1940. Magyar honvédség vonul át Székelyvaján

Mihályka úgy aludt el este, hogy kezében egy magyar zászlócskát szorongatott

A hét esztendős Mihályka  érdeklődéssel követte édesapja mozdulatait, aki éppen az ünneplőjét öltötte magára.

– Készül valahová, édesapám?

– Igen. Nagy nap van ma fiam, a magyar honvédség vonul át Székelyvaján – válaszolta János.

– Ez nekünk jó?

– Ez nekünk nagyon jó! Csak örökké tartana!

– Az átvonulás?

– Nem, a visszacsatolás. Huszonkét éve már annak, hogy Erdély nem tartozik Magyarországhoz.

– És most már oda fog?

– Igen.

Mihályka egy kicsit elgondolkodott.

– Igaz, mi magyarok vagyunk?

– Hát persze.

– De mégis mindig azt mondják, hogy székelynek születtünk. A székely nem magyar?

– A legmagyarabb magyar a székely. Igen, székelyek vagyunk, de magyarok is.

– Ezt nem értem.

– Na, figyelj ide – ültette le Mihálykát  a kisszékre János, és maga felé fordította.  A székelyek eredete nagyon vitatott. Senki nem tudta még pontosan megállapítani, hogy honnan is származunk. Van, aki azt gondolja, hogy a hunok leszármazottai vagyunk, van aki azt hiszi, hogy a kabarok utódai, és van, aki úgy véli, hogy igazából  a magyarok rokonai lehetünk, akik a honfoglalók előtt már itt voltak, ezen a területen. Vagy épp a magyarokkal együtt érkeztünk.

– Mi lehet az igazság?

– Én sem tudom, édes fiam. De az biztos, hogy a székelyek magyarul beszélnek, mindig a magyarok mellett álltak, és egymáson szüntelenül segítettek. Együtt harcoltunk, együtt ünnepeltünk.

– Van még valami, ami biztos?

– Igen, hogy létezett egy nagy vezérünk, akit Csaba királyfinak hívtak.

– Ki volt ez a Csaba királyfi?

– Hát… ez is kétes, de a hatalmas hun király, Attila fiának tartják.

– Attila, Isten ostora? Róla van szó?

– Igen.

– Akkor lehet, hogy mi a hunok leszármazottai vagyunk?

– Igen, lehetséges.

– De magyarok is?

– Mindenképpen.

– És most mindenki örül, hogy jönnek a magyarok?

– Felvirágozott díszkapuval, ünnepi öltözetben várjuk őket, pedig csak átvonulnak a falunkon. Ez magától beszél.

– Hová mennek?

– Több városon keresztül, mint Gyergyószentmiklós, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy, egészen Kézdivásárhelyig.

– Jöhetek én is a fogadásukra?

– Természetesen.

Mihályka gyorsan rendbe szedte magát. Szüleivel, testvéreivel a főutcára sietett, ahol már jókora tömeg verődött össze. A fiatalabb nők fehérben, az idősebbek sötétebb ünneplőben, a férfiak székelyruhában voltak. És mennyi virág!

A magyar honvédek megálltak a díszkapunál. Mihályka pedig rettenetesen boldog volt, mert kezet foghatott egyikükkel. Úgy aludt el este, hogy kezében egy magyar zászlócskát szorongatott.

Írta:
László-Fábián Júlia

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése