Ózd

Boldog embernek tartja magát, akinek választott hivatása immár 36 éve örömöt szerez, hiszen életéhez, mióta olvasni tud, hozzátartozik a könyv.

1953. május 30-án született Ózdon. Családjának gyökerei a Felvidékhez kötődnek. Néhai édesapja szülei az 1920-as években Korompáról érkeztek Ózdra, ahol a vasgyár kenyeret adott a hétgyermekes családnak. Édesapja az Ózdi Kohászati Üzemek Szállítási Gyáregységnél dolgozott. Néhai édesanyja családjának a II. világháború után kellett elhagynia – a kitelepítések során – Rimaszombatot. Ő már tősgyökeres ózdinak számít, aki belakta Ózdot Velence teleptől a Béketelepen, a Városközponton át a Vasvár útig. A Béke telepi 2. Sz. Általános Iskolába járt, majd az ózdi József Attila Gimnázium angol nyelvű tagozatán szerzett érettségit 1971-ben. A Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar–könyvtár szakán viszont a sikeres felvételi után túljelentkezés miatt nem folytathatta tanulmányait.

1971. szeptember 15-én kezdte könyvtárosi pályáját az „ózdi modellként” aposztrofált Ózdi Népművelési Intézmények Kun Béla Könyvtárában. Itt érezte, hogy pályaválasztása hosszú távon meghozza számára a szívesen végzett munka örömét. 1974 és 1984 között az Ózdi Népművelési Intézmények Központi Könyvtárában az ÓKÜ munkahelyi művelődési könyvtári területfelelőse volt, miközben tanult, és a Debreceni Tanítóképző Intézet okleveles népművelő–könyvtárosa lett 1976-ban. Szakmai pályafutása 1985. január 1-jétől a Városi Könyvtárban folytatódott, végigjárva azt a bizonyos ranglétrát. 1985 és 1987 között szervezési igazgatóhelyettesként részt vállalhatott a könyvtár imázsának megteremtésében, 1987–1988-ban pedig a Harmónia Zenei-Nyelvi Könyvtár vezetőjeként egy speciális szolgáltatást végző könyvtárban dolgozhatott. Akkor indultak a könyvtári nyelvtanfolyamok, a „hangos könyv” szolgáltatás. A Városi Könyvtár 1988-ban beköltözött az egykori Községháza épületébe, ahol olvasószolgálati csoportvezetőként dolgozott, és ellátta az Árpád vezér úti részleg felügyeletét is. 1992-től két évig a Zenei-Nyelvi Labor munkáját irányította. 1994. január 1-jétől a könyvtár igazgatója, majd feladatköre 2005-ben kibővült. Az intézmény a 75 ezer fős Ózdi Kistérség Szolgáltató Könyvtára lett, és 23 kistelepülés könyvtári ellátását biztosítja információs központként.

– A könyvtárak helye és szerepe óriási változáson ment át az utóbbi évtizedekben – vallja, bár hozzáteszi, hogy véleménye szerint a mai változó világban is az olvasás a versenyképes tudás alapja. Tevékenyen részt kell vállalniuk az esélyegyenlőség megteremtésében az információt bárhonnan, bármikor, bárkinek elv jegyében.

Nagy jelentőséget tulajdonít a gyermekkönyvtári tevékenységnek, az írni-olvasni tudás támogatásának, hiszen az olvasási kedv felébresztésének, az ízlésformálásnak a legfontosabb helyszíne a könyvtár. Szívügye a helyismereti tevékenység, ezért is mutatja be a könyvtár immár egy évtizede a helyismeret-kutatókat, ad helyet helyi képzőművészek kiállításainak. Rendszeresen hazavárják az Ózdról elszármazott írókat és az ózdi kötődésű zeneművészeket is. Kedvet kapott a régi idők dokumentálásához, és négyévnyi anyaggyűjtés után megjelenik a nagy múltú ózdi könyvtárkultúra történetét feldolgozó művének első része, mely a kezdetektől 1949-ig követi nyomon az ózdi könyvtárak sorsát. Tevékenységében méltó társa férje, Bánfalvi László, akivel 1975-ben kötött házasságot, s aki közel egy évtizede rendszeres résztvevője és nyertese az ózdi és a megyei honismereti pályázatoknak. Két felnőtt fiuk egyike a szülővárosban Ózdon, másik fiuk pedig Budapesten él. Nyolc éven át volt tagja Ózd Város Önkormányzata Művelődési és Oktatási Bizottságának, és 1999–2001 között Ózd Város Millenniumi Emlékbizottságában is dolgozott. 2002-ben 30 éves szakmai és közéleti tevékenységéért Ózd Város Önkormányzata az Ózd Város Közszolgálatáért kitüntetésben részesítette. 2003-ban az ózdi Pályaorientációs Alapítványtól az ózdi cigány gyermekek helyzetének javításáért Tolerancia Díjat kapott. 2007-ben a magyar kultúra napján az oktatási és kulturális minisztertől vehette át a Bibliotéka Emlékérem díjat, a modellértékű kistérségi könyvtári ellátás korszerűsítéséért. 2002-ben az ELTE Bölcsésztudományi Karán felsőfokú kulturális menedzserképesítést szerzett. 2005-től az Informatikai és Könyvtári Szövetség megyei tagozatának vezetője. Rendszeresen publikál a könyvtári szaksajtóban, előadóként pedig főként az ózdi kistérség könyvtári ellátását mutatja be. Három éve könyvtári szakértőként segíti az országos, a megyei és a helyi könyvtári elképzelések megvalósítását.

Úgy gondolja, szakmai elképzeléseit nem valósíthatta volna meg kollégái segítsége nélkül. Igazi csapatmunka alakult ki az ózdi Városi Könyvtárban, ahol nemcsak ő, hanem munkatársai is vallják, hogy a könyvtáros szakma nem más, mint az olvasókat szolgáló hivatás.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 7. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2007.)