Visított a disznó, gőzölgött a málnatea

Vastag, vízszintes csíkokkal díszített üvegcsészéből szürcsölgettem el, míg a tea titkát hallgattam

Ahogy közeledik Karácsony, úgy kezdődnek el lassan a disznóvágások is. Van, aki már novemberben, de a legtöbb ember András napja és Karácsony között áldozza fel a disznaját.
Mi is korán keltünk ilyenkor, mármint a férfitársaság, ugyanis illett a disznót hajnali 5-6 körül levágni. Méghozzá azért, hogy estére be lehessen fejezni mindenféle-fajta munkálatot. Az előkészületek már a disznóvágást megelőző napon elkezdődtek: fokhagymahántás, hatalmas fazekak, lábosok, jóféle parajdi só előkészítése, cseber a szalonnának, vödrök, szalma a perzseléshez és még sorolhatnám. Mikor ezek mind elő lettek állítva, akkor fellélegezhettünk: jöhet a nagy nap.
Ez pedig általában egy kis zűrrel kezdődött: vagy mi aludtunk el, vagy a disznóvágó.
Hé, András, ébresztő, hallottam keresztapám hangját a kora reggeli órákban, aki ilyenkor átváltott mészárosba, ha éppen nem fájt a dereka. Egyébként egyáltalán nem ez volt a mestersége.
Édesapám egy perc alatt készenlétbe vágta magát, s én már húztam is a paplant a fejemre, hogy még véletlenül se halljam a szegény állat visítását, akit mindig szívemből sajnáltam. Aztán még aludtam egyet bánatomban, s mire felébredtem, nagymamám is megérkezett szépen felöltözve, mert úgy tartotta, hogy szégyen a falun végigmenni munkásruhában. Szatyrából előhalászott a fűszerek közül egy jókora, régi kötényt, s már indult is felbontani a beleket.

Ehhez is szaktudás kellett ám! Nem tudta elvégezni akárki, s ha megtanulta, sokat kellett gyakorolnia. De nagymamám profi módon értett hozzá. Nekem is próbálta megtanítani, de mihelyt megközelítettem a helyet, ahol dolgozott, azonnal vissza is fordultam, olyan erős szag terjengett körülötte.
Inkább nem, talán máskor-mondogattam,s próbáltam elsomfordálni.
Aranyos léánkám, te is meg kell tanuljad. Megnősz, férjhez mész, s ha én nem leszek, akkor ezt te kell csináljad. Vagy anyád. Tudd meg, hogy jó kolbászt csak házibélbe lehet tölteni!
A hurolásnál azonban segítettem. Édesanyám az ebédkészítéssel volt elfoglalva- káposztaléleves, apróhús, puliszka vagy krumpli-, így hát én lettem a mama segédje.
A délután mindig hamar eltelt. Húsdarálás, kolbász-, májas-, vérestöltés, fasírtsütés és már este is volt. Vacsora után általános beszélgetés kerekedett. Mindenki mondta a maga történetét, csak szegény édesanyám nézett ijedten szerteszét: mikor lesz elmosogatva az a rengeteg edény?
Mi tagadás, én is jobban szerettem, ha nem épp nálunk volt ez a nagy felfordulás, hanem valahol máshol, mondjuk a nagyszüleimnél, főleg azért, mert olyankor megengedték, hogy ott aludjak. Jó meleg dunyha volt az ágyon, s mama mindig felmelegített a kályha szélén vagy a lerben néhány téglát, amit aztán lepedőbe csomagolt, és az ágy végére helyezett. Az volt a lábmelegítő. A pihe-puha ágyban jólesett az alvás, de még jobban esett a reggeli málnatea. Senki sem tudott olyan teát főzni a nagymamámon kívül. Vastag, vízszintes csíkokkal díszített üvegcsészéből szürcsölgettem el, míg a tea titkát hallgattam: a málnafa száraz ágait feltördeljük, s jó sokáig főzzük. De a legjobb málnatea a friss hajtásokból készül, és sokkal gyorsabban.
Azóta sem ittam olyan finom teát, pedig sokszor próbáltam elkészíteni. Nem sikerült rosszul, de meg sem közelítette a nagymamámét.
Mára rájöttem, hogy a titok a régi üvegcsészében rejlik. Attól volt olyan különleges íze. Meg az a szeretet is benne volt, amivel főzték. Amivel csak egy nagymama tud teát főzni az unokájának.

Írta
László-Fábián Júlia
Written by
Szerző: 2018. 11. 26.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése