Ősz Zoltán alkotása Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése
Erdély egyik legszebb kazettás mennyezete a zabolai vártemplomban
Virágok, tulipánok, szegfűk, bimbók, kancsók, koszorúk, levelek, csokrok, csillagok. Sorban, egymás mellett. Egy édenkert
Egy emberi életbe néhány deja vu belefér. Amikor érzed, hogy ugyanez már megtörtént veled. Pedig biztosan tudod, hogy nem. Vagy mégis?
Az első ilyen élményem gyerekkoromban játszódott le. Székelyföldön kirándulva a Korond és Farkaslaka közötti kiterjedt erdőségben álltunk meg falatozni. Volt ott egy patak. Amolyan csobogós, kövekkel az alján. Vidám és csalogató. A partján rohangáltunk, aztán belemarkolásztunk a vizébe. És ekkor tört rám. Tudtam, hogy én abban a patakban fürödöztem valamikor. Hogy mezítláb ugráltam, csúszkáltam a köveken, felfogva a szoknyámat, hogy ne ázzon át. Pedig sosem jártam addig Parajdon túl. Biztosan tudtam, hogy nem. Talán az atyhai nagymamám vagy dédnagymamám emlékei keltek életre bennem? Lehetséges. Nekik bizonyára volt esélyük itt pancsikolni.
Ehhez hasonló érzések vettek körül a zabolai vártemplomban, de erre már van tudományos magyarázatom. Ugyanis zabolai templomkazettákat festegettünk a nyár elején Válaszúton. Ahogy beléptünk, a szemeim már makacsul kutatták az ismerős alkotásokat. És mind ott voltak! Szemkápráztatóan, kecsesen, gyönyörűen, nyugtatóan. Virágok, tulipánok, szegfűk, bimbók, kancsók, koszorúk, levelek, csokrok, csillagok. Sorban, egymás mellett. Egy édenkert. Erdély egyik legszebb kazettás mennyezete. Hatalmas érték. Történelem a javából. Vétek lenne csak úgy elsétálni mellette.
Zabola Székelyföld egyik délkeleti települése. Lakóinak természetesen a világ közepe. Terjedelmes, elbűvölő falu. Nevének hallatán mindig a zabla jut eszembe, meg az, hogy valakiket itt megzabolázhattak. Tolvajokat? Vagy más népeket?
– Szerintem a zab olajából származik a falu neve – mondja egy bajszos, öreg bácsi. De persze, lehet köze a zabolázáshoz is. Üljenek le, pihenjenek meg! – kínál hellyel a kisüzlet kocsmás teraszán. Miután üdítőt vásárolunk, huncut mosollyal szólal meg újra:
– Inkább ilyesmivel frisssülhetnének – mutat egy üveg sörre.
A Mikes kastélyról faggatózunk, amely nem messze emelkedik.
– Nem vagyok biztos benne, hogy oda bejutnak – legyint egy nagyot, mert a pandémia miatt csak a szállóvendégeket engedik be. Nagy kár, mert erősen szép!

Igaza lett. Csak a kovácsoltvas kapuból leshettük meg a hatalmas birtok öreg fáit meg egy hintót. Viszont hallgathattuk a madarak csicsergését, és kárpótlásul visszafele megszemlélhettük a környékre jellemző székelykapukat. Ezek formában, stílusban nagyon hasonlóak voltak egymáshoz, színben és mintázatban pedig picit eltérőek. A felső, vízszintesen elhelyezkedő deszkák faragottak, a függőlegesek pedig középtájig hálószerűen díszítettek. A nagykapu két szárnyát általában egy tulipánban végződő deszka fogta össze, a kapu fölé emelkedve. Volt közöttük régi, új, barna, zöld, kopott meg fényezett.
Sajnos a csángó múzeumba se jutottunk be, hiába telefonálgattak körbe a segítőkész szomszédok. Majd legközelebb.
Közben szekerek jöttek-mentek. Lovak legelésztek. A hegyek pipáltak, vagy csak a rókák mostak? A székelyek meg őrizték a határokat. Rendületlenül. Majdnem ezer éves tapasztalattal. Ahogy tudták. De szívvel-lélekkel.
Hasonló
Amikor még megénekeltük Rom...
Szállt a nótacsokor, fel a ...
Józsi seprűvel győzte le a ...
Zsiga felült a koporsóban, ...
A kis Timike elvarázsolta a...
Égi áldás az özvegyasszony ...
Történetek a füstölődő szal...
Szilveszter Székelyföldön 1...
Nótával veszekedtek, nótáva...
Fény derült az árnyékszéken...
Hol vagy, gazdám? Hol vagy,...
A szomszéd néni bécsi szele...
A torta esete a hirtelen me...
A falusi portáknak megvolt ...
Randevú a Nagyhídnál, aztán...
Farsangtemetés Alsósófalván...
A szőlőst kiszántják, a föl...
Székelyvaja aranycsapata
Kormi macskánk megnyitotta ...
A komlós, amit firmának nev...
Téli alkony
Buckavidék Fülöpszállás
Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta vidéken, ahol mindig változik a terep, ahol a cipő, és zokni kérgessé válnak az éles homoktól, nem egy sétatér. Magasan a bucka tetején kapaszkodnak... Tartalom megtekintése
Charles Bukowski
Biszák László alkotása Ne szépítsünk, nem kívánja meg tőlünk senki sem, ha valami, valaki nyers, nem bűn!!! Legyen egyenes, őszinte, és férfias! Saját maga is kegyetlen őszinteséggel írta meg saját ... Tartalom megtekintése
Sceptrum
Tüttő József alkotása A fordítás szerint: Ősi hatalmi jelvény, ami alá tartozik az ítélkezés, igazságosság a jogszolgáltatás!! Jogar!! Életünket mindig beszorítani látszik rendszabályok közé, mivel bőven akadnak, akik ... Tartalom megtekintése
Santa Maria della Salute
Huszár Boglárka alkotása Mit kívánunk egy festménytől? Mi keltette fel a figyelmünket? Ki festette? Ki Ő? ….és még lehetne tovább is faggatnunk magunkat, de nem... Tartalom megtekintése
Büszke lázadók
Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése
Amikor még megénekeltük Romániát
„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A több szakaszból... Tartalom megtekintése
Az ínyencek piaca Tiranában
Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég
Szent István Bazilika, Budapest
Huszár Boglárka alkotása Kis túlzással: világjáró Boglárkám mindig boldogan fogadja be egy egy idegen ország szépségeit, áradozik a helyszínen, és a hazamentett látnivalók fotón rögzített emlékek, még nagyobb ... Tartalom megtekintése