Hajdúnánás

A mai gyerekek hitetlenkedve hallgatják – talán el se hiszik –, amikor Balogh Zsigmond egyébként boldog gyermekkora megélhetési nehézségeiről mesél. A jegyrendszer által behatárolt szűkös élelmezési lehetőségeket szerencsére nagymértékben kompenzálta református kántor nagyapja nagy kertje, amiben a zöldség és a gyümölcs mindig gazdagon megtermett.

Öccsével együtt mai iskolája elődjébe a nánási fiúiskolába jártak, ahol a tudás várát folyamatosan építve kedvet kaptak a sportoláshoz is. Tanítónő édesanyja és városi jogtanácsos édesapja minden lehetőséget megragadtak, hogy tágítsák fiaik látókörét: Debrecenbe rendszeresen, Budapestre gyakran vitték őket.

A gimnáziumot is természetesen Hajdúnánáson, a Körösi Csomában végezte, s hogy később a KLTE magyar–történelem szakán folytatta tanulmányait, abban nagy szerepe volt osztályfőnökének, a magyart és latint tanító Siketh Zoltánnak. Előtte egy évig fizikai munkát végzett, újabb esztendeig képesítés nélkül tanított.

A Benczúr-kollégium egyik 22 ágyas szobájában lakott, s élte az egyetemi polgárok mozgalmas, a kollégisták meghitt, családias életét. Közben atletizál, a DEAC-ban rúgja a labdát és legalábbis meccselni rendszeresen visszajár szülővárosa kézilabdacsapatába.

Szakjai közül a történelemhez vonzódott inkább, s a kitűnő előadók – Irinyi Károly, Orosz István, Niederhauser Emil és mások – után a szakmailag és élményben is sokat nyújtó 3–4 napos tanulmányutakra emlékszik vissza szívesen. Nagy hatással volt rá Julow Viktor professzor úrral kialakított kapcsolata is diplomamunkájának megírása során. Büszke arra is, hogy a magyar nyelv irodalmáról és szépségeiről Bán Imre, Bartha János és Papp István professzoroktól tanulhatott.

Közben 1967-ben egykori gimnáziumi osztálytársával, azóta is hű társával, Császi Irénnel összeházasodtak, s egyetemmel szembeni albérletük vált immár szűkebb csapatuk találkozóhelyéül (ahol mérhetetlen mennyiségben fogyott az olajos kenyér, de ritkán bor is került az asztalra).

1969-ben átvett diplomája birtokában a szeptember már mint pályakezdő tanárt éri volt iskolájában, ahol 1974-től igazgatóhelyettesként is tevékenykedik. 1976-ban városi úttörőelnöki megbízatást kap, amely idő alatt a tartalmas gyermekélet feltételeit igyekszik megteremteni rendszeres nyári táboroztatásokkal fűszerezve, s közben továbbra is benne marad a pedagógiai életben.

Új épülete is elkészül volt iskolájának, amikor igazgatónak helyezik vissza 1982-ben, s az építkezés utáni takarítási, pótlási, belakási munkálatok mellett rögtön belevetheti magát az ének-zene tagozat kialakításába, az idegen nyelvek tanítása elindításába. Munkájában támogatókra talál a város vezetésében, a szerencsés összetételű tantestületben és a jól aktivizálható szülőkben is (utóbbiak napközis rendszert maghaladó délutáni foglalkozásokat is vezettek (barkács-, főzőtanfolyam, sakk-kör stb.).

1986-ban vállalkoztak a nyelvi irodalmi kommunikációs program (NYIK) alkalmazására, majd a Zsolnai-programot ízelgették a tantestületben, s látva eredményre vezető hatásait, egyöntetűen rá is mozdultak. 1989-től a NYIK-re épülő értékközvetítő és képességfejlesztő program (ÉKP) részesei. Az országos kísérlethez 51 iskola csatlakozik, az ő iskolájában két nagy létszámú első osztállyal indul, amely más szemléletet, meleg, a gyermekhez odaforduló magatartást, folyamatos, differenciált felkészülést igényel a pedagógustól. Óriási kihívás volt ez a tantestületnek és igazgatójának egyaránt, amelyhez gyarapodó tapasztalatot és muníciót adtak a továbbképzések és a tapasztalatcsere-látogatások. Az eredmények elismeréséül a Makláry Lajos nevét közben felvevő iskolája régióközpont, Balogh Zsigmond pedig annak vezetője lesz az ÉKP-ben. A program országosan megtorpant 1996 táján, náluk nem, mert a felső tagozatot is bevonták már korábban, ahol szintén sikeresen alkalmazták.

Balogh Zsigmond 1994 óta szakértő is, amelyhez szakértő mentor, majd közoktatás-vezetői diplomákat is szerzett a BME-n. Részt vett a kerettantervet készítő munkabizottság tevékenységében. Iskolája 1998 óta hatosztályos gimnázium, ez évtől alapfokú művészeti és zenei iskola is. Oktatója a Veszprémi Egyetemnek, amely iskolájában tagozatot működtet. 2001-ben Maróthi-díjat vehetett át pedagógiai tevékenysége elismeréséül. Már korábban és ma is megbecsült tagja szeretett városa képviselő-testületének, ahol bizottsági elnökként is tevékenykedik. Tagja a történelmi társulatnak és a Magyar Irodalomtörténeti Társaságnak.

Két lánya is diplomásként folytatja a családi hagyományokat, s három fiú unokával biztosították a nagyapa büszkeségét. Balogh Zsigmond ma is rendszeresen sportol, kirándul, strandol, élénk társasági életet él, s hobbijai közül az olvasásra jutó idő rövidségét sajnálja csak.

 (Hajdú-Bihari Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)