Hagyomány és jövevény

A falu zárt közösség volt, saját törvényeivel és csak sajátos módon fogadtak be idegent

Szüleim esküvője a Regnum Marianumban 1943-ban

Tény, hogy a székelység történelmi szerepéhez méltó módon kellett éljen, hisz a király fején a korona őrzője, a magyar identitás védelmezője volt, ha köznyelvre lefordítjuk ez a mindenkori székely ember rendeltetése. Laikusként, de ugyanakkor székely szülők leszármazottjaként tapasztalhattam meg, egy székely közösség kemény hozzáállását az „idegen” megjelenésére a faluban.

Kisgyermek voltam, amikor a kollektivizálást, a társadalmi értékrend átalakulásait megtapasztalta a családom. Megélhetési gondok, egy négygyermekes család a 60-as évek elején, én alig nyolc évesen, szüleimmel együtt elhagytuk szülőfalumat, Etédet. Nem messzire alig 25 kilométerre, Parajdra költöztünk, úgy mondták, hogy a hegyen túlra, ahol több munkalehetőség kínálkozott. Nincs szó sem menekültről, sem semmiféle más népcsoportról, hisz székelyekként vettük nyakunkba a vándorlást, mint akár ma is számtalan család, hogy belekóstoljunk a vándorlás keserű kenyerébe.

Mikor megjelentek szüleim az iskolában, hogy bevigyenek az osztályba, a gyerekek idegenkedve néztek rám. Mivel tél volt, édesanyám aki Budapesten töltötte leánykorát Piroska és a farkas meséjéből ismert sapkát csináltatott nekem és hozza nagykabátot ugyanolyan színben. Ahogy beléptünk az osztályba a rám szegzett nézésekből éreztem a gyerekek döbbenetét, hisz, akkor még nem nagyon jártak nagykabátban a falusi gyermekek. Senki nem akart mellém ülni, ez volt az első jel, hogy nem megy könnyen a befogadás.

Már az első iskolai nap ráadásul meg is kaptam az első jelzőt, hogy „Piroska” jött hozzánk, holott én Magdolna voltam. Kisiskolásként ez számomra kissé fura dolog volt és többet nem akartam feltenni a sapkát a fejemre, mert tudtam, hogy sérti a szemüket a másságom, melynek nyoma ma is ott él lelkemben.

Végül az orvos lánya ajánlotta fel, hogy ő szívesen ül mellém, ha én elfogadom, ami számomra egy életre szóló barátság jeleként maradt meg, sajnos elég hamar véget őrt, hisz ők is rövid időn belül elköltöztek a faluból.

Aztán kis idő múlva, zokogva mentem haza az iskolából, mert az egyik osztálytársam újabb jelzőt ragasztott rám: – Hallgass te jövevény, alig jöttél ide és már ugrálsz! Sírva panaszoltam édesanyámnak, hogy mivel csúfolt egy osztálytársam, amire szüleim azzal vigasztaltak meg, hogy hadd el fiam, neki csak annyi az esze. Szorgalmas, vidám, jól tanuló kislány voltam, akinek még ráadásul szép hangja is volt és valahányszor jó kedvemben dalra fakadtam, volt olyan osztálytársam, aki karicsálónak, vagy éppen csűrkapu szájúnak nevezett.

Az idő múlásával leánysorba cseperedtem, amikor az egyetlen szórakozási mód a hagyományos bálok voltak, ahol ha valaki idegen betévedt, mondjuk egy ifjú legény, és még táncolni is merészkedett, akkor a falubeli legények galléron ragadták és kivezették a bálból, sőt jól el is húzták a nótáját, hogy ne legyen kedve többet betévedni a falu életterébe. De idő múltával is, ha egy más faluból jött legény bemerészkedett hagyományos ünnepekkor a faluba, azt bizony a híd alatt leskelődő helybéli legények kövekkel dobálták meg, sőt addig kergették, amíg elhagyta a falu határát. Ez ellen senki nem lépett fel, pedig történtek kirívó esetek is, de azt mindenki kellett tudja, hogy a falu egy zárt közösség volt, saját törvényeivel és csak sajátos módon fogadtak be idegent, sőt suttyomban nem lehetett átlépni a falu határát. Mindezt azért tartottam fontosnak leírni, hogy 100 esztendő távlatából sem lehet kitörölni évezredes hagyományokat, amelyek  génjeinkbe beivódtak és nevezgetni azt a népcsoportot, amely olyan értékeket tett le a világtörténelem asztalára, ami bizonyíthatóan a magas kultúrával rendelkező népek közé sorolja a székelyeket és rákényszeríteni egy olyan kultúrát, amely évszázadokra elválasztja egymástól, a fényévre élő népcsoportoktól.

A nyelvi különbözőségekről nem is beszélve. S világ bármely sarkába eljutott székely ember mindenütt megállta, sőt kiválóan megállta a helyét.

Írta:
Kelemen Magdolna
Written by
Szerző: 2020. 02. 11.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése