Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Kati kettesével számolta a bárányokat
Nagymama, én minden délután szunyókáltam, hogy hamar teljen el a vakációig a huszonkét alvás
Valahogy felgyorsult az idő. Akárcsak mi. Hogy mi lehet az oka, fogalmam sincs. Mi, emberek folyton csak rohangálunk, és emiatt minden rohamosabb tempóban történik? Vagy átváltott minden, s az óra is gyorsabban ketyeg? Nem valószínű. De akkor miért érezzük úgy, hogy minden szélsebesen lepereg?
Vegyük például a vakációt. Régen jó hosszúra nyúlt, már vártuk az iskolakezdést, annyira elegünk lett belőle. Viszont most alig kezdődik el, máris vége. Pedig ugyanannyit tart, hetek, napok szempontjából.
Biztos vagyok benne, hogy az időt mindannyian másképpen érzékeljük különböző helyzetekben. Ha állandóan pörgünk, az idő is felgyorsul, ha viszont ráérősebbek leszünk, akkor az idő is. Vagy mégsem? Talán amiatt érzünk így, mert csak telnek az évek a fejünk fölött? És egyre több a tennivalónk?
Mindenesetre Kati, valamikor a nyolcvanas évek elején, egyáltalán nem így érzékelte az idő múlását. Szerinte rettenetesen lassan telt. Nem másért, csak nagyon szeretett volna már Vajában lenni, az unokatestvérééknél. Kati Parajdon lakott. Aranyos, csillogó szemű, dús copfú kislány volt, nagyon kreatív és érdeklődő. Ahogy sor került a vakációra, alig bírt a bőrében meglenni.
– Nagymama, mikor utazunk Vajába?
– Hamarosan kicsim, légy csak türelemmel.
– Sokat kell még aludnunk addig?
– Hát… igen.
– Mégis mennyit?
Nagymama számolgatni kezdett.
– Ha jól meggondolom, akkor még pontosan huszonkétszer kell aludjunk, aztán indulhatunk is.
Kati elgondolkodott. Tette-vette magában nagymama szavait, aztán rábólintott a hallottakra.
– Rendben. Ki tudom várni.
Nem mintha így érezte volna, de tudta, hogy a nagyival nem lehet ellenkezni. Ha azt mondta, hogy huszonkettőt kell aludni, az annyi is lesz. Sarkon fordult, és hazament. Késő délután volt, kellemes nyári idő. Beszaladt a szobájába, s lefeküdt. Nem igazán volt álmos, de lehunyta szemeit, és elkezdte számlálni a képzeletbeli báránykákat. Lassan elszenderedett.
Tizenegy nap múlva boldogan szaladt át nagymamához.
– Nagymama! Nagymama! Készen vagyok, indulhatunk!
– De kicsim, hiszen még alig aludtunk néhányat! Mondtam neked, hogy huszonkettőt kell!
– Pedig én annyit aludtam!
– Az meg hogy lehet?
– Hát úgy, nagymama, hogy én minden délután szunyókáltam, hogy hamar teljen el a huszonkét alvás!
Nagymama nagyot nevetett, s ölbe kapta leleményes kisunokáját.
– Tudod mit? Ha már ilyen okos és ügyes vagy, megbeszélem, hogy hamarabb mehessünk.
Két nap múlva Vajában voltak, az unokatesók nagy örömére. És azóta mindenki tudja, hogy ha többet alszunk, az idő is hamarabb telik.
Hasonló
Történetek a füstölődő szal...
Szilveszter Székelyföldön 1...
Nótával veszekedtek, nótáva...
Fény derült az árnyékszéken...
Hol vagy, gazdám? Hol vagy,...
A szomszéd néni bécsi szele...
A torta esete a hirtelen me...
A falusi portáknak megvolt ...
Randevú a Nagyhídnál, aztán...
Farsangtemetés Alsósófalván...
A szőlőst kiszántják, a föl...
Székelyvaja aranycsapata
Kormi macskánk megnyitotta ...
A komlós, amit firmának nev...
Harmincezer nap és egy mar...
Virágok a mennyezeten, a ka...
Mert fontos a pihenés, a cs...
Anyóka az autóbuszon
Nagylegények, nagyleányok
Halk csipogás kezdett halla...
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése