Kislány a zongoránál

A tanárnó hófehér hajával leginkább egy elegáns, könnyed pillangóhoz hasonlított. Ujjai szinte repültek a billentyűkön

Amikor befordultunk a sarkon a keskeny kis közbe, már kotorászni is kezdtünk a táskánkban, mert a tanárnőnk mindig azt mondta:

– Sárika, Julika, nem lehet télen fedetlen fővel sétafikálni. Tegyenek sapkát, mert megfáznak!

Sapkát ugyan nem tettünk, csak a táskánkba, de mire a kapuhoz értünk, már a fejünket díszítette. Kuncogva nyomtuk meg a csengőt, s vártuk a kapunyitást. Általában Gyula bácsi mosolygott szembe velünk, ezt követően pedig a következő köszönések hangzottak el:

– Csókolom! – mondtuk mi kórusban.

– Kezeiket csókolom!- próbált megelőzni Gyula bácsi, ami nem mindig sikerült neki.

Udvariasan tárta ki az ajtót előttünk, mi meg egy ideig próbáltuk meggyőzni, hogy ő lépjen be először, ami persze szóba sem jöhetett. Bent levettük a sapkákat, de csak miután a tanárnő is meggyőződött arról, hogy viseltük, és következhetett a zongoraóra.

Amíg Sárika zongorázott, addig én a konyhában kávézgattam a kilencvenegynéhány éves dédivel, aki mindig üdítő társaság volt. Igaz, hogy egyszer cukor helyett sót tett a kávémba, de nem mertem szólni, inkább hősiesen megittam.

– Jól van – libbent ki a tanárnő a belső szobából- , jöhet, Julika! Sárika, az almák az asztalon vannak, tessék megenni!

Helyet cseréltünk Sárikával, ő maradt a dédivel, én meg bevonultam a hangszer mellé. A tanárnő mindig mellettem ült. Hófehér hajával leginkább egy elegáns, könnyed pillangóhoz hasonlított. Ujjai szinte repültek a billentyűkön, ő maga is csak úgy szárnyalt.

– Még egyszer, Julika! Van tehetség magában, hát mutassa meg!

És eljátsztam újra meg újra, míg tökéletesre nem sikeredett a zongoradarab.

Aztán jött a félévi vizsga.

– Nem mehetnek éhesen vizsgázni – csóválta a fejét, üres hassal nem tud zenélni senki. Üljenek le és egyenek!  Asztalt terített, rántottát sütött.

Jól vizsgáztunk.

– Na látják! – mondta elégedetten.

Egyszer éppen akkor kezdett el zuhogni az eső, amikor vége lett az órának.

– Még az kellene, hogy megázzanak! Van egy pár esernyőnk, egyet odaadok maguknak.

Szabadkoztunk, hogy nem, nincs szükség rá, mert mindjárt el fog állni az eső, de a tanárnővel nem lehetett vitatkozni.

– Majd visszahozzák következő alkalommal! – jelentette ki határozottan, s kezünkbe nyomta. Mi eléggé néztük a legalább ötven – de az is lehet, hogy száz – éves esernyőt a jókora, kampós fogantyúval, aztán megadtuk magunkat, s elbúcsúzkodtunk. Gyula bácsi kikísért, megszemlélte, hogy fel tudjuk-e húzni, aztán a szokásos csókolom meg kezeiket csókolom következett. Ellenben ahogy kifordultunk a sarkon, Sárika már rákérdezett:

– Júlia, szerinted végig lehet menni ezzel az esernyővel a főtéren? – mert természetesen az utunk Marosvásárhely főterén vezetett keresztül.

– Semmiképpen, de mit tegyünk vele?

– Legalább húzzuk le!

Az eső már visszafogottabban csöpögött, hát lehúztuk. Elrejteni lehetetlen volt a mérete miatt, hát megpróbáltuk sétapálcának álcázni. Hol Sárika, hol én támaszkodtunk rá. És még vissza is kellett vinni. Ugyancsak a főtéren keresztül.

A főiskolai évek meg közben csak úgy repültek. Elteltek. A tanárnővel ritkán találkoztunk, az utóbbi tizenöt évben egyáltalán. Pedig készültünk hozzá. Többször is. De valami mindig közbejött.

Két hete hallottam, hogy meghalt. 96 évesen. Ő volt Keresztes Páll Magda. A  legjobb zongoratanárnő. Akinek nemcsak a tudásunk, hanem az egészségünk, a jó közérzetünk és a lelkivilágunk is  fontos volt.

Írta:
László-Fábián Júlia

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése