Kati kettesével számolta a bárányokat

Nagymama, én minden délután szunyókáltam, hogy hamar teljen el a vakációig a huszonkét alvás

Valahogy felgyorsult az idő. Akárcsak mi. Hogy mi lehet az oka, fogalmam sincs. Mi, emberek folyton csak rohangálunk, és emiatt minden  rohamosabb tempóban történik?  Vagy átváltott minden, s az óra is gyorsabban ketyeg? Nem valószínű. De akkor miért érezzük úgy, hogy minden szélsebesen lepereg?
Vegyük például a vakációt. Régen jó hosszúra nyúlt, már vártuk az iskolakezdést, annyira elegünk lett belőle. Viszont most alig kezdődik el, máris vége. Pedig ugyanannyit tart, hetek, napok szempontjából.

Biztos vagyok benne, hogy az időt mindannyian másképpen érzékeljük különböző helyzetekben. Ha állandóan pörgünk, az idő is felgyorsul, ha viszont ráérősebbek leszünk, akkor az idő is. Vagy mégsem? Talán amiatt érzünk így, mert csak telnek az évek a fejünk fölött? És egyre több a tennivalónk?

Mindenesetre Kati, valamikor a nyolcvanas évek elején, egyáltalán nem így érzékelte az idő múlását. Szerinte rettenetesen lassan telt. Nem másért, csak nagyon szeretett volna már Vajában lenni, az unokatestvérééknél. Kati Parajdon lakott. Aranyos, csillogó szemű, dús copfú kislány volt, nagyon kreatív és érdeklődő. Ahogy sor került a vakációra, alig bírt a bőrében meglenni.

– Nagymama, mikor utazunk Vajába?

– Hamarosan kicsim, légy csak türelemmel.

– Sokat kell még aludnunk addig?

– Hát… igen.

– Mégis mennyit?

Nagymama számolgatni kezdett.

– Ha jól meggondolom, akkor még pontosan huszonkétszer kell aludjunk, aztán indulhatunk is.

Kati elgondolkodott. Tette-vette magában nagymama szavait, aztán rábólintott a hallottakra.

– Rendben. Ki tudom várni.

Nem mintha így érezte volna, de tudta, hogy a nagyival nem lehet ellenkezni. Ha azt mondta, hogy huszonkettőt kell aludni, az annyi is lesz. Sarkon fordult, és hazament.  Késő délután volt, kellemes nyári idő. Beszaladt a szobájába, s lefeküdt. Nem igazán volt álmos, de lehunyta szemeit, és elkezdte számlálni a képzeletbeli báránykákat. Lassan elszenderedett.

Tizenegy nap múlva boldogan szaladt át nagymamához.

– Nagymama! Nagymama! Készen vagyok, indulhatunk!

– De kicsim, hiszen még alig aludtunk néhányat! Mondtam neked, hogy huszonkettőt kell!

– Pedig én annyit aludtam!

– Az meg hogy lehet?

– Hát úgy, nagymama, hogy én minden délután szunyókáltam, hogy hamar teljen el a huszonkét alvás!

Nagymama nagyot nevetett, s ölbe kapta leleményes kisunokáját.

– Tudod mit? Ha már ilyen okos és ügyes vagy, megbeszélem, hogy hamarabb mehessünk.

Két nap múlva Vajában voltak, az unokatesók nagy örömére.  És azóta mindenki tudja, hogy ha többet alszunk, az idő is hamarabb telik.

Szerző: 2019. 06. 16.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Alföldi alkony

Bíró Ernő alkotása 32×50 cm. pasztell. 2011. Izzik a kép,  perzsel,  azonnal  lángra  lobban,  talán  már  szikra  sem  kell  pláne gyufaszál!!  Nagy erejű,  sodró kép,  a  látvány  fogva tart.  A... Tartalom megtekintése

Hiszi, hogy jó utat választott

A  Banu-Szer Kft. a vevők igényeit szem előtt tartva újul meg időről-időre  Nyíregyháza – Balázs László épületgépész mesternek bizonyára emlékezetes marad a Nyíregyházi Építőipari Ipartestület évzáró ülése. A megalapitásának 30... Tartalom megtekintése

A jószág volt az aranya a népnek

Ez a kijelentés egy megkérdőjelezhetetlen tételmondat volt a közelmúltig Szatmárban mindenképpen. Aztán a szarvasmarhák Eldorádójából sivatag lett, a legelőkből meg Terra Incognita. Arrafelé így mondják. Nem akarok szociológiai fejtegetésekbe bocsátkozni... Tartalom megtekintése

Ablakok a csendesség falain

Tüttő József alkotása 60x90cm Olaj, HDF. Ahogy  mentek az  évek  úgy szaporodtak a  házak,  kicsik, nagyok  ilyen olyat tetővel kéménnyel, és persze  ablakokkal,  nehogy  csak  az ember  lásson, hanem  az ... Tartalom megtekintése

Máglya a hajnali sötétben

Így emlékszem az etédi disznóvágásra, így mondom el az utókornak Az önellátó, önfenntartó, a rendtartó székely falvak életéhez hozzá tartozott a disznótartás, disznóhizlalás és következésképpen a téli disznóvágás is Székelyföldön. ... Tartalom megtekintése