lépett be életébe a kamara?

– Ezerkilencszáznyolcvanötben a Magyar Gazdasági Kamara Észak-magyarországi Irodájának területi vezetője lettem azzal a megbízatással, hogy a régióban szervezzem meg a kamarai életet, különös tekintettel az érdekegyeztetési mechanizmus fejlesztésére. Egy év leforgása alatt ráéreztem, hogyan lehet az információkat jól közvetíteni, külföldi tapasztalatokat adaptálni, üzleteket hozni, ügyeket menedzselni. Ez akkor az átalakuló gazdaságban izgalmas, értelmes feladatként kitöltötte az életemet. Három megyében vagy száz vállalattal kommunikáltam azok javára, és számomra ez nagyszerű érzés volt.

– Aztán ezerkilencszázkilencvenben nagyot változott a világ, itt is önálló kamarai szervezet alakult.

– A korábbi hatékony kamarai kisugárzásnak köszönhetően minden fontos kérdés megoldásában részt tudtunk venni, a kamara meghatározó informatikai bázis lett. Mondhatnám úgy is, együtt erősödtünk a fejlődő piacgazdasággal és ezt folytatjuk tovább napjainkban is. Most újabb kihívás elé nézünk, amikor az önálló tagságú kamarát kell megszerveznünk és felerősítenünk.

– A gazdasági változások, a privatizáció lehetőségei személyesen is megérintették.

– Vállalkozásban létrehoztam egy tanácsadó céget, mely éppen a privatizációs időszakban fontos szerepet töltött be. Ez ma is működik tanácsadói profillal. Ezerkilencszázkilencvennégytől az ETL Rt.-nél, ahol évi hat–nyolc milliárdos árbevételt könyvelhettünk el. Mára ez a cég más tevékenységi körben végzi munkáját. A kamarai munkával rokon feladat a Miskolci Vásáriroda Kft. egyik ügyvezetőjeként irányítani a cégek kiállítási megjelenését. Arra törekszem, hogy hűen felmutassam a szolgáltatói rendszer, az ipar, a kereskedelem teljesítményét a szakmai elismerés, a piacszerzés szándékával.

Bihall Tamás a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara alelnöke, számos, a megye fejlesztésében fontos szerepet betöltő szervezet vezetője, vezető grémiumának tagja. Szakmai publikációinak cím szerinti felsorolása is oldalakat tenne ki. Az ő titka, hogy percre beosztott napjaiból mindig jut ideje a családra, a sportra és a barátságok ápolására is.

Évek óta sajátos feladatot ró a kamarára a tagoknak nyújtott szolgáltatások bővítése, színvonalának emelése. Ennek érdekében folyamatosan tevékenykedik a BOKIK vezetése nagy hangsúlyt helyezve az idegen nyelvek elsajátítására. Jó néhány fiatal kollégája beszéli az európai nyelvek egyikét. Bihall Tamás az önkéntes kamarai tagság bevezetése után elégedetten állapíthatta meg, hogy a nagyobb cégek és sok-sok vállalkozó kitartottak mellettük.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)