Egyetlen székely asszony

Mi lesz veled, Székelycsóka? Tönkretett a kommunizmus. Elzárt a külvilágtól, elűzte  népedet       

Közeledünk. Már látszik a tábla: Székelycsóka. Különös  érzéseim vannak, mintha a gyerekkoromba térnék vissza. Abban az időben rengeteget jártunk ide, még traktort is vezettem innen hazáig, keresztül a mezei úton. Felrémlik a Gyuri bácsi, Józsi bácsi, Eszter néni mosolygós arca, pedig ők már régen nincsenek. Legalábbis e világon.

Az iskola-óvoda épülete elé érünk. A gyerekek lekászálódnak az iskolabuszokról, a helybeliek vidáman, kíváncsian fogadnak. Elkísérnek minket a csókai sétánkon, amely nem túl hosszú.

– Szeretnénk megnézni a templomot is – szólok a tanító néninek.

– Juliska néninél van a kulcs – válaszolja. Útközben elkérjük.

Takaros házikó elé érünk. Hátul hatalmas csűr, az udvaron virágok.

– Jöjjenek be! Nem isznak egy kicsi édes pálinkát? – fogad kedvesen a kilencven és egynéhány éves öregasszony. Ő az utolsó székely a faluban. A közösség többi része roma.

– Köszönjük szépen, nem kérünk! – válaszoljuk nevetve.

Juliska néni térül-fordul, hozza a kulcsot.

– Aztán honnan jüttek? – néz rám.

– Székelyvajából.

– Vajából? Sokat üsmerek én onnan! Maga kinek a léánya?

– A Fábiáné. A Fábián Andrásé.

– Igazán? Jó emberem volt Fábián. Sokszor megfordult nálunk.

Beszédbe elegyedünk. Be kell menjek a házba, meg kell mutatnia a családját. Képeken.

– Ne haragudjon, nálam nincs olyan nagy rend.

Pedig az van. Tisztaság, szerénység, otthonosság. Jól esne leülni, és egy teljes napig beszélgetni ezzel a tűzrőlpattant öregasszonnyal, de erre most nincs időm. Kinn várnak a gyerekek.

– Juliska néni, mennem kell. De a nyáron még meglátogatom, ha nem bánja.

– Jüjjen, lelkem, akármikor. Jüjjen, hogy beszélgessünk.

Fájó szívvel, de mégis örömmel eltelve lépek ki a kapun. Egy régi, híres falu, amely sok jóravaló embert adott a nemzetnek, utolsó tősgyökeres lakóját láttam. Aki bizakodón tekint a jövőre. Nem kétségbeesett, nem panaszkodik. Egy igazi túlélő.

Visszafelé megnézzük a templomot. Gyönyörű, kazettás mennyezete van. A múltat idézi minden benne, de látszik, hogy ritkán látogatják. Nagy kár érte.

Ahogy magunk mögött hagyjuk ezt a kedves kis falut, egyre mélyebb bánatot érzek.  Mi lesz veled, Székelycsóka? Tönkretett a kommunizmus. Elzárt a külvilágtól, elűzte  népedet. Itt maradtál magadra. Majdnem magadra.

De a remény hal meg utoljára.

Írta:
László-Fábián Júlia

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése