Ősz Zoltán alkotása Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése
Álombaj
Csiporka előszedi a fejéből egészségtanos ismereteit
Az első úszásóra délutánja végtelennek ígérkezett. Az ebédtől kissé felfrissült bogárkák az írásórán még elég jól boldogultak, de az olvasásnál már meggyűlt a bajuk.
– Ne aludj! – bökdöste meg Hangyi Bobót.
– Dehogy alszom – méltatlankodott a bolhagyerek –, csak nem voltam biztos benne, hogy távolról jól olvasom-e a betűket, így közelebb hajoltam!
– Nem láttad, mi?! – vigyorgott Hangyi. – Csukott szemmel én sem látnám!
Mire ezt kimondta, egy koppanás hallatszott mellőlük.
– Csiporka! Ne aludj! – húzgálta Bíborka barátnője karját.
– Nem aludtam – zsörtölődött a bogárka –, de nem túl érdekes ez a szöveg a tisztálkodásról! Rég tudom az egészet! Csoda, hogy unatkoztam?!
– Ááááá! – ásított Gyike épp jókor, hiszen úgy hatott, mintha Csiporka kérdésére válaszolna. – Hány óra van? Az életben nem lesz már délután négy!!
Mire visszafordult, hatalmas csattanás verte fel a csendet. A feltámadó szél kivágta a résnyire nyitva maradt ablakot, s a szintén félálomban levő Pötyi ijedtében olyan hamar akart felpattanni, hogy lábai belegabalyodtak a szék lábába, ő meg a földre zuhant.
Néma csend lett… Csiporka felugrott, s odarohant a mozdulatlan kis testhez.
– Jaj, csak nem elvesztette az eszméletét?! – sikította Bíborka.
Csiporka kitapintotta a katica pulzusát, meghallgatta a légzését, majd elmosolyodott:
– Szerintem nincsen semmi baja, csak zuhantában elaludt – összegezte tapasztalatait.
– Visszategyük a székére? – ajánlkozott Bobo és Hangyi lovagiasan.
– Ne mozdítsátok! – hajolt Pötyi felé Balambér bácsi. – Semmi különöset nem látok rajta, de attól még komolyan megsérülhetett. – Stefikém! Telefonálj a mentőkért! – kérte aggódva.
A tanító néni bólintott és már nyúlt is az iskolai mobil után.
– Állatkerti orvosi ügyelet? Jó napot kívánok! Légy Stefánia vagyok a Bogársuliból. A kis katicánk lezuhant a székéről, azóta nem mozdul. Kérem, jöjjenek sürgősen! Nem, nem mozdítottuk el – válaszolt még egy csak általa hallott kérdésre. – Jönnek! – fordult a Pötyit némán körbeálló osztály felé.
Hamarosan nyílt az ajtó, s két piros ruhás mentős lépett be hatalmas műszeres táskájukkal.
– Hol a beteg? – nézett körbe.
– Itt– súgta Csiporka.
– Jól tettétek, hogy nem mozdítottátok el! – dicsérte meg a mentős az osztályt, majd óvatosan vizsgálni kezdte Pötyit. Megtapintotta ő is a pulzusát, felhúzta a szemhéjait, belevilágított a szemébe, majd a fonendoszkópját rakosgatta az apró mellkashoz.
– Eddig minden rendben! – derült fel egy kicsit az arca, majd egyenként végigtapogatta a kicsiny végtagokat, de nem talált törést rajtuk. Amikor az apró nyakat, gerincet kezdte vizsgálgatni, majdnem a kis betegre esett a nagy csendben felharsanó hang hallatán.
– Mit akartok tőlem??? Már aludni sem lehet anélkül, hogy nem piszkálnátok?! – majd Pötyi jóízűen a másik oldalára fordult, és ismét mozdulatlanná vált, légzése visszacsendesedett.
– Akkor mi megyünk is! –egyenesedtek fel mellőle a mentősök, összepakoltak, majd indultak is kifelé jóízűen nevetgélve.
– Micsoda kimerítő napjuk lehetett ezeknek a szegény bogárkáknak! Még jó, hogy már nem vagyunk iskolások! – vigyorogtak össze. – Akkor a viszontlátásra! – húzták be maguk mögött a bejárati ajtót, s utána már csak a mentőautó motorjának zaja hallatszott.
***
Hasonló
Csiporka és Bíborka – Újra ...
Csiporka és Bíborka – Újra ...
Csiporka és Bíborka – Újra ...
Csiporka és Bíborka – Újra ...
Csiporka és Bíborka – Újra ...
Csiporka és Bíborka – Újra ...
Korona-mese – 10. Bobo kor...
Korona–mese 9. – Bobo, az o...
Korona-mese 8. – Június köz...
Csiporka és Bíborka a Koron...
Csiporka és Bíborka a Koron...
Csiporka és Bíborka a Koron...
Csiporka és Bíborka a Koron...
Csiporka és Bíborka a Koron...
Csiporka és Bíborka a Koron...
Korona-mese
Városi lépésbentekergőzés
A türkizhezszállító búgó-su...
A nyaralás hajnala
Vihargyors ötlet – villám e...
Téli alkony
Buckavidék Fülöpszállás
Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta vidéken, ahol mindig változik a terep, ahol a cipő, és zokni kérgessé válnak az éles homoktól, nem egy sétatér. Magasan a bucka tetején kapaszkodnak... Tartalom megtekintése
Charles Bukowski
Biszák László alkotása Ne szépítsünk, nem kívánja meg tőlünk senki sem, ha valami, valaki nyers, nem bűn!!! Legyen egyenes, őszinte, és férfias! Saját maga is kegyetlen őszinteséggel írta meg saját ... Tartalom megtekintése
Sceptrum
Tüttő József alkotása A fordítás szerint: Ősi hatalmi jelvény, ami alá tartozik az ítélkezés, igazságosság a jogszolgáltatás!! Jogar!! Életünket mindig beszorítani látszik rendszabályok közé, mivel bőven akadnak, akik ... Tartalom megtekintése
Santa Maria della Salute
Huszár Boglárka alkotása Mit kívánunk egy festménytől? Mi keltette fel a figyelmünket? Ki festette? Ki Ő? ….és még lehetne tovább is faggatnunk magunkat, de nem... Tartalom megtekintése
Büszke lázadók
Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése
Amikor még megénekeltük Romániát
„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A több szakaszból... Tartalom megtekintése
Az ínyencek piaca Tiranában
Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég
Szent István Bazilika, Budapest
Huszár Boglárka alkotása Kis túlzással: világjáró Boglárkám mindig boldogan fogadja be egy egy idegen ország szépségeit, áradozik a helyszínen, és a hazamentett látnivalók fotón rögzített emlékek, még nagyobb ... Tartalom megtekintése