Izzó pillanatok a Kazán-szorosban

Ennyire közel lenni a Dunához, érezni az illatát, belemarkolni, felfedezni az általa vájt barlangokat, vele együtt ringatózni nem mindennapi dolog

Itt állok, előttem a Duna, és mégis József Attila jut az eszembe. Nem csoda, hiszen egy hete még Budapesten szemléltem ezt a folyót, meg a költő szobrát is, miközben magamban a verssorait próbáltam felidézni. Valamennyire sikerült-a lényeg benne volt. De ez itt most más ország, egy még hatalmasabb Duna, amelyen folyamatosan hajók meg motorcsónakok vágnak át, fodrozó hullámokat vetve, fitogtatva gyorsaságukat és kanyarbeli megdöléseiket.

 Amíg úgy gondoltam, hogy hajókázni fogunk a Kazán-szorosban, addig vidám és boldog voltam, de miután megemlítették, hogy a motorcsónakkal fogjuk bejárni, mindjárt belém állt a félsz. Na, nem olyan rettenetesen, mert miközben egyesek végrendelkeztek, ha netán nem érnének újra partot, mások meg halálsápadtan bámultak a semmibe, én próbáltam megtervezni az esetleges hajótörés – jobban mondva motorcsónaktörés – mentési tervét. 

Nem lett volna egyszerű, mert tizenketten ülhettünk egy csónakban, így hát a hisztirohamot kapókat is előre be kellett tervezni. De ezt elvetettem, mert elég talpraesett volt mindenki, miért is hisztiztek volna. Sokkot persze kaphatnának, de ott van a mentőmellény, az mindenkit fenntart a víz színén, aztán már csak ki kell ússzunk a partra, lehetőleg nem a szerbiai oldalon, mert még határsértést követnénk el, vagy menekülteknek néznének minket, s egy ideig ottragadnánk. Ha netán felborulnánk, akkor majd figyelni kell, hogy mindenki jusson ki a csónak alól, még ha a hajánál fogvást húznánk is ki. Akár csak úgy lebeghetnénk is a víz színén, hiszen legalább öt percenként van esélyünk arra, hogy kihalász egy arra járó hajó legénysége.

Szóval mindenféle eshetőségre próbáltam felkészülni, miközben hangosan azt mondogattam, hogy semmiség, minden rendben lesz, még egy csónak sem borult fel, amióta itt vagyunk. Azért kicsit rettegve léptem be az ingó-bingó járműbe, gyorsan magamra csatoltam a mentőmellényt, s azt mondtam: lesz, ami lesz. És azonnal az idevezető utunk jutott eszembe, amikor az enyedi dugóban a mindenható dzsípíesz újratervezett, aztán bevezetett minket egy keskeny – igaz aszfaltozott – szekérútra. Az még hagyján, hogy minket, de a többi türelmetlen járművet is. Így kezdődött el a haddelhadd. Úttalan utakon, dombtövén, szakadék szélén kanyarogtunk, hegyre fel és völgybe le. Még mindig magam előtt látom a kapuban álló, kezében újságot szorongató öregasszonyt, aki döbbenten bámulta a tülkölő autókat, s bizonyára azt gondolta magában, hogy ez a világ teljesen megbolondult. Hová gyurakodhat ennyi masinéria ebben a világvégi kisfaluban? Na, de valahogy kilábaltunk a ciherésből, s íme, máris a motorcsónakban várjuk a következő kalandot.

El kell mondanom viszont, hogy végül is a másfél órás csónakázás isteni élmény volt. Az első száz méter után minden félelmünk elpárolgott, s annyira élveztük az utat, hogy akár Titanic pózt is felvettünk volna, ha kapunk rá engedélyt. Ennyire közel lenni a Dunához, érezni az illatát, belemarkolni, felfedezni az általa vájt barlangokat, vele együtt ringatózni nem mindennapi dolog. Legalábbis nekünk, akik több száz kilométerre élünk tőle. Mert nekünk a Duna a barátság, a bölcsesség, az együttélés, a testvériség jelképe, nemhiába köt össze országokat, nemzeteket, falvakat, városokat. Képviseli a jelent, a múltat és a jövőt, magába gyűjti a megfáradt folyók vizeit, medrében meg bizonyára még sok, eddig fel nem fedezett titok rejlik. Mi meg vele voltunk, még ha rövid ideig is. Kár, hogy már nem létezik Ada Kaleh szigete, amely Jókait is inspirálta annak idején a Senki szigetének megálmodásában. Egy egzotikus gyöngyszem lenne napjainkban.

Szerző: 2021. 09. 15.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Szekszárd felett magasan

 Biszák László festménye 55×145 akril. Szekszárd felett magasan. Ha kicsikét szomorú vagy, a cipődet nézed, de ha boldog, a tekinteteddel a felhőkön jársz, hiszen tágasabb teret sehol sem találsz. Biszák... Tartalom megtekintése

Lisztománia

Tüttő József alkotása 50x30cm, olaj/MDF. “Lisztománia, üzenet a Liszt érzékenyeknek!!” Rossz vicc, kicsit megengedtem magamnak az áthallás mókáját. Tüttő József jó humorral sajátos komponálással terítette elénk nagy zeneköltőnk jellemzőit: az... Tartalom megtekintése

Rózsa Sándor talpig nehéz vasban

Egy magyar rablóvezér Ferenc József császár kufsteini várbörtönében Oly távol messze van hazám – énekelhette volna a történelmi távlat által romantikussá “nemesült” emlékű honfitársunk. A több méter vastag falak szűk... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése