Nyíregyháza

Bartha László életét fiatal kora óta meghatározza a sport: a Nyíregyházán oly népszerű röplabdasportág szerelmeseként számtalan felejthetetlen sikerben volt része, ami sokszor segítette pályájának alakulásában és ennek révén ismerte meg feleségét is.

A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Munkaügyi Központ Nyíregyházi Kirendeltségének vezetője 1948-ban született Nyíregyházán, ahol a békési származású anya és a tiszalöki születésű apa letelepedett. A Zrínyi Ilona Gimnáziumban, 1967-ben, az első fiúosztály tagjaként érettségizett. Középiskolás évei a sport jegyében teltek: kézilabdázott, asztaliteniszezett, sőt magasugrásban is jól szerepelt, de igazán röplabdásként tűnt ki, így a Nyíregyházi Spartacus felnőtt csapatának is tagja lett.

Tizennyolc évesen egyből munkába is állt: a Taurus Pálma Gumigyárban kezdett segédmunkásként. Később a karbantartó műhely tagja lett és itt kötött életre szóló barátságot a fával: még ma is díszíti lakásukat olyan bútor és csillár, amit saját kezűleg készített. A katonaévek után visszakerült a gyárba, de mivel ott támogatták a sportot, amit kétkezi munkásként nem lett volna ideje művelni, a munkaügyre került. Időközben államháztartási ügyintézői képesítést szerzett a közgazdasági szakközépiskolában, majd elvégzett egy felsőfokú munkaügyi tanfolyamot, ami meghozta számára az előrelépést: ő lett a munkaversenytitkár. A ma már nehezen értelmezhető titulus rengeteg munkát takart és sok sikert hozott.

Szerette az emberekkel, brigádokkal való foglalkozást, és erre máshol is felfigyeltek. Ezerkilencszázhetvennyolcban megkeresték a Száév Munkaügyi Osztályáról – ahol „véletlenül” röplabdás volt a vezető – így egy 4000 fős vállalatnál lett csoportvezető, majd később osztályvezető-helyettes és osztályvezető. Megbecsülték, hiszen továbbra is szoros kapcsolatot ápolt a munkatársakkal, s még a szakszervezeti bizottság bérbizottságának vezetője is lett, ami a bizalom jele. Ez idő alatt végezte el a Pénzügyi és Számviteli Főiskolát is.

Noha hívták a rivális Kemévhez, ő nem ment el a Száévtól, ám a vállalatot a rendszerváltozás után felszámolták, így váltania kellett. Ezt követően került a munkaügyi központ képzési osztályára ügyintézőnek, ám fél év elteltével már vezette az osztály munkáját. Egy éven át a munkaerő-piaci képzéseket szervezte, ami alapján felkínálták számára a lehetőséget: legyen kirendeltségvezető. Mikor igent mondott, nem kis fába vágta a fejszéjét, hiszen akkor csatolták Nyíregyházához a megszűnő ibrányi és újfehértói kirendeltség területét, ami azt jelentette, hogy ezerkilencszázkilencvenöt októberétől hetvenhárom fős kollektívájával harminchárom településen nagyjából tizenötezer munkanélküli mindennapjain kellett segítenie.

Mára megismerkedett a megye munkaerőpiacával és kiváló kapcsolatot alakított ki az önkormányzatok mellett a civil szervezetekkel, egyesületekkel is. Feltétlen eredményként említi, hogy tartósan tízezer fő alá sikerült szorítani a munkanélküliek létszámát a térségben.

Jelenleg a kirendeltségi modernizáció zajlik, ami nemcsak festést és bútorcserét jelent, hanem a szolgáltatási minőség folyamatos javítását is. A források megszerzése terén, pedig egyre inkább az EU Szociális Alapjában és a jó pályázataikban bíznak, 2004-ben is hat program zajlik ennek jegyében.

Ami a röplabdát illeti: az 1980-as évek végéig aktívan sportolt, s a folyamatosan az NB II élmezőnyében szereplő csapattal többször megjárta az NB I-et is. Közben edzőként előbb a Nyíregyházi Vasutas lánycsapatát vezette az NB II élcsapatai közé, majd a fúzió következtében a Nyíregyházi Spartacusnál dolgozott, amely jelentős riválisa volt a Taurus akkor szintén NB II-es gárdájának.

Később a Száév SE szakmai irányítója, majd szakosztályvezetője lett, s eljutottak az osztályozóig is. Az NB I-et azonban már nem kezdhették el, mert megszűnt a szakosztály. Dolgozott férfivonalon is: a néhai Szabolcs Gabona elnökségi tagja volt, s ezáltal az NYVSC elnökségébe is bekerült. Legszívesebben talán azonban a mai női sikercsapat elődjénél, a Sportulánál eltöltött tréneri évekre emlékszik vissza, hiszen itt játszott felesége, a híres röplabdás Rózsa-lányok egyike, Erika. Ő is az NB I-ig vitte pályafutása során, s a sors érdekessége, hogy később lányukat, Erikát is irányította a kispadról, aki azóta már két unokával is megajándékozta őket: Szandival és Bencével. A nagyfiuk, Norbert, pedig a Nyíregyházi Városüzemeltetési Kht. Parlagfű Csoportjának vezetője.

Bartha László, ha ideje engedi, legszívesebben nyírpazonyi hobbikertjében kapcsolódik ki, hétvégénként leginkább családjával együtt. Munkája mellett a Magyar Köztisztviselők és Közalkalmazottak Szakszervezete Országos Választmányának tagja, mi csak erősíti ars poeticáját: „Szép kihívás segíteni az embereken. Ez az, ami egész életemet meghatározza.”

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 18. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)