Tavirózsa a kenderáztatóban

Oly fontos volt ez a növény, hogy komoly családi foglalkozás volt a termesztése,  főleg a nők számára

Kiskorában földbe teszik,

Virágjában leszakítják,

Megaszalják, vízbe ölik,

S aztán ízzé-porrá törik.

Mi az? 

Hajdanában még létezett kender a szülőfalumban.   Szinte, kivétel nélkül minden család megtermelte a saját szükségleteire a kendert. Kérdezhetné a mai gyermek, akár felnőtt is, hogy, ugyan, biza mire volt az jó?  Hisz, ma már csak a nótákból, vagy öregek meséiből hallunk erről a csodanövényről.

Mondjuk a múlt század derekán, oly fontos volt ez a növény, hogy komoly családi foglalkozás volt a termesztése, főleg a nők számára. A Székelyföld szinte minden vidékén, főleg a gazdagabb, laza talajjal rendelkező falvakban, mindenhol termeltek kendert.    Hisz, Mátyás király korában is erdélyi körútja során, az okos leány a százéves kenderből kellett, fonalat fonjon a királynak a három próbatétel egyikeként.

Aztán a fonók, amelyeket én annyira szerettem, ahol, ha egy leány leejtette az orsóját, fonás közben, a legény egy csókot kért érte, a leánytól, amivel kiváltotta az orsót, hogy visszakapja.

Azt mondta a nóta, hogy:

Gyéren vettem a kenderem,
Ritkán termett rajta,
Nem kell nékem a kender,
Csak a pozdorjája.
Pozdorjából tüzet rakok,
Megfüttözök rajta,
A szeretőm gyócsgatyáját,
Megszárítom rajta.
Hess, légy ne szállj rám,
Beteg vagyok én,
Adj egy csókot, édes rózsám,
Meggyógyulok én.
Adtam, adok is,
Az ügyes legénynek,
Hisz, jól tudom magamról,
Hogy jól esik szegénynek.

Nos, hogy mindent, össze ne zavarjak, hát történt, hogy kendert gyomlálni mentünk édesanyámmal a Kenderistókba, mert én akkor így hallottam a hely nevét, ahol termesztették a kendert a szülőfalumban. Ezt viszont sose tisztáztam, hogy helyesen mi a neve. Boldogan lépkedtem édesanyám oldalán, fejünkön a házilag font szalmakalapban, mert hét ágra sütött a Nap az égen. Mikor kiértünk a kenderesbe, szájtátva néztem, hogy itt ebben a kenderesben el lehet veszni, olyan sűrű, de olyan magas.

Hát, meg is mutatta édesanyám, hogy mit kell tenni, de azt, nem mondta, hogy amit kigyomlálunk, az bizony szúrni fogja a kezemet. Araszolgattam édesanyám mellett, lestem, hogy miként szúrja ki a tövist, a gyomláló fával, majd én szépen szedegettem volna utána a töviset, ha nem szúrta volna a kezemet, mert az bizony szúrós tövis volt. Az én gyönge kiskezem, ezt nem bírta.  Hát, szépen a kenderes közepébe leültem, ahonnan ráláttam édesanyámra és bánatomban, szépen eszegetni kezdtem a madárlátta pánkómat. Amíg édesanyám dolgozott, láttam, hogy a verejték csurgott le róla. Én nagyon meguntam és ekkor megszólalt édesanyám:

– Látod fiam, vidámnak indult ez a munka, és mennyi verejtékkel jár!

Mosolyogva, homlokát törülgetve, még azt is megjegyezte, hogy még te sem segítesz, mert nem bírtad a szúrós töviset összegyűjtögetni!  Kissé elszomorodtam, de soha többet nem kellett menjek édesanyámmal, kendert gyomlálni.

De, még hátra volt a java, a munkának, mert következett a nyövés, ami már egy kissé kellemesebb volt, de már nem volt gyermekmunka. Ha a vízhordást nem számítjuk belé, amit a nyüvőknek vittünk. De az érett kenderszemek illata, amit a kezünk között összemorzsoltunk, még ma is ott érzem az orromban, ízét pedig a számban. A kévekötés és a kenderáztatóhoz szállítás, már egy érdekesebb művelet volt. Az áztatónál gyermekeknek való munka is volt, mert amikor lenyomtatták a víz aljára a kendert, amíg a nyomtató követ ráhelyezték, ekkor a nagyobb gyermekek is besegítettek. Ekkor történt az, hogy mivel mindig mindenben, részt akartam venni, én is beálltam a kendernyomtatók sorába. A víz, ugyebár derékig ért, ezért édesanyám feltűrte ruhámat a derekamig.

A derékig érő vízben, amíg vártam, hogy érkezzen a kő, addig, nyüzsögtem-mozogtam, míg a ruhám kiszabadult fogságából és a víz tetején szétterült. Én, mint egy tavirózsa álltam és nem tudtam sírjak-e vagy nevessek, mert mindenki engem bámult. Aztán ijedtemben, mert ekkora vízben még nem voltam, sírva fakadtam. Jó anyám kimentett a bajból, azt mondta, hogy egy kis fürdés, ebben a jó melegben nem árt, sem nekem, sem a ruhámnak. Ezzel partra vitt, kiterítettük ruhámat egy bokorra, száradni.

Aztán, a kendert, áztatás után szárítani kellett. Ez már egy könnyű feladat volt, sőt ügyesen húzogattam a kévék szálait, hogy ne ragadjanak össze a kerítés mellett. Végül eljött a tilolás ideje.  Szüleim figyelmeztettek, hogy gyermeknek nem szabad tilolni, mert veszélyes. Gondoljátok, hogy én ezt meghallgattam. Mikor senki nem volt az udvaron, akkor szépen a tilolóba betettem egy kis kendert a tilolókart lecsaptam, és  jaj, Istenem, mi lett velem, helyből vérhólyagot csaptam a mutató ujjamra. Ja-ja-jaj, jajgattam a fájdalomtól! Vizesborogatás, kisdorgálás, fejsimogatás közben hangzott el, hogy

– Amíg élsz, nem felejted el, hogy amihez nincs közöd, ahhoz ne nyúlj.

Mit tudtam én, hogy ez mit jelent, de ma már tudom, mert még ma is sajog az ujjam begye, ha ránézek. És egy életre, emlékezetembe vésődött, szüleim intő szava.

Hát, igy nyöttük a kendert régen!

Találós kérdés

Láttál-e valaha, kenderből tornyot?

Láttam bíz én, miközben kenderföldön álltam

Csak a szőlőtőke maradt a szülőházam helyén, Etéden. Nincs már több kender!

Írta:
Kelemen Magdolna
Written by
Szerző: 2019. 03. 24.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Lisztománia

Tüttő József alkotása 50x30cm, olaj/MDF. “Lisztománia, üzenet a Liszt érzékenyeknek!!” Rossz vicc, kicsit megengedtem magamnak az áthallás mókáját. Tüttő József jó humorral sajátos komponálással terítette elénk nagy zeneköltőnk jellemzőit: az... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése