A tárogató hangjával a szívemben volt igazi az ünnep

Mivel édesanyánkat a jó Isten gazdag képzelőerővel áldotta meg, ezen a szép tavaszi napon, piros pettyes anyagból, fodros aljú és ujjú ruhát varrt nekünk.

Érdekes, hogy ha azt mondjuk, hogy ünnep, akkor nekem mindig a gyermekkorom jut eszembe. Gyermekkorom, mely az 50-es évek végéig nyúlik vissza. Szinte ma is hallom és látom lelki szemeim előtt az ünneplőbe öltözött szülőfalum apraját-nagyját.

Karácsony, húsvét, pünkösd, templomi ünnep, nemzeti ünnep nem létezett ünnepi öltözet, dal, tánc, de legfőképp a tárogató hangja nélkül. Annyi szép fodros szoknya, népviselet, nagymamák földig érő ráncos szoknyája, férfiak szalmakalapja sehol nem létezett, mint az én szülőfalumban.  Mivel édesanyánkat a jó Isten gazdag képzelőerővel áldotta meg, ezen a szép tavaszi napon, piros pettyes anyagból, fodros aljú és ujjú ruhát varrt nekünk. Szabta, varrta, és mire reggel lett már a szobánkban a szék karján tündököltek a fodros ruhácskák.

– Ünnep van, mondta édesanyánk.

– Templomba megyünk, majd ebéd után a falu központjába, együtt fogunk ünnepelni.

Már az ebéd is ünnepi volt, hisz az asztal ilyenkor mindig a legszebb szőttessel volt megterítve, porcelán tányérokkal, evőeszközökkel. Ami még ünnepibbé tette, az a finomabbnál finomabb házi sütemény volt. Ebédeltünk, de én, már alig vártam, hogy induljunk a beígért ünnepre.

Aztán, egyszer csak, kézen fogott édesanyánk a kishúgommal együtt és indultunk Felszegről a falu központja felé. Boldogan haladtunk az úton. A kapuk eleje ragyogóan megseperve, de az út közepén bokáig érő porfelhő követte lépéseinket, amint ugra-bugrálva haladtunk a poros úton. Egyszer csak a temető felőli oldalból különleges dallamok ütötték meg zenére érzékeny fülemet.

– Be szép! – de már az ugra-bugra, ritmikus tánccá változott, lábaink alatt. Lépéseinket pedig egy-egy kis porfelhő kísérte folyamatosan.

– Lassabban! – szólt ránk édesanyám. – Meg lehet fulladni! – De mi ezt, meg se hallottuk, tovább táncoltunk a porban, hisz szólt a fülünknek kedves zene és mi már ünnepeltünk. Elbűvölt a gyönyörű dallam, ahogy táncolva lépegettünk, a játékos séta a porfelhővel együtt, csodássá varázsolta lépteinket.  Ekkor, édesanyánk megszólalt:

– Biza, nagyon szép a tárogató hangja, amit a falu egyetlen tárogató mestere fúj!

Nevet is mondott, de már nem tudom, hogy kinek a nevét, elmosta az idő. Talán, Domi bácsi? Vagy, ki tudja? Ezt már, elfelejtettem!

Ahogy közeledtünk a térre, már volt, aki énekelt a tárogató hangjára, mi meg táncra perdültünk, de már nemcsak mi, hanem a falu népe is. Együtt táncoltunk és énekeltünk a tárogató hangjára.

Mi, meg forogtunk-forogtunk, míg egyszer, csak szédülten huppantunk a porba az út közepén. Pöttyös ruhám szétterült az út porában. Édesanyám fölém hajolt, kezét felém nyújtotta, felemelt és csak annyit mondott:

– Ti aztán, nagyon tudtok ünnepelni! Az ünneplő ruhátok csupa por lett.

Telt, múlt, az idő, ünnepek jöttek, mentek és azóta is minden ünnepen, szinte angyali üzenetként cseng a fülembe a szülőfalum gyönyörű tárogatójának hangja.

De, az az ünnep, csak a tárogató hangjával a szívemben volt, igazi ünnep, mert azóta sem fújja senki oly szépen, mint akkor, ott Etéden.

Dani Attila tárogatózik Nyíregyházán a sóstói Múzeumfaluban

Szerző: 2019. 03. 13.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése