Tavirózsa a kenderáztatóban

Oly fontos volt ez a növény, hogy komoly családi foglalkozás volt a termesztése,  főleg a nők számára

Kiskorában földbe teszik,

Virágjában leszakítják,

Megaszalják, vízbe ölik,

S aztán ízzé-porrá törik.

Mi az? 

Hajdanában még létezett kender a szülőfalumban.   Szinte, kivétel nélkül minden család megtermelte a saját szükségleteire a kendert. Kérdezhetné a mai gyermek, akár felnőtt is, hogy, ugyan, biza mire volt az jó?  Hisz, ma már csak a nótákból, vagy öregek meséiből hallunk erről a csodanövényről.

Mondjuk a múlt század derekán, oly fontos volt ez a növény, hogy komoly családi foglalkozás volt a termesztése, főleg a nők számára. A Székelyföld szinte minden vidékén, főleg a gazdagabb, laza talajjal rendelkező falvakban, mindenhol termeltek kendert.    Hisz, Mátyás király korában is erdélyi körútja során, az okos leány a százéves kenderből kellett, fonalat fonjon a királynak a három próbatétel egyikeként.

Aztán a fonók, amelyeket én annyira szerettem, ahol, ha egy leány leejtette az orsóját, fonás közben, a legény egy csókot kért érte, a leánytól, amivel kiváltotta az orsót, hogy visszakapja.

Azt mondta a nóta, hogy:

Gyéren vettem a kenderem,

Ritkán termett rajta,

Nem kell nékem a kender,

Csak a pozdorjája.

Pozdorjából tüzet rakok,

Megfüttözök rajta,

A szeretőm gyócsgatyáját,

Megszárítom rajta.

Hess, légy ne szállj rám,

Beteg vagyok én,

Adj egy csókot, édes rózsám,

Meggyógyulok én.

Adtam, adok is,

Az ügyes legénynek,

Hisz, jól tudom magamról,

Hogy jól esik szegénynek.

Nos, hogy mindent, össze ne zavarjak, hát történt, hogy kendert gyomlálni mentünk édesanyámmal a Kenderistókba, mert én akkor így hallottam a hely nevét, ahol termesztették a kendert a szülőfalumban. Ezt viszont sose tisztáztam, hogy helyesen mi a neve. Boldogan lépkedtem édesanyám oldalán, fejünkön a házilag font szalmakalapban, mert hét ágra sütött a Nap az égen. Mikor kiértünk a kenderesbe, szájtátva néztem, hogy itt ebben a kenderesben el lehet veszni, olyan sűrű, de olyan magas.

Hát, meg is mutatta édesanyám, hogy mit kell tenni, de azt, nem mondta, hogy amit kigyomlálunk, az bizony szúrni fogja a kezemet. Araszolgattam édesanyám mellett, lestem, hogy miként szúrja ki a tövist, a gyomláló fával, majd én szépen szedegettem volna utána a töviset, ha nem szúrta volna a kezemet, mert az bizony szúrós tövis volt. Az én gyönge kiskezem, ezt nem bírta.  Hát, szépen a kenderes közepébe leültem, ahonnan ráláttam édesanyámra és bánatomban, szépen eszegetni kezdtem a madárlátta pánkómat. Amíg édesanyám dolgozott, láttam, hogy a verejték csurgott le róla. Én nagyon meguntam és ekkor megszólalt édesanyám:

– Látod fiam, vidámnak indult ez a munka, és mennyi verejtékkel jár!

Mosolyogva, homlokát törülgetve, még azt is megjegyezte, hogy még te sem segítesz, mert nem bírtad a szúrós töviset összegyűjtögetni!  Kissé elszomorodtam, de soha többet nem kellett menjek édesanyámmal, kendert gyomlálni.

De, még hátra volt a java, a munkának, mert következett a nyövés, ami már egy kissé kellemesebb volt, de már nem volt gyermekmunka. Ha a vízhordást nem számítjuk belé, amit a nyüvőknek vittünk. De az érett kenderszemek illata, amit a kezünk között összemorzsoltunk, még ma is ott érzem az orromban, ízét pedig a számban. A kévekötés és a kenderáztatóhoz szállítás, már egy érdekesebb művelet volt. Az áztatónál gyermekeknek való munka is volt, mert amikor lenyomtatták a víz aljára a kendert, amíg a nyomtató követ ráhelyezték, ekkor a nagyobb gyermekek is besegítettek. Ekkor történt az, hogy mivel mindig mindenben, részt akartam venni, én is beálltam a kendernyomtatók sorába. A víz, ugyebár derékig ért, ezért édesanyám feltűrte ruhámat a derekamig.

A derékig érő vízben, amíg vártam, hogy érkezzen a kő, addig, nyüzsögtem-mozogtam, míg a ruhám kiszabadult fogságából és a víz tetején szétterült. Én, mint egy tavirózsa álltam és nem tudtam sírjak-e vagy nevessek, mert mindenki engem bámult. Aztán ijedtemben, mert ekkora vízben még nem voltam, sírva fakadtam. Jó anyám kimentett a bajból, azt mondta, hogy egy kis fürdés, ebben a jó melegben nem árt, sem nekem, sem a ruhámnak. Ezzel partra vitt, kiterítettük ruhámat egy bokorra, száradni.

Aztán, a kendert, áztatás után szárítani kellett. Ez már egy könnyű feladat volt, sőt ügyesen húzogattam a kévék szálait, hogy ne ragadjanak össze a kerítés mellett. Végül eljött a tilolás ideje.  Szüleim figyelmeztettek, hogy gyermeknek nem szabad tilolni, mert veszélyes. Gondoljátok, hogy én ezt meghallgattam. Mikor senki nem volt az udvaron, akkor szépen a tilolóba betettem egy kis kendert a tilolókart lecsaptam, és  jaj, Istenem, mi lett velem, helyből vérhólyagot csaptam a mutató ujjamra. Ja-ja-jaj, jajgattam a fájdalomtól! Vizesborogatás, kisdorgálás, fejsimogatás közben hangzott el, hogy

– Amíg élsz, nem felejted el, hogy amihez nincs közöd, ahhoz ne nyúlj.

Mit tudtam én, hogy ez mit jelent, de ma már tudom, mert még ma is sajog az ujjam begye, ha ránézek. És egy életre, emlékezetembe vésődött, szüleim intő szava.

Hát, igy nyöttük a kendert régen!

Találós kérdés

Láttál-e valaha, kenderből tornyot?

Láttam bíz én, miközben kenderföldön álltam

Csak a szőlőtőke maradt a szülőházam helyén, Etéden. Nincs már több kender!

Írta:
Kelemen Magdolna

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése