Égő gyufával háromszor szív formát rajzolt a leány az ablakra

Esti zöldág rakás látható a képen. Apa és fia

Két olyan kiemelt hagyománya a Sóvidéknek, amire érdemes odafigyelni: a hajnalozás és a zöldág, vagy húsvéti ág rakása

A múltban, a rendszerváltás előtt, e két hagyomány lassan kezdett feledésbe merülni. A sorsunk úgy hozta, hogy a 89-es forradalom után, vagy másképp a változás után, mintha holtából támadt volna fel, újból elkezdtek emlékezni az idősebb generációk és kezdték feltárni a néphagyomány jelentőségét, amit tiltottak a múlt rendszer közkatonái. Ez volt a húsvéti hajnalozás sorsa is. A 90-es évek elején hosszas kihagyásokkal, de lassan elérkezett az a pillanat, amikor húsvétra kezdtek hangolódni fiataljaink. Szülők közreműködésével fiatal legények megszervezték az első fordulat utáni hajnalozást. Azóta szinte rendszeresen, kivétel nélkül minden évben, egy-egy csoport fiatal bejárja a leányos házakat és népdalokat énekelve végig éneklik a falut.

A Nyisd ki babám az ajtót kezdetű dal jelzés értékű, mert az elhangzása jelzi, hogy lányos házhoz érkeztek a hajnalozó legények és bebocsátást kérnek a lányos házhoz. Régen a dal elhangzása közben a bent lévő lány az ablaknál gyufával jelezte, hogy befogadják a legényeket. Az égő gyufával háromszor szív formát rajzoltak az ablakra.  Ez jelezte a befogadást. Ha nem gyúlt gyufa, akkor nem lehetett bekopogni a házakhoz. Bebocsátás után a legények szószólója húsvéti verset mondott, majd következett a locsolkodás illatos kölnivel, vagy vízzel. Régen bizony még a vödör is előkerült, vagy legalábbis egy csésze víz és a bátrabb legények a leányokat így is meglocsolták. Az ügyesebb leányok a legények mellényére (lajbijára) ibolya csokrokat, vagy gyöngyvirágot tűztek. Majd következett a közös tánc, a bent lévő hölgykoszorút táncra kérték a legények, sőt még a bámészkodó szomszédokat is. Büszke vagyok az idei csoportra, mert nagy fegyelemmel és példás énekléssel járták egész éjszaka a község utcáit. Egy kicsit úgy érzem, mint pedagógus, hogy bizonyára hozzájárultam ahhoz, hogy ma szívesen vállalják fel a hagyomány éltetését. Éneküktől csengett az éjszaka folyamán az egész falu és boldogan szemléltük, a hagyományos székelyharisnyába öltözött, árvalányhajas kalapot viselő, daloló legényeket, akik szebbé tették a húsvét ünnepét, örömöt szereztek mindenkinek. Ráhangolták a falut a húsvéti feltámadás örömére. Köszönettel tartozom mindezért nekik.

Volt régen olyan eset is, ha egy leány nem engedte be a hajnalozókat, akkor a leány kapuját leakasztották és elvitték a falu egy másik felébe, vagy a falu végére, utca végére, hadd keressék a tulajdonosok és ne feledjék el, hogy illik befogadni a locsolókat. De igyekeztek is beengedni a locsolókat, hisz locsolás nélkül úgy tartották, hogy a leány elhervad. Régen a hajnalozó legények húsvét másodnapján együtt a templomba mentek, hogy áldását adja az Úr a közösségért vállalt tevékenységükre.  

Az egyik legszebb húsvéti hagyomány a zöld ág vagy a húsvéti ág, mely az életfa szimbóluma itt a Sóvidéken. A faluban létező kislányok, még az újszülött lányok kapujára is zöld ágat tesznek. A fiús szülők a locsolás előestéjén a kisfiukkal, legénykékkel együtt este elindulnak feldíszíteni a lányok kapuit. A kis méretű fenyőfát szalagokkal, papírvirágokkal, füzérekkel, kifújt piros tojásokkal, melyet cérnára felfűznek, díszítik fel a húsvéti ágakat.  Régen a nagylányoknak is raktak a legények, főleg azoknak a lányoknak, akik valakinek kedvesebbek voltak.

Ma kissé az anyagiak körül zajlik a zöldág rakás, mert a módosabb lányoknál, szinte garmadával, tízesével rakják a húsvéti ágakat. Régen ez hagyományosan nem volt így, de változik a világ és ezt hozta magával.

Egy kis vallomással tartozom a húsvéttal kapcsolatban, mert az én családom a 60-as évekbe költözött Parajdra. Nyolcéves kislány voltam és akkor láttam, hogy a lányoknak zöld ágat tettek a kapuikra, amit a szülőfalumba nem láttam. Megkérdeztem édesanyámat, hogy nekem miért nem tettek húsvéti ágat és ő azt mondta, hogy azért, mert mi jövevények vagyunk.  Később fiatal lányként sem részesültem a hajnalozás élményében, mert nem tartoztam igazából a hagyományos faluközösséghez. Mi már tömbházban éltünk, akik más vidékről jött „jövevények” voltunk, így neveztek sokáig a helyi emberek. És elmondhatom, bizony nekem sose volt zöld ágam, de miután pedagógus lettem, azután igyekeztem, hogy a tanítványaim valamilyen formában részesüljenek a húsvét örömében, még akkor is, ha jövevények és akkor is, ha tilos volt egy idő után az átkosban.

A feltámadás öröme mindenkinek kijár, még a jövevényeknek is, ez volt az én vezérfonalam a pályafutásom során.  Ne érezzék, azt az érzést, amit én éltem át, akkor mikor nem részesültem a húsvét élményében a feltámadás örömében.

Az idei hajnalozók csoportja látható a képen, kora reggeli felvétel.

Írta:
Kelemen Magdolna

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése