Halotti beszéd borgőzösen

Józsi derékon felül a kamrában, azon alul meg a konyhában aludt el

Rebi idegesen tett-vett a konyhában. Érezte, hogy a férje ismét részeg lesz. Nem csak érezte, tudta is. Három órája ment el hazulról, ennyi ideig nem ácsingálhat semmittevően. Biztosan találkozott a kedves haverjaival, s most nagyokat röhögnek a kocsmában, a sok semmiségen, amiket összehordanak.

Elmosogatta az összes edényt, megtörülgette, helyrerakta. Bekukkintott a szobába, a három gyerek összebújva aludt. Ő nem mert lefeküdni. Minek? Úgyis felkölti. És akkor a gyerekek is megébrednek.

Kapucsattanást  hallott. Szívverése felgyorsult. Akkorákat dobbant a szíve, hogy az már hallható volt.

Látjátok feleim szümtükkel mik vogymuk? Isa pur is homu vogymuk! –  vágta hátra az ajtót Józsi.

– Mi van? Még nem feküdtél le? Mire vársz?

– Téged vártalak –  rebegte halkan Rebi.

– Engem?! Engem te ne várj! Isa ki nopun emdül oz gyimilcsből, halálnak halálával holsz! Éhes vagyok! Hol a vacsora?

– Az asztalon.

– Mit keres az asztalon? Melegen kérem! Miért tetted ki?

– Gondoltam, ha túl későn jössz, akkor ott megkapod.

– Na persze, mikor jöttem én későn? Szoktam én késni? Felelj!

– Néha.

– Ne pofázz! Ide a vacsorával!

Lerogyott a székre, rákönyökölt az asztalra. A fejét a kezeire támasztotta, hogy tartani tudja, úgy-ahogy. Szemhéjai lassan lecsukódtak. Rebi meg sem moccant. Várta, hogy házastársát elnyomja az álom. Nem akarta az éjszakát ismét a szénapadláson tölteni. Mert az következett volna. Néha, ha nem aludt el elég hamar az ital hatására, őrjöngő őrültté változott. Ilyenkor menekülniük kellett. Ezt pedig nem akarta. Főleg a gyerekek miatt.

– Mi lesz azzal a vacsorával?! És odutta vola neki paradicsumut házuá…

Összerezzent. Józsi mégsem aludt el. Ez nagy baj.

– Ott van előtted.

– Inkább adj egy kicsi pálinkát.

– Nincsen.

– De van, ne hazudj! Ott van a kamarában.

Nehezen, de felállt. Eltámolygott a kredencig, onnan a kamraajtóig. Azonban nem volt képes kinyitni. Addig ütötte a könyökével, míg a zár kipattant, ő meg beesett az ajtón. Megdöndült a tapaszos föld alatta. Egy perc múlva hortyogott is.

– Ott egyen meg a fene! –  lélegzett fel Rebi.

Még várt egy kicsit. Biztosra akart menni. Józsi derékon felül a kamrában, azon alul meg a konyhában aludt. Egyszerre két helyen. Már eléggé mélyen.

Rebi is lefeküdt a gyerekek mellé. Felsóhajtott.

Istenem, megúsztuk a mai napot.

Szerző: 2019. 04. 04.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése