Kati kettesével számolta a bárányokat

Nagymama, én minden délután szunyókáltam, hogy hamar teljen el a vakációig a huszonkét alvás

Valahogy felgyorsult az idő. Akárcsak mi. Hogy mi lehet az oka, fogalmam sincs. Mi, emberek folyton csak rohangálunk, és emiatt minden  rohamosabb tempóban történik?  Vagy átváltott minden, s az óra is gyorsabban ketyeg? Nem valószínű. De akkor miért érezzük úgy, hogy minden szélsebesen lepereg?
Vegyük például a vakációt. Régen jó hosszúra nyúlt, már vártuk az iskolakezdést, annyira elegünk lett belőle. Viszont most alig kezdődik el, máris vége. Pedig ugyanannyit tart, hetek, napok szempontjából.

Biztos vagyok benne, hogy az időt mindannyian másképpen érzékeljük különböző helyzetekben. Ha állandóan pörgünk, az idő is felgyorsul, ha viszont ráérősebbek leszünk, akkor az idő is. Vagy mégsem? Talán amiatt érzünk így, mert csak telnek az évek a fejünk fölött? És egyre több a tennivalónk?

Mindenesetre Kati, valamikor a nyolcvanas évek elején, egyáltalán nem így érzékelte az idő múlását. Szerinte rettenetesen lassan telt. Nem másért, csak nagyon szeretett volna már Vajában lenni, az unokatestvérééknél. Kati Parajdon lakott. Aranyos, csillogó szemű, dús copfú kislány volt, nagyon kreatív és érdeklődő. Ahogy sor került a vakációra, alig bírt a bőrében meglenni.

– Nagymama, mikor utazunk Vajába?

– Hamarosan kicsim, légy csak türelemmel.

– Sokat kell még aludnunk addig?

– Hát… igen.

– Mégis mennyit?

Nagymama számolgatni kezdett.

– Ha jól meggondolom, akkor még pontosan huszonkétszer kell aludjunk, aztán indulhatunk is.

Kati elgondolkodott. Tette-vette magában nagymama szavait, aztán rábólintott a hallottakra.

– Rendben. Ki tudom várni.

Nem mintha így érezte volna, de tudta, hogy a nagyival nem lehet ellenkezni. Ha azt mondta, hogy huszonkettőt kell aludni, az annyi is lesz. Sarkon fordult, és hazament.  Késő délután volt, kellemes nyári idő. Beszaladt a szobájába, s lefeküdt. Nem igazán volt álmos, de lehunyta szemeit, és elkezdte számlálni a képzeletbeli báránykákat. Lassan elszenderedett.

Tizenegy nap múlva boldogan szaladt át nagymamához.

– Nagymama! Nagymama! Készen vagyok, indulhatunk!

– De kicsim, hiszen még alig aludtunk néhányat! Mondtam neked, hogy huszonkettőt kell!

– Pedig én annyit aludtam!

– Az meg hogy lehet?

– Hát úgy, nagymama, hogy én minden délután szunyókáltam, hogy hamar teljen el a huszonkét alvás!

Nagymama nagyot nevetett, s ölbe kapta leleményes kisunokáját.

– Tudod mit? Ha már ilyen okos és ügyes vagy, megbeszélem, hogy hamarabb mehessünk.

Két nap múlva Vajában voltak, az unokatesók nagy örömére.  És azóta mindenki tudja, hogy ha többet alszunk, az idő is hamarabb telik.

Írta:
László-Fábián Júlia

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése