Az emlékmű legendája

Szemelvények Hajdu Imre Regényes Dél-Borsod című művéből

Évekkel ezelőtt, amikor még egy másik lapnál dolgoztam (úgy hívták Észak-Magyarország), arra kértem az Olvasókat, hogy aki tud valamit a hármas főközlekedési út, Bükkábrány – Vatta közötti szakaszán álló szerény formájú emlékmű eredetéről, történetéről, az ismereteit ossza meg velem. Nos, felhívásomra − amelyhez az emlékmű fényképét is mellékeltem − többen is jelentkeztek, méghozzá egymástól me­rőben eltérő adatokkal, történetekkel.

Mielőtt kivonatolva közreadnánk az összegyűjtött legendákat, azok informálásá­ra, akik netán nem ismerik a szóban forgó jelet, elmondjuk, hogy a „kőhalom-szerű” emlékműben egy fehér gránittábla található, s abban belevésve a magyar királyi korona, egy név: Erzsébet és egy évszám: 1898. Az évszám előtt pedig egy kereszt látható. Az emlékmű minden kétséget kizáróan Erzsébet királynénak, I. Ferenc Jó­zsef osztrák császár és magyar király feleségének állít emléket, akit 1898. szeptem­ber 10-én, délután fél 2 tájban, a genfi Mont Blanc rakparton, egy kiélesített reszelő­vel megölt Luigi Lucheni anarchista.

A magyarbarát Erzsébetnek hazánkban már életében igen nagy volt a kultusza, s ez ha lehet, halála után még fokozódott. Így volt ez mai megyénk területén is. A halála híre az egész népet megrázta. A Pester Lloyd tudósítása szerint például: „Sá­toraljaújhely, szeptember 10. A királyné ellen elkövetett merénylet híre az egész városban egyenesen lesújtó hatást váltott ki. Sok férfi és nő sírt a nyílt utcán, amikor meghallották a rettenetes hírt. ”

Ugyancsak a királyné iránti egykori ragaszkodás, szeretet megnyilvánulásának dokumentumai, amelyekről levélben Balogh Sándor (Miskolc, Táncsics tér 4.) tudó­sít: „Emlékei közül Miskolc – Perecesen, a volt szabadtéri színpad helyén áll 8 darab vadgesztenyefa, melynek szélén áll egy öntöttvas tábla az alábbi felirattal: „1898. Erzsébet királyné fái”. Ezt a táblát állította a Pereces Bányamécs Egyesület, a régi bányamécs jelzésével. Ugyanakkor következtetni lehet a diósgyőri várhoz vezető Vár utca gesztenyefáira is, mivel ez az utca eredetileg Erzsébet királyné útja volt. Az újságban megjelent emlékmű, a felirat évszáma, és a név után ítélve lehetséges, hogy ugyancsak Erzsébet királyné emlékét őrzi.”

Ez − mint már írtam följebb − valóban így van. Számomra csupán az a talány, hogy ki állította és miért pont’ Bükkábrány és Vatta közé ezt az emlékművet? Nos, ezzel kapcsolatban is kaptunk információkat.

Kovács Sándorné (Görömböly, Tárogató u. 14.) személyesen mondta el a követke­zőket: − Ez az emlékmű még az ötvenes években is Görömböly végén, a pesti és harsányi út elágazásánál állt, egy ecetfa árnyékában. Afféle pihenőhely volt. Ami­kor az útkereszteződést a mai formájában kialakították (az utakat szélesítették), a szobrot ledöntötték, a fát kivágták. Sokáig ott feküdt az árokban, majd eltűnt. Évek­kel később láttam viszont Bükkábrány és Vatta között. Hogy milyen apropóból állí­tották föl Görömböly végében? Állítólag, amikor Erzsébet királyné erre járt, megpi­hent azon a helyen.

Azt, hogy a harsányi elágazásnál állt egy ugyanilyen (netán ugyanaz az emlék­mű?), többen is említették. Egy magát megnevezni nem szándékozó olvasó ezt írta: „Erzsébet királynét 1898. szeptember 10-én gyilkolták meg. Az ő emlékére készült minden bizonnyal a szóban forgó bükkábrányi emlékmű. Hasonmását a 60-as évek első felében távolították el a 3-as út harsányi elágazásánál egy hatalmas fával együtt, útépítés során…”

Ugyanarról a szoborról van szó mindkét esetben, ahogyan Kovácsné állítja? Vagy két ugyanolyan formájú, de különböző emlékműről? A helyzetet bonyolítja, hogy Kőfalusi Emil miskolci idegenvezető említ még egy harmadikat is, amit ugyan ő nem látott, de másoktól hallotta, hogy Rakamaznál áll.

A mi szobrunk ügyét talán leginkább Szegedi Józsefné Dombóvári Rózsa (Miskolc, Hejő út 35.) levele vitte előbbre. „Tudatom, az a szobor régen is a 3-as út mellett állt, csak amikor a Csaloda kanyart (korábban halálkanyarnak nevezett rész Vatta és Ábrány között − a szerk. megjegyzése) egyenesbe vették, akkor be akarták törni az útba, az alapba, de édesapám nem engedte, és ő vitette oda, ahol áll, mivel ő volt az útkaparó a múltban és a háború után is Vattán, Dombóvári János. Tőle hallottam, hogy amikor Erzsébet királyné egyszer arra jött, az ő emlékére állították, és az nem árt senkinek, ő azért tette oda, ahol áll most.”

Rendkívül meglepő − mondjuk azt, hogy hihetetlen? − amit Pap Miklós írt Izsófalváról: „35 évvel ezelőtt hallottam az esetet. Európai, vagy világ motoros ver­seny útvonal volt ez az útszakasz is, és egy kiváló motoros versenyző itt lesodródott, életét vesztette, és az ő emlékére állították az emlékművet.”

Mi mindenesetre maradjunk Erzsébet királynénál. Lengyel József nyugdíjas szak­oktató (Miskolc, Rákóczi u. 26.) írta: „Bükkábrányi születésű vagyok, ott élt a nagy­apám, és az édesapám is. Gyermekkoromban sokat kérdezősködtem tőlük az emlék­művel kapcsolatban. Ők a következőket mesélték… Wittelsbach bajor hercegnő (a későbbi Erzsébet királyné − szerk. megjegyzése) Magyarországon sokfelé járt-kelt és a magyar uralkodó osztály képviselőivel széles körű kapcsolatot teremtett. A legjobb tudomásom szerint az emlékmű melletti területen Kassáról Budapest felé jövet olyannyira elfáradtak az emberek és a lovak, hogy tábort kellett verni, és a királyné és kísérete két napig ezen a területen pihent. Ennek az emlékére állították fel ezt az emlékművet.”

Dr. Pfliegler Kálmán (Miskolc, Petőfi u. 10.) természetesen egy másik változatról tud. „Erzsébet királyné Bártfa-fürdőn szeretett pihenni − szobra ma is áll −, s útban Bécs felé ezen a helyen pihent meg. Ennek tiszteletére az akkori főispán állíttatta az emlékművet.”*

Ahány informátor, annyi információ, annyi legenda. Hogy melyik az igazi, egyál­talán köztük van-e az igazi, nem tudjuk. Az egész annyira rejtélyes, akár (sok más vonatkozásban) a Monarchia egykor volt, magyarbarát, szomorú szemű királynéja.

(Szerkesztette M. Szlávik Tünde)

Hasonló

Égi áldás az özvegyasszony házasságára

Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése