Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Erdély egyik legszebb kazettás mennyezete a zabolai vártemplomban
Virágok, tulipánok, szegfűk, bimbók, kancsók, koszorúk, levelek, csokrok, csillagok. Sorban, egymás mellett. Egy édenkert
Egy emberi életbe néhány deja vu belefér. Amikor érzed, hogy ugyanez már megtörtént veled. Pedig biztosan tudod, hogy nem. Vagy mégis?
Az első ilyen élményem gyerekkoromban játszódott le. Székelyföldön kirándulva a Korond és Farkaslaka közötti kiterjedt erdőségben álltunk meg falatozni. Volt ott egy patak. Amolyan csobogós, kövekkel az alján. Vidám és csalogató. A partján rohangáltunk, aztán belemarkolásztunk a vizébe. És ekkor tört rám. Tudtam, hogy én abban a patakban fürödöztem valamikor. Hogy mezítláb ugráltam, csúszkáltam a köveken, felfogva a szoknyámat, hogy ne ázzon át. Pedig sosem jártam addig Parajdon túl. Biztosan tudtam, hogy nem. Talán az atyhai nagymamám vagy dédnagymamám emlékei keltek életre bennem? Lehetséges. Nekik bizonyára volt esélyük itt pancsikolni.
Ehhez hasonló érzések vettek körül a zabolai vártemplomban, de erre már van tudományos magyarázatom. Ugyanis zabolai templomkazettákat festegettünk a nyár elején Válaszúton. Ahogy beléptünk, a szemeim már makacsul kutatták az ismerős alkotásokat. És mind ott voltak! Szemkápráztatóan, kecsesen, gyönyörűen, nyugtatóan. Virágok, tulipánok, szegfűk, bimbók, kancsók, koszorúk, levelek, csokrok, csillagok. Sorban, egymás mellett. Egy édenkert. Erdély egyik legszebb kazettás mennyezete. Hatalmas érték. Történelem a javából. Vétek lenne csak úgy elsétálni mellette.
Zabola Székelyföld egyik délkeleti települése. Lakóinak természetesen a világ közepe. Terjedelmes, elbűvölő falu. Nevének hallatán mindig a zabla jut eszembe, meg az, hogy valakiket itt megzabolázhattak. Tolvajokat? Vagy más népeket?
– Szerintem a zab olajából származik a falu neve – mondja egy bajszos, öreg bácsi. De persze, lehet köze a zabolázáshoz is. Üljenek le, pihenjenek meg! – kínál hellyel a kisüzlet kocsmás teraszán. Miután üdítőt vásárolunk, huncut mosollyal szólal meg újra:
– Inkább ilyesmivel frisssülhetnének – mutat egy üveg sörre.
A Mikes kastélyról faggatózunk, amely nem messze emelkedik.
– Nem vagyok biztos benne, hogy oda bejutnak – legyint egy nagyot, mert a pandémia miatt csak a szállóvendégeket engedik be. Nagy kár, mert erősen szép!
Igaza lett. Csak a kovácsoltvas kapuból leshettük meg a hatalmas birtok öreg fáit meg egy hintót. Viszont hallgathattuk a madarak csicsergését, és kárpótlásul visszafele megszemlélhettük a környékre jellemző székelykapukat. Ezek formában, stílusban nagyon hasonlóak voltak egymáshoz, színben és mintázatban pedig picit eltérőek. A felső, vízszintesen elhelyezkedő deszkák faragottak, a függőlegesek pedig középtájig hálószerűen díszítettek. A nagykapu két szárnyát általában egy tulipánban végződő deszka fogta össze, a kapu fölé emelkedve. Volt közöttük régi, új, barna, zöld, kopott meg fényezett.
Sajnos a csángó múzeumba se jutottunk be, hiába telefonálgattak körbe a segítőkész szomszédok. Majd legközelebb.
Közben szekerek jöttek-mentek. Lovak legelésztek. A hegyek pipáltak, vagy csak a rókák mostak? A székelyek meg őrizték a határokat. Rendületlenül. Majdnem ezer éves tapasztalattal. Ahogy tudták. De szívvel-lélekkel.
Hasonló
Történetek a füstölődő szal...
Szilveszter Székelyföldön 1...
Nótával veszekedtek, nótáva...
Fény derült az árnyékszéken...
Hol vagy, gazdám? Hol vagy,...
A szomszéd néni bécsi szele...
A torta esete a hirtelen me...
A falusi portáknak megvolt ...
Randevú a Nagyhídnál, aztán...
Farsangtemetés Alsósófalván...
A szőlőst kiszántják, a föl...
Székelyvaja aranycsapata
Kormi macskánk megnyitotta ...
A komlós, amit firmának nev...
Harmincezer nap és egy mar...
Virágok a mennyezeten, a ka...
Mert fontos a pihenés, a cs...
Anyóka az autóbuszon
Nagylegények, nagyleányok
Halk csipogás kezdett halla...
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése