Kislány a zongoránál

A tanárnó hófehér hajával leginkább egy elegáns, könnyed pillangóhoz hasonlított. Ujjai szinte repültek a billentyűkön

Amikor befordultunk a sarkon a keskeny kis közbe, már kotorászni is kezdtünk a táskánkban, mert a tanárnőnk mindig azt mondta:

– Sárika, Julika, nem lehet télen fedetlen fővel sétafikálni. Tegyenek sapkát, mert megfáznak!

Sapkát ugyan nem tettünk, csak a táskánkba, de mire a kapuhoz értünk, már a fejünket díszítette. Kuncogva nyomtuk meg a csengőt, s vártuk a kapunyitást. Általában Gyula bácsi mosolygott szembe velünk, ezt követően pedig a következő köszönések hangzottak el:

– Csókolom! – mondtuk mi kórusban.

– Kezeiket csókolom!- próbált megelőzni Gyula bácsi, ami nem mindig sikerült neki.

Udvariasan tárta ki az ajtót előttünk, mi meg egy ideig próbáltuk meggyőzni, hogy ő lépjen be először, ami persze szóba sem jöhetett. Bent levettük a sapkákat, de csak miután a tanárnő is meggyőződött arról, hogy viseltük, és következhetett a zongoraóra.

Amíg Sárika zongorázott, addig én a konyhában kávézgattam a kilencvenegynéhány éves dédivel, aki mindig üdítő társaság volt. Igaz, hogy egyszer cukor helyett sót tett a kávémba, de nem mertem szólni, inkább hősiesen megittam.

– Jól van – libbent ki a tanárnő a belső szobából- , jöhet, Julika! Sárika, az almák az asztalon vannak, tessék megenni!

Helyet cseréltünk Sárikával, ő maradt a dédivel, én meg bevonultam a hangszer mellé. A tanárnő mindig mellettem ült. Hófehér hajával leginkább egy elegáns, könnyed pillangóhoz hasonlított. Ujjai szinte repültek a billentyűkön, ő maga is csak úgy szárnyalt.

– Még egyszer, Julika! Van tehetség magában, hát mutassa meg!

És eljátsztam újra meg újra, míg tökéletesre nem sikeredett a zongoradarab.

Aztán jött a félévi vizsga.

– Nem mehetnek éhesen vizsgázni – csóválta a fejét, üres hassal nem tud zenélni senki. Üljenek le és egyenek!  Asztalt terített, rántottát sütött.

Jól vizsgáztunk.

– Na látják! – mondta elégedetten.

Egyszer éppen akkor kezdett el zuhogni az eső, amikor vége lett az órának.

– Még az kellene, hogy megázzanak! Van egy pár esernyőnk, egyet odaadok maguknak.

Szabadkoztunk, hogy nem, nincs szükség rá, mert mindjárt el fog állni az eső, de a tanárnővel nem lehetett vitatkozni.

– Majd visszahozzák következő alkalommal! – jelentette ki határozottan, s kezünkbe nyomta. Mi eléggé néztük a legalább ötven – de az is lehet, hogy száz – éves esernyőt a jókora, kampós fogantyúval, aztán megadtuk magunkat, s elbúcsúzkodtunk. Gyula bácsi kikísért, megszemlélte, hogy fel tudjuk-e húzni, aztán a szokásos csókolom meg kezeiket csókolom következett. Ellenben ahogy kifordultunk a sarkon, Sárika már rákérdezett:

– Júlia, szerinted végig lehet menni ezzel az esernyővel a főtéren? – mert természetesen az utunk Marosvásárhely főterén vezetett keresztül.

– Semmiképpen, de mit tegyünk vele?

– Legalább húzzuk le!

Az eső már visszafogottabban csöpögött, hát lehúztuk. Elrejteni lehetetlen volt a mérete miatt, hát megpróbáltuk sétapálcának álcázni. Hol Sárika, hol én támaszkodtunk rá. És még vissza is kellett vinni. Ugyancsak a főtéren keresztül.

A főiskolai évek meg közben csak úgy repültek. Elteltek. A tanárnővel ritkán találkoztunk, az utóbbi tizenöt évben egyáltalán. Pedig készültünk hozzá. Többször is. De valami mindig közbejött.

Két hete hallottam, hogy meghalt. 96 évesen. Ő volt Keresztes Páll Magda. A  legjobb zongoratanárnő. Akinek nemcsak a tudásunk, hanem az egészségünk, a jó közérzetünk és a lelkivilágunk is  fontos volt.

Írta:
László-Fábián Júlia
Written by
Szerző: 2021. 06. 20.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Lisztománia

Tüttő József alkotása 50x30cm, olaj/MDF. “Lisztománia, üzenet a Liszt érzékenyeknek!!” Rossz vicc, kicsit megengedtem magamnak az áthallás mókáját. Tüttő József jó humorral sajátos komponálással terítette elénk nagy zeneköltőnk jellemzőit: az... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése