Visított a disznó, gőzölgött a málnatea

Vastag, vízszintes csíkokkal díszített üvegcsészéből szürcsölgettem el, míg a tea titkát hallgattam

Ahogy közeledik Karácsony, úgy kezdődnek el lassan a disznóvágások is. Van, aki már novemberben, de a legtöbb ember András napja és Karácsony között áldozza fel a disznaját.
Mi is korán keltünk ilyenkor, mármint a férfitársaság, ugyanis illett a disznót hajnali 5-6 körül levágni. Méghozzá azért, hogy estére be lehessen fejezni mindenféle-fajta munkálatot. Az előkészületek már a disznóvágást megelőző napon elkezdődtek: fokhagymahántás, hatalmas fazekak, lábosok, jóféle parajdi só előkészítése, cseber a szalonnának, vödrök, szalma a perzseléshez és még sorolhatnám. Mikor ezek mind elő lettek állítva, akkor fellélegezhettünk: jöhet a nagy nap.
Ez pedig általában egy kis zűrrel kezdődött: vagy mi aludtunk el, vagy a disznóvágó.
Hé, András, ébresztő, hallottam keresztapám hangját a kora reggeli órákban, aki ilyenkor átváltott mészárosba, ha éppen nem fájt a dereka. Egyébként egyáltalán nem ez volt a mestersége.
Édesapám egy perc alatt készenlétbe vágta magát, s én már húztam is a paplant a fejemre, hogy még véletlenül se halljam a szegény állat visítását, akit mindig szívemből sajnáltam. Aztán még aludtam egyet bánatomban, s mire felébredtem, nagymamám is megérkezett szépen felöltözve, mert úgy tartotta, hogy szégyen a falun végigmenni munkásruhában. Szatyrából előhalászott a fűszerek közül egy jókora, régi kötényt, s már indult is felbontani a beleket.

Ehhez is szaktudás kellett ám! Nem tudta elvégezni akárki, s ha megtanulta, sokat kellett gyakorolnia. De nagymamám profi módon értett hozzá. Nekem is próbálta megtanítani, de mihelyt megközelítettem a helyet, ahol dolgozott, azonnal vissza is fordultam, olyan erős szag terjengett körülötte.
Inkább nem, talán máskor-mondogattam,s próbáltam elsomfordálni.
Aranyos léánkám, te is meg kell tanuljad. Megnősz, férjhez mész, s ha én nem leszek, akkor ezt te kell csináljad. Vagy anyád. Tudd meg, hogy jó kolbászt csak házibélbe lehet tölteni!
A hurolásnál azonban segítettem. Édesanyám az ebédkészítéssel volt elfoglalva- káposztaléleves, apróhús, puliszka vagy krumpli-, így hát én lettem a mama segédje.
A délután mindig hamar eltelt. Húsdarálás, kolbász-, májas-, vérestöltés, fasírtsütés és már este is volt. Vacsora után általános beszélgetés kerekedett. Mindenki mondta a maga történetét, csak szegény édesanyám nézett ijedten szerteszét: mikor lesz elmosogatva az a rengeteg edény?
Mi tagadás, én is jobban szerettem, ha nem épp nálunk volt ez a nagy felfordulás, hanem valahol máshol, mondjuk a nagyszüleimnél, főleg azért, mert olyankor megengedték, hogy ott aludjak. Jó meleg dunyha volt az ágyon, s mama mindig felmelegített a kályha szélén vagy a lerben néhány téglát, amit aztán lepedőbe csomagolt, és az ágy végére helyezett. Az volt a lábmelegítő. A pihe-puha ágyban jólesett az alvás, de még jobban esett a reggeli málnatea. Senki sem tudott olyan teát főzni a nagymamámon kívül. Vastag, vízszintes csíkokkal díszített üvegcsészéből szürcsölgettem el, míg a tea titkát hallgattam: a málnafa száraz ágait feltördeljük, s jó sokáig főzzük. De a legjobb málnatea a friss hajtásokból készül, és sokkal gyorsabban.
Azóta sem ittam olyan finom teát, pedig sokszor próbáltam elkészíteni. Nem sikerült rosszul, de meg sem közelítette a nagymamámét.
Mára rájöttem, hogy a titok a régi üvegcsészében rejlik. Attól volt olyan különleges íze. Meg az a szeretet is benne volt, amivel főzték. Amivel csak egy nagymama tud teát főzni az unokájának.

Írta
László-Fábián Júlia

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése