Ősz Zoltán alkotása Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése
Piros-fehér-zöld szalaggal a hajamban
Anyanyelven való oktatásról, magyar feliratokról, testvériségről álmodoztunk
Harcos nép a magyar. Mindig is az volt. A székelyekről nem is beszélve. Elől álltak a csatában, védték a hazájukat. Emiatt van jelen a fekete a népviseletükben: mindig gyászoltak valakit. Férjet, apát, fiút, nagybácsit, nagyapát. De ez nem zavarta őket: mikor menni kellett, mentek.
A régi háborúk ma már a focira redukálódtak. Aki nem a labdát rúgja, az a csapatát biztatja. A tettlegesség, mondhatni, eltűnt, az emberek szópárbajokat vívnak, aki bírja marja alapon.
(A kép forrása)
A kommunizmus idején annyit énekeltük a békéről szóló dalokat, hogy mi is lassan lecsillapodtunk, legalábbis próbáltunk. De harminc évvel ezelőtt egy kicsit a sarkunkra álltunk, s pontot tettünk egy teljhatalmú uralkodó karrierjének a végére. Hatalmas pontot. S az egész egy magyar lelkész házatájáról indult. Lám, mi lett a vége.
Véres Advent, fekete Karácsony! – mondogatták az emberek, s várták, hogy azonnal megváltozik a világ.
Azonban nem úgy verik a cigányt. A világ csak lassan változott, s nem mindig a megfelelő irányba. Akiket nem űzött el a kommunizmus, azok most csapatosan vonultak át a határátkelőkön. Falvak, városok üresedtek. A távozó magyarok, szászok helyére más nemzetiségűek költöztek. Mi, akik maradtunk, csak lehajtottuk a fejünket, gyertyás körmeneteket szerveztünk, és szenvedtünk. A szívfájdalomtól.
Marosvásárhely fekete márciusa jó példa arra, hogy néha a poharak betelnek. Miután román randalírozók a magyar feliratok, a magyarok és Sütő András ellen fordultak, mi is felháborodtunk egy kicsit. Amennyire tudtunk. A suliból lógtam meg, hogy részese lehessek az eseményeknek, s piros-fehér-zöld szalaggal a hajamban törtem utat magamnak a román tüntetők között, hogy átjussak a magyar oldalra. Annyira naiv voltam! Meg sem fordult a fejemben, hogy bánthatnának, nem éreztem ellenségeknek őket. Miért is lett volna ilyen gondolatom? Együtt éltünk itt, román osztályba jártam, román barátnőim voltak. Végül is nem történt semmi különös az átfurakodásom alatt, azon kívül, hogy jól megtépték a copfomat, s alig tudtam visszaszerezni a szalagomat, amit aztán zsebre is vágtam.
A magyar részen nyugisabb volt a helyzet. Mindenki az elmúlt nap eseményeiről beszélt, mondták, hogy Sütő talán megvakult. Anyanyelven való oktatásról, magyar feliratokról, testvériségről álmodoztak. Egy ideig. Aztán mindenféle szerszámmal felfegyverkezve megérkeztek a távolabbi falvakból a pópák által biztatott testvéreink, akik azt ütöttek, vertek, akit értek.
A városházába menekültünk. Onnan szemléltük az általános verekedéssé fajult megnyilvánulásokat. A nyárádmenti és szovátai székelyek érkezését már nem láttuk, mert este, a hátsó utcákon keresztül a buszmegállóhoz szállítottak néhányunkat, ahonnan hazautaztunk. A legendássá vált mondat sem hangzott el még ottlétünkkor: Ne féljetek magyarok, megjöttek a cigányok!
Hogy ki nyert ezzel? Az égvilágon senki. Még próbálkoztunk a politikusaink révén, kisebb-nagyobb sikerekkel, de nem nagy eredménnyel. Közben pedig állandóan apadunk. Már csak egy kis sziget vagyunk a tenger közepén, állandó dagálynak kitéve. És sodródunk különféle szigetekre, vagy a tenger részeivé válunk.
Pedig milyen szépen hangzik: Erdély. Olyan természetközeli. Olyan szívmelengető. Nem csoda, hiszen az erdő szóból képződött.
Az erdőből, ami ugyanúgy fogy, mint az erdélyi magyarság.
Hasonló
Amikor még megénekeltük Rom...
Szállt a nótacsokor, fel a ...
Józsi seprűvel győzte le a ...
Zsiga felült a koporsóban, ...
A kis Timike elvarázsolta a...
Égi áldás az özvegyasszony ...
Történetek a füstölődő szal...
Szilveszter Székelyföldön 1...
Nótával veszekedtek, nótáva...
Fény derült az árnyékszéken...
Hol vagy, gazdám? Hol vagy,...
A szomszéd néni bécsi szele...
A torta esete a hirtelen me...
A falusi portáknak megvolt ...
Randevú a Nagyhídnál, aztán...
Farsangtemetés Alsósófalván...
A szőlőst kiszántják, a föl...
Székelyvaja aranycsapata
Kormi macskánk megnyitotta ...
A komlós, amit firmának nev...
Téli alkony
Buckavidék Fülöpszállás
Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta vidéken, ahol mindig változik a terep, ahol a cipő, és zokni kérgessé válnak az éles homoktól, nem egy sétatér. Magasan a bucka tetején kapaszkodnak... Tartalom megtekintése
Charles Bukowski
Biszák László alkotása Ne szépítsünk, nem kívánja meg tőlünk senki sem, ha valami, valaki nyers, nem bűn!!! Legyen egyenes, őszinte, és férfias! Saját maga is kegyetlen őszinteséggel írta meg saját ... Tartalom megtekintése
Sceptrum
Tüttő József alkotása A fordítás szerint: Ősi hatalmi jelvény, ami alá tartozik az ítélkezés, igazságosság a jogszolgáltatás!! Jogar!! Életünket mindig beszorítani látszik rendszabályok közé, mivel bőven akadnak, akik ... Tartalom megtekintése
Santa Maria della Salute
Huszár Boglárka alkotása Mit kívánunk egy festménytől? Mi keltette fel a figyelmünket? Ki festette? Ki Ő? ….és még lehetne tovább is faggatnunk magunkat, de nem... Tartalom megtekintése
Büszke lázadók
Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése
Amikor még megénekeltük Romániát
„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A több szakaszból... Tartalom megtekintése
Az ínyencek piaca Tiranában
Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég
Szent István Bazilika, Budapest
Huszár Boglárka alkotása Kis túlzással: világjáró Boglárkám mindig boldogan fogadja be egy egy idegen ország szépségeit, áradozik a helyszínen, és a hazamentett látnivalók fotón rögzített emlékek, még nagyobb ... Tartalom megtekintése