Égő gyufával háromszor szív formát rajzolt a leány az ablakra

Esti zöldág rakás látható a képen. Apa és fia

Két olyan kiemelt hagyománya a Sóvidéknek, amire érdemes odafigyelni: a hajnalozás és a zöldág, vagy húsvéti ág rakása

A múltban, a rendszerváltás előtt, e két hagyomány lassan kezdett feledésbe merülni. A sorsunk úgy hozta, hogy a 89-es forradalom után, vagy másképp a változás után, mintha holtából támadt volna fel, újból elkezdtek emlékezni az idősebb generációk és kezdték feltárni a néphagyomány jelentőségét, amit tiltottak a múlt rendszer közkatonái. Ez volt a húsvéti hajnalozás sorsa is. A 90-es évek elején hosszas kihagyásokkal, de lassan elérkezett az a pillanat, amikor húsvétra kezdtek hangolódni fiataljaink. Szülők közreműködésével fiatal legények megszervezték az első fordulat utáni hajnalozást. Azóta szinte rendszeresen, kivétel nélkül minden évben, egy-egy csoport fiatal bejárja a leányos házakat és népdalokat énekelve végig éneklik a falut.

A Nyisd ki babám az ajtót kezdetű dal jelzés értékű, mert az elhangzása jelzi, hogy lányos házhoz érkeztek a hajnalozó legények és bebocsátást kérnek a lányos házhoz. Régen a dal elhangzása közben a bent lévő lány az ablaknál gyufával jelezte, hogy befogadják a legényeket. Az égő gyufával háromszor szív formát rajzoltak az ablakra.  Ez jelezte a befogadást. Ha nem gyúlt gyufa, akkor nem lehetett bekopogni a házakhoz. Bebocsátás után a legények szószólója húsvéti verset mondott, majd következett a locsolkodás illatos kölnivel, vagy vízzel. Régen bizony még a vödör is előkerült, vagy legalábbis egy csésze víz és a bátrabb legények a leányokat így is meglocsolták. Az ügyesebb leányok a legények mellényére (lajbijára) ibolya csokrokat, vagy gyöngyvirágot tűztek. Majd következett a közös tánc, a bent lévő hölgykoszorút táncra kérték a legények, sőt még a bámészkodó szomszédokat is. Büszke vagyok az idei csoportra, mert nagy fegyelemmel és példás énekléssel járták egész éjszaka a község utcáit. Egy kicsit úgy érzem, mint pedagógus, hogy bizonyára hozzájárultam ahhoz, hogy ma szívesen vállalják fel a hagyomány éltetését. Éneküktől csengett az éjszaka folyamán az egész falu és boldogan szemléltük, a hagyományos székelyharisnyába öltözött, árvalányhajas kalapot viselő, daloló legényeket, akik szebbé tették a húsvét ünnepét, örömöt szereztek mindenkinek. Ráhangolták a falut a húsvéti feltámadás örömére. Köszönettel tartozom mindezért nekik.

Volt régen olyan eset is, ha egy leány nem engedte be a hajnalozókat, akkor a leány kapuját leakasztották és elvitték a falu egy másik felébe, vagy a falu végére, utca végére, hadd keressék a tulajdonosok és ne feledjék el, hogy illik befogadni a locsolókat. De igyekeztek is beengedni a locsolókat, hisz locsolás nélkül úgy tartották, hogy a leány elhervad. Régen a hajnalozó legények húsvét másodnapján együtt a templomba mentek, hogy áldását adja az Úr a közösségért vállalt tevékenységükre.  

Az egyik legszebb húsvéti hagyomány a zöld ág vagy a húsvéti ág, mely az életfa szimbóluma itt a Sóvidéken. A faluban létező kislányok, még az újszülött lányok kapujára is zöld ágat tesznek. A fiús szülők a locsolás előestéjén a kisfiukkal, legénykékkel együtt este elindulnak feldíszíteni a lányok kapuit. A kis méretű fenyőfát szalagokkal, papírvirágokkal, füzérekkel, kifújt piros tojásokkal, melyet cérnára felfűznek, díszítik fel a húsvéti ágakat.  Régen a nagylányoknak is raktak a legények, főleg azoknak a lányoknak, akik valakinek kedvesebbek voltak.

Ma kissé az anyagiak körül zajlik a zöldág rakás, mert a módosabb lányoknál, szinte garmadával, tízesével rakják a húsvéti ágakat. Régen ez hagyományosan nem volt így, de változik a világ és ezt hozta magával.

Egy kis vallomással tartozom a húsvéttal kapcsolatban, mert az én családom a 60-as évekbe költözött Parajdra. Nyolcéves kislány voltam és akkor láttam, hogy a lányoknak zöld ágat tettek a kapuikra, amit a szülőfalumba nem láttam. Megkérdeztem édesanyámat, hogy nekem miért nem tettek húsvéti ágat és ő azt mondta, hogy azért, mert mi jövevények vagyunk.  Később fiatal lányként sem részesültem a hajnalozás élményében, mert nem tartoztam igazából a hagyományos faluközösséghez. Mi már tömbházban éltünk, akik más vidékről jött „jövevények” voltunk, így neveztek sokáig a helyi emberek. És elmondhatom, bizony nekem sose volt zöld ágam, de miután pedagógus lettem, azután igyekeztem, hogy a tanítványaim valamilyen formában részesüljenek a húsvét örömében, még akkor is, ha jövevények és akkor is, ha tilos volt egy idő után az átkosban.

A feltámadás öröme mindenkinek kijár, még a jövevényeknek is, ez volt az én vezérfonalam a pályafutásom során.  Ne érezzék, azt az érzést, amit én éltem át, akkor mikor nem részesültem a húsvét élményében a feltámadás örömében.

Nagyon ügyesek voltak!?

Közzétette: Ildiko Peter Szep – 2019. április 22., hétfő

Az idei hajnalozók csoportja látható a képen, kora reggeli felvétel.

Szerző: 2019. 04. 23.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése