Az illatos mentalevél

Írta: Arany Piroska          

Mentalevél – Hargitai Beáta illusztrációja

Anyám egyre sürget, üzenget:

– Kisfiam, az idén nem bírom már az ásót, gyere, ássál legalább borsónak, babnak, zöldségnek való kicsi helyet. Jó főd, pihent főd, ne menjek a boltba drága pénzen venni, ha itthon megterem.

– Én Istenem, anyám, borsóra, babra, mennyi pénzt küldjek magának? Ássak? Hogyan mennék én innen a városból ásogatni, sokkal többe kerülne az nekem. Hogy én mikor megyek haza, majd megyek, értsen meg, ne mondogassa folyton.
***
Most végre az ásót a talpam alá igazítom. Itt kezdem, itt a kertünk legvégében, mint apám tanította, nem is összevissza akárhogyan, figyelmetlenül, hebehurgyán. Az ásó mélyen járja a földet, nagyokat harap a rögbe, és a tavalyi avar alól a már készülődő friss illatok felszabadulva áramlanak a fénybe.

– Látja, ídes, tudom én, hogy a késlekedésben veszedelem van, és a lustaság a hét főbűn egyike. Itt vagyok már, nézze, hazajöttem, egyet se búsuljon, na, látja, ások én magának, ne ásnék!

A kerti avar ott maradt a fák tövén, nem gereblyéztem össze az ősszel. Hányszor akartam, de egész télen halogattam. A tavaszi fénybe nézelődök, nagyokat lélegzem a friss levegőből.  Szokatlan illata van a levegőnek, emlékkel teli jó szaga. Kutatom, mi lehet, honnan jön? Az avar közül zöld levelek köszönnek rám, nahát, nézd csak, a menta! Anyám kedvence újra kihajtott. Ágaskodnak a csipkés levelek a nap felé, és tékozlóan illatozik, friss tavaszi kedve.

Gyógyító illat. A menta gyermekkori lázakat szüntető teája, nagyanyám ósdi szekrényének molyűzője, öreg ládák sárgult irataiba beivódott emléke, örökös vasárnapi kísérőm, amint anyám az imakönyvre simít egy-két mentalevelet, úgy megy a templomba. Kísér az illat, mint a szél. Jön onnan föntről a diófák alól, végig siet, összeborzolja a szilvafa édes illatú, apró virágait, és elpihen, itt a cseresznyefa alatt. Én nem lehetek tétlen, ásnom kell. Kellene.

Abba-abbahagyom a szokatlan hajlongást, elfáradtam. Elnézem a kertet. Mezítlábas gyermekségem idejében itt diófák, meggyfák, szilvafák sorakoztak. Majd jött az az esős, árvizes esztendő. Utána a szárazság. A növények kipusztultak, a gyümölcsfák elszáradtak. Micsoda aszályos nyár, terméketlen idő.  Apám hittel bíztatott: – Meglásd, jövőre lesz itt minden, megszántom, elvetem.

És aranyos őszi napsütésben, októberi verőfényben hitet szántott és reményt vetett az én apám. És lett zöldség, bab, borsó, eper, krumpli, sűrű kukorica minden. Olyan lucerna, dúskálhattak benne a lovak.

A dolgos – szülői kezektől termékeny – esztendők úgy elsuhantak mellettem, észrevétlen, mint az álom. Ám gyermekkori emlékekkel teli illata van a földnek, ha kizöldül a mentalevél.

Kapaszkodva markolom az ásót, szinte rátámaszkodom. Feltöri a tenyeremet, hólyagosra. Dél körül jár a nap. A ház felől a csirkepaprikás illatával csábítgat már a szellő, amikor anyám kijön, fejcsóválva nézi, az én buzgó igyekezetemet.

– Jaj, édes fiam, nem így a’! A földet meg szoktuk forgatni! Hoci’ csak azt az ásót, idenézz, kicsit öltsél véle, de azt szép sorjában, amikor meg kifordítod azt az ásónyomnyi földet, nem ám, ahogy te ízibe tovább lépsz, ó te, te, hanem avval a lendülettel fordíts is rajta, üsd is szét az ásó élével azt a kemény rögöt, látod, könnyebb lesz utána elgereblyézned.

– Gereblyéznem!?

Kalapomat a szilvafa ágára dobom, ingemet utána, míg kimelegedve tovább ások. Majd egyszeriben a fejemhez kapok – de bolond vagyok, még hogy hét főbűn, meg a késlekedés, tán a középkorban élünk?

Aha, mindjárt átkérem a szomszédtól azt az ügyes rotációs kapát, úgy bizony.

Anyám is nagyot nézhet.

Ujjé, meglátod te is, hogy kell ásni, te, ott a kerítés tövén viruló, illatos mentalevél. Nem lesz késlekedés.

Hazajöttem.

Pár perc próza
M. Szlávik Tünde rovata

Hasonló

 ” Ez a világ olyan, mint egy híd…

…haladj át rajta, de ne építsd rá a házad!” (közmondás) Bíró Ernő alkotása Ízlelgetem a közmondást,  bár   nem ismerem,  de talán  értem  a  lényegét.  A  mindig  változó  idő,  nem ... Tartalom megtekintése

Tavaszi rét

Ősz Zoltán alkotása Megkerülhetetlenül   a  mi  vidékünkről  készült  a  kép,  már  elmaradtak a fenyvesek,  már    ez  az  őszinte  nyugodt  kis  tájkép,  ahol nincsenek  bércek, és  megmászhatatlan  csúcsok.  Ősz ... Tartalom megtekintése

Minimál!

Hargitai  Beáta akvarellje Vajon mit kell tenni   egy  papírlappal,  hogy  figurális  mókaság  jöjjön  létre?  Mi  az  a  sok,  vagy  kevés  produkció,   hogy  képpé  váljon,  hogy megnézzék,  hogy  elvessék, ... Tartalom megtekintése

Virágot látott utazó

Tüttő József alkotása A különleges és meghökkentő  képek  színvilága  egészen  eltérő, és egyedi, használata:   Tüttő József   tulajdona, és védjegye.  Lehet,  hogy  kihagytam még  pár jellemzőt,  de  az  évek ... Tartalom megtekintése

E fiúból püspök lesz Sevillában, akárki meglássa!

Az Ibériai félszigeten nagy hagyománya van a színpompás körmeneteknek A huszárok egyenruhájának a fazonjától legalább olyan messze esik a látvány, mint amilyen távolságra Székelyföld található a térképen, mégis az ottani... Tartalom megtekintése

Szamárháton a százméteres torony tetejére

A sevillai La Giralda tetejéről egykor a müezzin hívta imára a mórokat A világ legnagyobb gótikus katedrálisa mellett álló égbe nyúló épület uralja a látképét, akármerre is járunk a városban.... Tartalom megtekintése

Sevilla ízei, színei és illatai

Csurran a churro hegyén a forró csokoládé Csak egy croissant és egy frissítő feketét terveztem reggelire a közeli kávéház előtti járda egyik asztalánál az enyhe reggeli órán, de aztán megláttam,... Tartalom megtekintése

A kis Timike elvarázsolta az öreg boszorkányt

Azt beszélték Ágnisról, hogy szellemidéző, a kürtőcsövön keresztül beszélget Úgy élt a faluszéli kis házikóban, hogy létezését teljes  titokzatosság övezte. Az emberek  hébe-hóba látták  őt a mezőn felbukkanni, némi vadvirággal,... Tartalom megtekintése

Sziklák a parton

Biszák László alkotása Mélység és  magasság  találkozása, nem  egy röpke randevú, kőbe vésett  valóság  addig  amíg  a  Föld  gyomra  mást  nem  akar. A  kép remek, a srég  meredek  fal  magán... Tartalom megtekintése

A Szent Péter bazilika kupolájának a tetején

Még az apostolokat is felülnézetben látom, és nem csak a tér oszlopcsarnokának körívét Szinte egész Rómát bejárja tekintetem. A rácsok mint egy térkép délkör vonalai, úgy osztják szeletekre előttem a... Tartalom megtekintése