Tavirózsa a kenderáztatóban

Oly fontos volt ez a növény, hogy komoly családi foglalkozás volt a termesztése,  főleg a nők számára

Kiskorában földbe teszik,

Virágjában leszakítják,

Megaszalják, vízbe ölik,

S aztán ízzé-porrá törik.

Mi az? 

Hajdanában még létezett kender a szülőfalumban.   Szinte, kivétel nélkül minden család megtermelte a saját szükségleteire a kendert. Kérdezhetné a mai gyermek, akár felnőtt is, hogy, ugyan, biza mire volt az jó?  Hisz, ma már csak a nótákból, vagy öregek meséiből hallunk erről a csodanövényről.

Mondjuk a múlt század derekán, oly fontos volt ez a növény, hogy komoly családi foglalkozás volt a termesztése, főleg a nők számára. A Székelyföld szinte minden vidékén, főleg a gazdagabb, laza talajjal rendelkező falvakban, mindenhol termeltek kendert.    Hisz, Mátyás király korában is erdélyi körútja során, az okos leány a százéves kenderből kellett, fonalat fonjon a királynak a három próbatétel egyikeként.

Aztán a fonók, amelyeket én annyira szerettem, ahol, ha egy leány leejtette az orsóját, fonás közben, a legény egy csókot kért érte, a leánytól, amivel kiváltotta az orsót, hogy visszakapja.

Azt mondta a nóta, hogy:

Gyéren vettem a kenderem,

Ritkán termett rajta,

Nem kell nékem a kender,

Csak a pozdorjája.

Pozdorjából tüzet rakok,

Megfüttözök rajta,

A szeretőm gyócsgatyáját,

Megszárítom rajta.

Hess, légy ne szállj rám,

Beteg vagyok én,

Adj egy csókot, édes rózsám,

Meggyógyulok én.

Adtam, adok is,

Az ügyes legénynek,

Hisz, jól tudom magamról,

Hogy jól esik szegénynek.

Nos, hogy mindent, össze ne zavarjak, hát történt, hogy kendert gyomlálni mentünk édesanyámmal a Kenderistókba, mert én akkor így hallottam a hely nevét, ahol termesztették a kendert a szülőfalumban. Ezt viszont sose tisztáztam, hogy helyesen mi a neve. Boldogan lépkedtem édesanyám oldalán, fejünkön a házilag font szalmakalapban, mert hét ágra sütött a Nap az égen. Mikor kiértünk a kenderesbe, szájtátva néztem, hogy itt ebben a kenderesben el lehet veszni, olyan sűrű, de olyan magas.

Hát, meg is mutatta édesanyám, hogy mit kell tenni, de azt, nem mondta, hogy amit kigyomlálunk, az bizony szúrni fogja a kezemet. Araszolgattam édesanyám mellett, lestem, hogy miként szúrja ki a tövist, a gyomláló fával, majd én szépen szedegettem volna utána a töviset, ha nem szúrta volna a kezemet, mert az bizony szúrós tövis volt. Az én gyönge kiskezem, ezt nem bírta.  Hát, szépen a kenderes közepébe leültem, ahonnan ráláttam édesanyámra és bánatomban, szépen eszegetni kezdtem a madárlátta pánkómat. Amíg édesanyám dolgozott, láttam, hogy a verejték csurgott le róla. Én nagyon meguntam és ekkor megszólalt édesanyám:

– Látod fiam, vidámnak indult ez a munka, és mennyi verejtékkel jár!

Mosolyogva, homlokát törülgetve, még azt is megjegyezte, hogy még te sem segítesz, mert nem bírtad a szúrós töviset összegyűjtögetni!  Kissé elszomorodtam, de soha többet nem kellett menjek édesanyámmal, kendert gyomlálni.

De, még hátra volt a java, a munkának, mert következett a nyövés, ami már egy kissé kellemesebb volt, de már nem volt gyermekmunka. Ha a vízhordást nem számítjuk belé, amit a nyüvőknek vittünk. De az érett kenderszemek illata, amit a kezünk között összemorzsoltunk, még ma is ott érzem az orromban, ízét pedig a számban. A kévekötés és a kenderáztatóhoz szállítás, már egy érdekesebb művelet volt. Az áztatónál gyermekeknek való munka is volt, mert amikor lenyomtatták a víz aljára a kendert, amíg a nyomtató követ ráhelyezték, ekkor a nagyobb gyermekek is besegítettek. Ekkor történt az, hogy mivel mindig mindenben, részt akartam venni, én is beálltam a kendernyomtatók sorába. A víz, ugyebár derékig ért, ezért édesanyám feltűrte ruhámat a derekamig.

A derékig érő vízben, amíg vártam, hogy érkezzen a kő, addig, nyüzsögtem-mozogtam, míg a ruhám kiszabadult fogságából és a víz tetején szétterült. Én, mint egy tavirózsa álltam és nem tudtam sírjak-e vagy nevessek, mert mindenki engem bámult. Aztán ijedtemben, mert ekkora vízben még nem voltam, sírva fakadtam. Jó anyám kimentett a bajból, azt mondta, hogy egy kis fürdés, ebben a jó melegben nem árt, sem nekem, sem a ruhámnak. Ezzel partra vitt, kiterítettük ruhámat egy bokorra, száradni.

Aztán, a kendert, áztatás után szárítani kellett. Ez már egy könnyű feladat volt, sőt ügyesen húzogattam a kévék szálait, hogy ne ragadjanak össze a kerítés mellett. Végül eljött a tilolás ideje.  Szüleim figyelmeztettek, hogy gyermeknek nem szabad tilolni, mert veszélyes. Gondoljátok, hogy én ezt meghallgattam. Mikor senki nem volt az udvaron, akkor szépen a tilolóba betettem egy kis kendert a tilolókart lecsaptam, és  jaj, Istenem, mi lett velem, helyből vérhólyagot csaptam a mutató ujjamra. Ja-ja-jaj, jajgattam a fájdalomtól! Vizesborogatás, kisdorgálás, fejsimogatás közben hangzott el, hogy

– Amíg élsz, nem felejted el, hogy amihez nincs közöd, ahhoz ne nyúlj.

Mit tudtam én, hogy ez mit jelent, de ma már tudom, mert még ma is sajog az ujjam begye, ha ránézek. És egy életre, emlékezetembe vésődött, szüleim intő szava.

Hát, igy nyöttük a kendert régen!

Találós kérdés

Láttál-e valaha, kenderből tornyot?

Láttam bíz én, miközben kenderföldön álltam

Csak a szőlőtőke maradt a szülőházam helyén, Etéden. Nincs már több kender!

Írta:
Kelemen Magdolna

Hasonló

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése