Nyíregyháza

Ákos Lászlóról, a Kevíz 21 Rt. építőipari technikusáról mindennél többet mond, hogy 2004-ben Nyíregyháza Megyei Jogú Város Közgyűlése Inczédy György életműdíjat adományozott neki kiemelkedően magas színvonalú tevékenysége elismeréseként, megbecsülése jeléül. Mindez nem is meglepő, ha tudjuk, a fejlődő megyeszékhely számos fontos építkezését felügyelte.

A mindenki által Laci bácsinak becézett szakember 1936-ban született Debrecenben. Édesapja a cívisváros első útbiztosa volt, s főhadnagyként altiszti magyar bajnok díjugratásban, így ismerkedett össze a korábban honvédségi kantinos, később a szociális szférában dolgozó édesanyával. Ifjúkorát a foci határozta meg. A középiskolát azért a Péchy Mihály Építőipari Technikumban végezte, mert a Debreceni Építőkbe hívták játszani a tehetséges labdarúgót.

A jó atletikus alapképzettséggel rendelkező, ifiválogatott focistát egy sérülés fosztotta meg a sportkarriertől, melyből azért így is profitált. Érettségi után 1955-ben kőművesként kezdett a Hajdúsági Állami Építőipari Vállalatnál, majd a dohánygyár építésénél már segédművezető volt. Mivel 1957-ben nem folyt jelentősebb építkezés, Egercsehibe került egy jó munkásbrigádba, s csak azért hívták vissza Debrecenbe, mert osztályozót játszott az Építők. Így a művezető munka után még edzett az ügyvédek, orvosok társaságában. Jó munkája miatt hamar szakipari építésvezető lett, s Hajdú számos városában épített, motorral járva a vidéket.

Tóth Kálmán figyelt fel rá, aki 1965-ben áthívta Nyíregyházára a Száév Építőipari Vállalathoz. Első nagy megbízása a Tiszavasvári Alkaloida építése volt, mely során jó gárda jött össze a keze alatt, s később is velük dolgozott. Mint emlékszik, feszített volt a tempó, tartani kellett a határidőket, hiszen például az ország egyetlen jelentős méretű daruját csupán három hétre kapták meg.

Megismerte a házgyári építkezést is, az ő nevéhez fűződik a nyíregyházi Homok-sor építése az 1970-es évek elején. 1972-ben a Kemévhez szintén Tóth Kálmán hívta főépítés-vezetőnek. Akkoriban egymást érték a nagy beruházások, melyekhez mind köze volt. Elég, ha csak a Vasvári utcai minigarzonokra, a Vörösmarty téri irodaházra, a szülészeti pavilonra, a Sóstói úti kórházra, a MÁV Pályafenntartás épületére, a Taurus Mezőgazdasági Abroncsgyár üzemcsarnokára, vagy a debreceni MÁV-gépállomásra és nagyállomási felvételi épületre utalunk, miközben Tiszavasváriba is gyakran hívták vissza, például a szennyvíztelep rekonstrukciójára.

Még a Szovjetunióba is kiküldték: Ivano-Frankovszkban dolgozott lakások és kórházak építésén több mint egy éven át. Időközben szerkezetépítő üzemvezetőnek nevezték ki. A 80-as években sokat dolgozott a szomszéd megyében is: a hajdúszoboszlói üdülők, az új apostoli egyház debreceni temploma, majd kollégiuma építésén.

1991-ben építészvezetőként ment korkedvezménnyel nyugdíjba, de szerény juttatása, és főképpen a szakma szeretete miatt aktív maradt. Több iskola mellett például az Interspar építésénél műszaki ellenőrként dolgozott, majd a Lugas Hotel építését vezette. Építőmérnök fia mellett, aki elnyerte a miskolci Szinva-park beruházást, műszaki ellenőrként felügyelte az építkezést. Munkájának minőségét jelzi, hogy nyugdíjas évei alatt is keresték, s ő szívesen mondott igent a Kevíz 21 Rt. felkérésére. Így a cégnél ő volt a Móricz Zsigmond Színház rekonstrukciójának építésvezető-helyettese, majd bekapcsolódott a nyíregyházi MÁV-állomás felújításába és a nyíradonyi sportcsarnok építésébe.

Mint mondja, ehhez a figyelemre méltó szakmai karrierhez szerencsére és szorgalomra volt szüksége, valamint emberi tartásra, hiszen ő soha nem fogadott el zsebbe pénzt. Másrészt mindig gondoskodott az embereiről. A velük való törődést a sportnak köszönhette, így nem csoda, hogy mindig jó csapat dolgozott a keze alatt.

Családi életét is az állandóság jelzi. Feleségével, a szintén nyugdíjas Katalinnal, aki korábban a Füszértnél, majd a Kemévnél dolgozott, 1960-ban kötött házasságot. Nagyobbik gyermekük, az 1961-ben született Erika németet tanít Nyíregyházán, s az ő házasságából két gyermek született: Réka és László. 1967-ben született, tehetséges építészmérnök László fiától, aki akár fényes katonai karriert is befuthatott volna, szintén két unokájuk van: László és Luca. Ákos László életének legnagyobb tragédiája, hogy szeretett fia 1999-ben, motorbalesetben elhunyt.

Életének legszebb élményét jelenti azonban mai napig is az a pillanat, amikor gyermeke átvehette építőmérnöki diplomáját.

Ákos László 68 éves létére jelenleg is dolgozik, újabb és újabb megbízatásokat vállal, a Kevíz 21 Rt. értékes, tapasztalt, megbecsült szakembere. Munkakedve töretlen, csakúgy, mint futballszeretete, bár manapság az előbbiben nyugdíjas létére több örömét leli, mint az utóbbiban…

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 19. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)