Ősz Zoltán alkotása Pasztell, 2009. Talán minden mese így kezdődik,” hogy valahol messze, az üveghegyen is túl” …valóban, a távolság, az érzékelhető messzeség, amit csak szemünk képes befogni a mindenek... Tartalom megtekintése
Székely legény felesküszik a román seregben
Feri bátyám mindig lázadó szellemű ember volt. Akadt is baja emiatt, de sosem adta fel
Még idén vagyunk. Pillanatnyilag. Vagyis a jelenben. Ami nem tart sokáig. Az egyetlen idő, amely irtózatosan rövidtávú. Hiszen most éppen most van. Ellenben egy másodperc múlva már múlttá válik, mivelhogy már megtörtént. Vége van, elmúlt.
– Élj a jelennek! – mondják. Ne gondolj a múltra, a jövő még előtted áll! Ez mind igaz, csakhogy a szó szerinti jelen igencsak aprócska. Az egyetlen idősík, amelyet alaposan át tudunk tekinteni, az a múlt. A saját életünk múltja meg az emberiségé. Mindkettőt meg szeretnénk ismerni, amennyire csak lehet, próbáljuk hagyományainkat, szokásainkat átmenteni, éltetni, megmagyarázni, továbbadni. De mi van az érzésekkel, amelyeket magunkkal hozunk? Jó lenne ismerni minden családi történetet, hogy szembenézzünk a múltbeli problémákkal, és jobban megismerhessük, megérthessük önmagunkat, gondolatainkat. Mert a családom múltja az én múltam is. Dédszüleim, nagyszüleim érzései az én érzéseim. És ha valamit, látszólag ok nélkül, nem akarok, az is egy múltbeli érzésnek köszönhető.
Feri bátyám mindig lázadó szellemű ember volt. Akadt is baja emiatt, de sosem adta fel.
– Mindenki úgy tiltakozik, ahogy tud – vonta meg néha a vállát.
Amíg katona volt, azon háborgott, hogy miért kell neki, a székely legénynek, idegen nyelven válaszolgatnia, meg esküt tennie.
– Menyhárt! – üvöltött a tiszt,mikor észrevette, hogy Feri szendén vigyorog a sorban.
– Orgonác! – egyenesedett ki Ferenc, s továbbra is somolygott.
– Nem orgonác, ordonác!
– Orgonác!
– Ordonác!
– Orgonác!
Szegény tiszt már a fejét fogta, de Feri adta a bunkót mosolyogva. Aztán sóhajtott egyet, s mivelhogy úgy látta, nincs kivel, feladta.
Elkezdődött a menetelés. A Feri előtt lépkedő, oltyán származású, nyegle Nyisztor állandóan félrelépett, ő pedig,nem lévén más választása, bele-belerúgott a bokájába. Nyisztor bepanaszolta. A tiszt pulykavörös lett.
– Irány hátra! – ordította.
Feri a megszokott nyugalmával vidáman vonult a sor végére a cintásokhoz. Ezek a céltáblákat és a tízóraikat szállító legények voltak, akik minden rendezettebb felvonulás nélkül sétálgattak a menetelők után.
Aztán elérkezett az eskütétel napja. Ferit alaposan kiképezték előtte: nehogy egy hangot is kiejtsen a száján! Tátogjon csak, mint a partra vetett hal, mert ha nem, nagy baj lesz.
Így is történt. Némajátékot játszott az eskütétel alatt, a szája mozgott, de mégsem mondott semmit.
– Biné, mő, Menyhárt! – veregette meg a vállát a tiszt a ceremónia után, mire Feri tökéletes románsággal elkezdett beszélni hozzá.
– Mi a nyavalya?! Te így beszéled a nyelvünket, s eddig csak bosszantottál minket? – képedt el a tiszt, s ha még él, akkor máig sincs tisztában azzal, hogy miért játszotta el nekik ez a fiú a tudatlan katonát.
Ezt csak Feri tudta. S néhány beavatott, hasonszőrű bajtársa. Akik megértették.
Hasonló
Mert fontos a pihenés, a cs...
Anyóka az autóbuszon
Nagylegények, nagyleányok
Halk csipogás kezdett halla...
Erdélyi románc
Az elmúlt század rajzolóass...
Ceaușescu feleségének is va...
Jóskát jósolta Julának a jö...
Mit csiripelnek a madarak a...
Izzó pillanatok a Kazán-szo...
Fúrnak-faragnak, festenek é...
Hargita megye legrégebbi sz...
Kislány a zongoránál
A kolozsvári ládának nagy é...
Nálunk lakott a posta Széke...
Húsvéti kaputolvajok az éjs...
Nyárádmenti székelyek
Felragyogott a nap János bá...
Némely halál kisebb fakopor...
Ismét egy esztendő elszállo...
Valahol a Hargitán

Az a lapály valamikor igen nagy lábon élt

A Patakhát (vagy Patak-hát) az Ecceri fiú falujának egyik jelentős területe A szekeresi útról le kell térni és az onnan kiinduló földút elvisz akár Kisnaményba, akár Darnóra. Attól függ, hogy... Tartalom megtekintése
Pengefogú hódok, félszarvú óriások

Rövidgatyában a csinárok földjén nyár elején a kömörei határban Szeretem a május végét, a júniust. Az egyre hosszabbodó nappalok időszaka, még este kilenckor is világos van. Megyünk a fény felé.... Tartalom megtekintése
Toronyóra a templom mennyezetén

Sankt Wolfgang, Salzkammergut gyöngyszeme IMG_0707 IMG_0722 IMG_0713 IMG_0712 IMG_0715 IMG_0716 IMG_0726 IMG_0731 IMG_0735
A magyar jakobinusok a kuffsteini vár börtönében

IMG_0669 IMG_0631 IMG_0628 IMG_0635 IMG_0639 IMG_0649 IMG_0646 IMG_0638 IMG_0665 IMG_0663 IMG_0653 IMG_0691
Rózsa Sándor talpig nehéz vasban

Egy magyar rablóvezér a császár kuffsteini várbörtönében IMG_0627 IMG_0633 IMG_0634 IMG_0694
A császár kaiserschmarrnija Bad Ischlben

Ferenc József királyunk kedvenc fürdővárosa ma is az ínyencek zarándokhelye Az osztrák sógoroknak persze császár, így aztán nem is király-, hanem császármorzsa a magyar neve a képen látható ételkölteménynek. A... Tartalom megtekintése
Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése
Mert fontos a pihenés, a csend, a természet

Néha jól esik csak úgy leülni a kerítés elé a régi padkára, elcsevegni semmiségekről Ülni, nem gondolkodni, és csak bámulni a semmibe. Talán a szemben lévő domboldalt figyelni, melyet színes vadvirágok... Tartalom megtekintése
Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése
Karcolatok…

Huszár Boglárka alkotása 60×45 cm. Olaj, vászon. Arannyá vált a test, mint istenek szobrai a csendesen pislogó gyertyafényekben, amik hidegen sütnek és égetnek, marva a szem zugait, és piszkálva a... Tartalom megtekintése