Lócitromos sárral síkároltuk a konyha padlóját

Mintha tavaszi virágillat költözött volna be, olyan kellemes illat volt  odabenn

Amint már sokszor írtam, kisgyermekkorom a szülőfalumhoz  Etédhez kapcsolódik, ami tele volt életre szóló élményekkel. Ilyen élmény volt a síkárolás is! Volt a szomszédunkban egy nagyobb lány, akivel szüleim megengedték, hogy játsszak, habár ő idősebb volt, mint én, de mégis ő volt a legközelebbi játszótársam.  Hol az ő tornácukban anyáztunk, hol pedig a mi házunk tornáca alatti kiugrásban. Marikának hívták a szomszéd lányt, aki, ha tehette szívesen foglakozott velem. Sokszor átszólított, hogy menjek, hozzuk, sokat daloltunk, anyáztunk, de nemcsak játék volt az életünkben, hanem hogy játékosan a ház körüli munkából is kivegyük a részünket.  Történt egyszer, hogy Marika átszólított, hogy menjek, hozzuk, mert lenne egy kis munka a konyhájukban. Marika örökbe fogadott lány volt, akit Erzsi nénje nevelt.  Édesanyám szívesen engedett hozzuk és ott ámulattal fedeztem fel, hogy a konyhájuk földje nem olyan padló, mint a miénk, hanem föld, úgynevezett tapaszos föld. Ezt a tapaszos konyhaföldet úgy kellett rendbe tartani, hogy minden szombaton kisikárolták. Úgy-e milyen érdekes dolog, főleg a mai fülnek?

Mi az, hogy kisikárolni? Elmesélem, hisz ma már talán senki nem ismeri.  Játékos megoldás, de érdekes munka! Erzsi néni, ahogy a szomszédok hívták, Jó Jánosné, kiküldött hogy szedjük fel az útról a lócitromokat. Ebben segédkeztem én, hisz olyan különös volt, amint egy lapátra szedegettük a ló ürüléket. Ezt az udvaron egy tálba beleraktuk, majd agyagos földet szórt rá Erzsi néni. Vízzel és egy fakeverővel jól összevegyítette, s ebből egy ragacsos, kenőcsszerű anyag lett. Tiszta játék, úgy-e? Hisz a sárpogácsát is így készítettük, csupán lócitrom nélkül.

Egy kissé állni hagyta Erzsi néni, hogy jól álljon össze és ekkor megkérte Marikát, hogy segítsen a konyhát sikárolni. Egy deszkát nyújtottak végig a konyha földjére  és arra térdepelve, egy rongy segítségével, amelyet megmártott az agyagos masszába, elkezdte Erzsi néni bekenni a földet egyenletesen. Mikor elfáradt a síkárolással, akkor Marika folytatta. Ekkor jöttem én, hisz eddig csak ámultam és bámultam. Eszembe jutott, hogy ez épp olyan munka, mint amikor a kemencét kellett kisikároljam otthon.

No, hát én nem néztem tétlenül. Én is neki veselkedtem. Feltűrtem a szoknyám térdig, a ruha ujját könyökig és a kezembe kapott ronggyal, letérdepelve a deszkára, simítgattam a padló agyagos földjét.

Kissé csípős illata volt!  Aztán, ha nem vigyáztál még össze is spriccelt! Néha egyet-egyet fintorítottam az orromon, de végül elkészült, a szép simára síkárolt padló. Persze mi meg úgy néztünk ki, mint akik sárban fürödtek, mint a bivalyok nyáron a pocsolyában, de jót nevettünk és szépen kimosakodtunk a sártól. Következett a száradás, mely idő alatt, ha beleszagoltál a konyha levegőjébe, mintha tavaszi virágillat költözött volna be, olyan kellemes illat volt  odabenn. Száradás után leterítették a házilag szőtt rongyszőnyeggel és az eredmény leírhatatlan volt. Szívet, lelket melengető. Kész varázslat! Öröm volt benn tartózkodni a frissen síkárolt konyhába.

Nos, ezután következett a jól végzett munka jutalma, hogy a játékos munka után, tényleg egyet szabadon játszhattunk, mert amíg a padló száradt, nem lehetett bemenni a konyhába.  Marika elővette az ő játékait, én meg átvittem a kedvenc edényeimet, és a tornácuk kőlépcsőjén vidám anyázásba kezdtünk. Miután egy sor anyásdit játszottunk, azután a mi tornácunk alá mentünk babázni. Mert a kedvenc játszóhelyem a képen látható drága szüleim háta mögötti tornác alja volt, a játékpalotám!

Szerző: 2019. 05. 14.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló