Székely legény felesküszik a román seregben

Feri bátyám mindig lázadó szellemű ember volt. Akadt is baja emiatt, de sosem adta fel

Még idén vagyunk. Pillanatnyilag. Vagyis a jelenben. Ami nem tart sokáig. Az egyetlen idő, amely irtózatosan rövidtávú. Hiszen most éppen most van. Ellenben egy másodperc múlva már múlttá válik, mivelhogy már megtörtént. Vége van, elmúlt.

– Élj a jelennek! – mondják. Ne gondolj a múltra, a jövő még előtted áll! Ez mind igaz, csakhogy  a szó szerinti jelen igencsak aprócska. Az egyetlen idősík, amelyet alaposan át tudunk tekinteni, az a múlt. A saját életünk múltja meg az emberiségé. Mindkettőt meg szeretnénk ismerni, amennyire csak lehet, próbáljuk hagyományainkat, szokásainkat átmenteni, éltetni, megmagyarázni, továbbadni. De mi van az érzésekkel, amelyeket magunkkal hozunk? Jó lenne ismerni minden családi történetet, hogy szembenézzünk a múltbeli problémákkal, és jobban megismerhessük, megérthessük önmagunkat, gondolatainkat. Mert a családom múltja az én múltam is. Dédszüleim, nagyszüleim érzései az én érzéseim. És ha valamit, látszólag ok nélkül, nem akarok, az is egy múltbeli érzésnek köszönhető.

Feri bátyám mindig lázadó szellemű ember volt. Akadt is baja emiatt, de sosem adta fel.

– Mindenki úgy tiltakozik, ahogy tud – vonta meg néha a vállát.

Amíg katona volt, azon háborgott, hogy miért kell neki, a székely legénynek, idegen nyelven válaszolgatnia, meg esküt tennie.

– Menyhárt! – üvöltött a tiszt,mikor észrevette, hogy Feri szendén vigyorog a sorban.

– Orgonác! – egyenesedett ki Ferenc, s továbbra is somolygott.

– Nem orgonác, ordonác!      

– Orgonác!

– Ordonác! 

– Orgonác!

Szegény tiszt már a fejét fogta, de Feri adta a bunkót mosolyogva. Aztán sóhajtott egyet, s mivelhogy úgy látta, nincs kivel, feladta.

Elkezdődött a menetelés. A Feri előtt lépkedő, oltyán származású, nyegle Nyisztor állandóan    félrelépett, ő pedig,nem lévén más választása, bele-belerúgott a bokájába. Nyisztor bepanaszolta. A tiszt pulykavörös lett.

– Irány hátra! – ordította.

Feri a megszokott nyugalmával vidáman vonult a sor végére a cintásokhoz. Ezek a céltáblákat és a tízóraikat szállító legények voltak, akik minden rendezettebb felvonulás nélkül sétálgattak a menetelők után.

Aztán elérkezett az eskütétel napja. Ferit alaposan kiképezték előtte: nehogy egy hangot is kiejtsen a száján! Tátogjon csak, mint a partra vetett hal, mert ha nem, nagy baj lesz.

Így is történt. Némajátékot játszott az eskütétel alatt, a szája mozgott, de mégsem mondott semmit.

– Biné, mő, Menyhárt! – veregette meg a vállát a tiszt a ceremónia után, mire Feri tökéletes románsággal elkezdett beszélni hozzá.

– Mi a nyavalya?! Te így beszéled a nyelvünket, s eddig csak bosszantottál minket? – képedt el a tiszt, s ha még él, akkor máig sincs tisztában azzal, hogy miért játszotta el nekik ez a fiú a tudatlan katonát.

Ezt csak Feri tudta. S néhány beavatott, hasonszőrű bajtársa. Akik megértették.   

Írta:
László-Fábián Júlia

Hasonló

Alföldi alkony

Bíró Ernő alkotása 32×50 cm. pasztell. 2011. Izzik a kép,  perzsel,  azonnal  lángra  lobban,  talán  már  szikra  sem  kell  pláne gyufaszál!!  Nagy erejű,  sodró kép,  a  látvány  fogva tart.  A... Tartalom megtekintése

Két családfenntartó harcolt a messzi Oroszországban

Héj, puja! Csak azér’ imádkozok, hogy ti ne éljétek át, amit mi átéltünk ott a Don-kanyarban! Erdélyi nagyapámnak akár a mottója is lehetett volna a fenti idézet, ami az ő... Tartalom megtekintése

Hiszi, hogy jó utat választott

A  Banu-Szer Kft. a vevők igényeit szem előtt tartva újul meg időről-időre  Nyíregyháza – Balázs László épületgépész mesternek bizonyára emlékezetes marad a Nyíregyházi Építőipari Ipartestület évzáró ülése. A megalapitásának 30... Tartalom megtekintése

Októberi séta Benedek Eleknél Kisbaconban

Sárgulófélben a falevelek, bárányfelhők az égen, őszillat a levegőben. A mesék földjén járunk. Azon a tájon, ahol sok száz magyar mese látta meg egykor a napvilágot és ahová éppen száz... Tartalom megtekintése

Székely legény felesküszik a román seregben

Feri bátyám mindig lázadó szellemű ember volt. Akadt is baja emiatt, de sosem adta fel Még idén vagyunk. Pillanatnyilag. Vagyis a jelenben. Ami nem tart sokáig. Az egyetlen idő, amely... Tartalom megtekintése

Time travel in the Kálnoky castle in Micloșoara

There is no greater experience, when in a historic place a professional guide who has all the relevant information and enthusiastically passes on his knowledge to the visitors. A well-prepared... Tartalom megtekintése

A jószág volt az aranya a népnek

Ez a kijelentés egy megkérdőjelezhetetlen tételmondat volt a közelmúltig Szatmárban mindenképpen. Aztán a szarvasmarhák Eldorádójából sivatag lett, a legelőkből meg Terra Incognita. Arrafelé így mondják. Nem akarok szociológiai fejtegetésekbe bocsátkozni... Tartalom megtekintése

Ablakok a csendesség falain

Tüttő József alkotása 60x90cm Olaj, HDF. Ahogy  mentek az  évek  úgy szaporodtak a  házak,  kicsik, nagyok  ilyen olyat tetővel kéménnyel, és persze  ablakokkal,  nehogy  csak  az ember  lásson, hanem  az ... Tartalom megtekintése

Faragjuk a magunk képzeletbeli Luca székeit

Fürkésszük a boszorkányokat, esetleg bízunk az örök életben Van-e még olyan hely (vagy helység), ahol Luca széket készítenek? Luca napján elkezdik a szék összeállítását, hogy aztán Szenteste a templomban felfedezzék... Tartalom megtekintése

Füstkarikák emlékezetem füstös függönyén

Symphonia. Milyen jól csengett ez a kifejezés egykoron Egy cigarettás doboz. Vagy katulya. Hogy mi? Sorozás valamikor a 80-as évek végén, 90-es évek elején. Oroszi legény a bizottság előtt. –... Tartalom megtekintése

Máglya a hajnali sötétben

Így emlékszem az etédi disznóvágásra, így mondom el az utókornak Az önellátó, önfenntartó, a rendtartó székely falvak életéhez hozzá tartozott a disznótartás, disznóhizlalás és következésképpen a téli disznóvágás is Székelyföldön. ... Tartalom megtekintése