Izzó pillanatok a Kazán-szorosban

Ennyire közel lenni a Dunához, érezni az illatát, belemarkolni, felfedezni az általa vájt barlangokat, vele együtt ringatózni nem mindennapi dolog

Itt állok, előttem a Duna, és mégis József Attila jut az eszembe. Nem csoda, hiszen egy hete még Budapesten szemléltem ezt a folyót, meg a költő szobrát is, miközben magamban a verssorait próbáltam felidézni. Valamennyire sikerült-a lényeg benne volt. De ez itt most más ország, egy még hatalmasabb Duna, amelyen folyamatosan hajók meg motorcsónakok vágnak át, fodrozó hullámokat vetve, fitogtatva gyorsaságukat és kanyarbeli megdöléseiket.

 Amíg úgy gondoltam, hogy hajókázni fogunk a Kazán-szorosban, addig vidám és boldog voltam, de miután megemlítették, hogy a motorcsónakkal fogjuk bejárni, mindjárt belém állt a félsz. Na, nem olyan rettenetesen, mert miközben egyesek végrendelkeztek, ha netán nem érnének újra partot, mások meg halálsápadtan bámultak a semmibe, én próbáltam megtervezni az esetleges hajótörés – jobban mondva motorcsónaktörés – mentési tervét. 

Nem lett volna egyszerű, mert tizenketten ülhettünk egy csónakban, így hát a hisztirohamot kapókat is előre be kellett tervezni. De ezt elvetettem, mert elég talpraesett volt mindenki, miért is hisztiztek volna. Sokkot persze kaphatnának, de ott van a mentőmellény, az mindenkit fenntart a víz színén, aztán már csak ki kell ússzunk a partra, lehetőleg nem a szerbiai oldalon, mert még határsértést követnénk el, vagy menekülteknek néznének minket, s egy ideig ottragadnánk. Ha netán felborulnánk, akkor majd figyelni kell, hogy mindenki jusson ki a csónak alól, még ha a hajánál fogvást húznánk is ki. Akár csak úgy lebeghetnénk is a víz színén, hiszen legalább öt percenként van esélyünk arra, hogy kihalász egy arra járó hajó legénysége.

Szóval mindenféle eshetőségre próbáltam felkészülni, miközben hangosan azt mondogattam, hogy semmiség, minden rendben lesz, még egy csónak sem borult fel, amióta itt vagyunk. Azért kicsit rettegve léptem be az ingó-bingó járműbe, gyorsan magamra csatoltam a mentőmellényt, s azt mondtam: lesz, ami lesz. És azonnal az idevezető utunk jutott eszembe, amikor az enyedi dugóban a mindenható dzsípíesz újratervezett, aztán bevezetett minket egy keskeny – igaz aszfaltozott – szekérútra. Az még hagyján, hogy minket, de a többi türelmetlen járművet is. Így kezdődött el a haddelhadd. Úttalan utakon, dombtövén, szakadék szélén kanyarogtunk, hegyre fel és völgybe le. Még mindig magam előtt látom a kapuban álló, kezében újságot szorongató öregasszonyt, aki döbbenten bámulta a tülkölő autókat, s bizonyára azt gondolta magában, hogy ez a világ teljesen megbolondult. Hová gyurakodhat ennyi masinéria ebben a világvégi kisfaluban? Na, de valahogy kilábaltunk a ciherésből, s íme, máris a motorcsónakban várjuk a következő kalandot.

El kell mondanom viszont, hogy végül is a másfél órás csónakázás isteni élmény volt. Az első száz méter után minden félelmünk elpárolgott, s annyira élveztük az utat, hogy akár Titanic pózt is felvettünk volna, ha kapunk rá engedélyt. Ennyire közel lenni a Dunához, érezni az illatát, belemarkolni, felfedezni az általa vájt barlangokat, vele együtt ringatózni nem mindennapi dolog. Legalábbis nekünk, akik több száz kilométerre élünk tőle. Mert nekünk a Duna a barátság, a bölcsesség, az együttélés, a testvériség jelképe, nemhiába köt össze országokat, nemzeteket, falvakat, városokat. Képviseli a jelent, a múltat és a jövőt, magába gyűjti a megfáradt folyók vizeit, medrében meg bizonyára még sok, eddig fel nem fedezett titok rejlik. Mi meg vele voltunk, még ha rövid ideig is. Kár, hogy már nem létezik Ada Kaleh szigete, amely Jókait is inspirálta annak idején a Senki szigetének megálmodásában. Egy egzotikus gyöngyszem lenne napjainkban.

Írta:
László-Fábián Júlia

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése