Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése
Hagyomány és jövevény
A falu zárt közösség volt, saját törvényeivel és csak sajátos módon fogadtak be idegent
Tény, hogy a székelység történelmi szerepéhez méltó módon kellett éljen, hisz a király fején a korona őrzője, a magyar identitás védelmezője volt, ha köznyelvre lefordítjuk ez a mindenkori székely ember rendeltetése. Laikusként, de ugyanakkor székely szülők leszármazottjaként tapasztalhattam meg, egy székely közösség kemény hozzáállását az “idegen” megjelenésére a faluban.
Kisgyermek voltam, amikor a kollektivizálást, a társadalmi értékrend átalakulásait megtapasztalta a családom. Megélhetési gondok, egy négygyermekes család a 60-as évek elején, én alig nyolc évesen, szüleimmel együtt elhagytuk szülőfalumat, Etédet. Nem messzire alig 25 kilométerre, Parajdra költöztünk, úgy mondták, hogy a hegyen túlra, ahol több munkalehetőség kínálkozott. Nincs szó sem menekültről, sem semmiféle más népcsoportról, hisz székelyekként vettük nyakunkba a vándorlást, mint akár ma is számtalan család, hogy belekóstoljunk a vándorlás keserű kenyerébe.
Mikor megjelentek szüleim az iskolában, hogy bevigyenek az osztályba, a gyerekek idegenkedve néztek rám. Mivel tél volt, édesanyám aki Budapesten töltötte leánykorát Piroska és a farkas meséjéből ismert sapkát csináltatott nekem és hozza nagykabátot ugyanolyan színben. Ahogy beléptünk az osztályba a rám szegzett nézésekből éreztem a gyerekek döbbenetét, hisz, akkor még nem nagyon jártak nagykabátban a falusi gyermekek. Senki nem akart mellém ülni, ez volt az első jel, hogy nem megy könnyen a befogadás.
Már az első iskolai nap ráadásul meg is kaptam az első jelzőt, hogy “Piroska” jött hozzánk, holott én Magdolna voltam. Kisiskolásként ez számomra kissé fura dolog volt és többet nem akartam feltenni a sapkát a fejemre, mert tudtam, hogy sérti a szemüket a másságom, melynek nyoma ma is ott él lelkemben.
Végül az orvos lánya ajánlotta fel, hogy ő szívesen ül mellém, ha én elfogadom, ami számomra egy életre szóló barátság jeleként maradt meg, sajnos elég hamar véget őrt, hisz ők is rövid időn belül elköltöztek a faluból.
Aztán kis idő múlva, zokogva mentem haza az iskolából, mert az egyik osztálytársam újabb jelzőt ragasztott rám: – Hallgass te jövevény, alig jöttél ide és már ugrálsz! Sírva panaszoltam édesanyámnak, hogy mivel csúfolt egy osztálytársam, amire szüleim azzal vigasztaltak meg, hogy hadd el fiam, neki csak annyi az esze. Szorgalmas, vidám, jól tanuló kislány voltam, akinek még ráadásul szép hangja is volt és valahányszor jó kedvemben dalra fakadtam, volt olyan osztálytársam, aki karicsálónak, vagy éppen csűrkapu szájúnak nevezett.
Az idő múlásával leánysorba cseperedtem, amikor az egyetlen szórakozási mód a hagyományos bálok voltak, ahol ha valaki idegen betévedt, mondjuk egy ifjú legény, és még táncolni is merészkedett, akkor a falubeli legények galléron ragadták és kivezették a bálból, sőt jól el is húzták a nótáját, hogy ne legyen kedve többet betévedni a falu életterébe. De idő múltával is, ha egy más faluból jött legény bemerészkedett hagyományos ünnepekkor a faluba, azt bizony a híd alatt leskelődő helybéli legények kövekkel dobálták meg, sőt addig kergették, amíg elhagyta a falu határát. Ez ellen senki nem lépett fel, pedig történtek kirívó esetek is, de azt mindenki kellett tudja, hogy a falu egy zárt közösség volt, saját törvényeivel és csak sajátos módon fogadtak be idegent, sőt suttyomban nem lehetett átlépni a falu határát. Mindezt azért tartottam fontosnak leírni, hogy 100 esztendő távlatából sem lehet kitörölni évezredes hagyományokat, amelyek génjeinkbe beivódtak és nevezgetni azt a népcsoportot, amely olyan értékeket tett le a világtörténelem asztalára, ami bizonyíthatóan a magas kultúrával rendelkező népek közé sorolja a székelyeket és rákényszeríteni egy olyan kultúrát, amely évszázadokra elválasztja egymástól, a fényévre élő népcsoportoktól.
A nyelvi különbözőségekről nem is beszélve. S világ bármely sarkába eljutott székely ember mindenütt megállta, sőt kiválóan megállta a helyét.
Hasonló
Bika húzta a harangkötelet
Rinaldó és Rinaldini
Harmatok vagyunk a földön!
Káposztafesztiválok gonddal...
Lócitromos sárral síkároltu...
Már a pápalátogatásra készü...
Égő gyufával háromszor szív...
Harmadnapján a férfiakat is...
Édesanyám a félhomályban a ...
Tavirózsa a kenderáztatóban
Székelyfonó Matyóföldön
A tárogató hangjával a szív...
Táncra perdült az orsó édes...
Elé jössz te, csak éhezz me...
Égi áldás az özvegyasszony házasságára
Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren
Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése
Varázslat
Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta áll ez a nagyon régi épület, kicsit elvarázsolt szépségével kastély, kicsit bástya szerű repkénnyel befutott oldalával. Az idő ... Tartalom megtekintése
Az út
Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése