A kék kancsó

Írta: Arany Piroska

A kék kancsó nem kék volt, hanem fehér. Tört fehér, szürkés, mint a régi fajansz korsók, bokályok, vázák, amik magukon hordják az aggok idővel megfakult, patinás repedéseit. A virágok voltak rajta kékek. Gazdagon bánt ecsetjével a rutinos fazekas, a kék virágok, kék levelek, szirmok dús bőséggel fordultak körbe a kancsó vastag derekán.

A kancsó asszonyosan gömbölyű, és a füle – mint amikor nénémasszony csípőre teszi a kezét. Biztonságos fogás esett rajta, kezünknek kedvére, ha borral telve megemeltük.

A bort a pincéből hoztuk, persze, honnan máshonnan!

Piros bort. Nem vörösbort, mifelénk így hívtuk. Fehér, de inkább piros volt a borunk. Otelló.

Vidám, a poháron átragyogó piros fénye, akár téli napsütésben vagy nyári esték lámpafényében derűs kedvre vidított. A pince kopott tölgyfa lépcsőjén tompán dobogtak fölfelé a léptek, és apám, kezében a kék kancsóval jött a kerti asztalhoz

– Na, Isten, Isten! Egészségünkre!

A kancsó, „aki” már vagy száz éve szolgált nálunk, olyan hegyes csőrrel rendelkezett, mint egykori legendás királyunk büszke orra. Innen kapta a nevét: óros. Nem orros, csak egyszerűen így: óros.

– Nézzed már, apja, üres az óros, hozzál fel bort, mire jönnek a vendégek!

Hogyan lesz egy otthon igazán otthonos? Benne „lakó” tárgyainak léte, illata, formája,  színe, tőlünk kapott hangzatos, sajátos neve, biztonságos fogása, megszokott helye, mindennapi használata okán. Csakis!

A hűség jelképe, az óros kék kancsó egyszer csak virágvázaként kínálta magát. Nagy csokor orgonát is megtartott, de az illatos tarka verbéna – anyám kedvence – vagy a sarkantyú sárga-piros virága  is odaillően díszlett benne.

Virágok? Az órosban? Hogyhogy nem a bor? Csak úgy, hogy ki tudja hogyan, hogyan nem, elcsorbult. A szája széléből törött le egy darab, amitől nem a pohárba, hanem mellé csorgott a bor. Eltörött! Hogyan történt?

Más rendes háznál is előfordulhat olykor ilyesmi, hogy senki sem tudta hogyan tört el. Senki sem vállalta. Aha! Nem firtattuk, lehet, hogy a macska tette.

– Ejnye, ejnye, már meg semmire se jó. Szemétre vele! – apám szerint.

– Hogyisne! Jó az még! – kiáltottuk. – Feltesszük a szekrényre, a törött oldalával befelé, és kész.

A kék kancsó fölkerült a magasba, mint antikká vált virágváza.

Elvittem magammal új otthonomba is.

Később derült ki, hogy ifjú férjem nem kis ellenkezéssel fogadta ezt az ócskaságot. Mondani nem mondta, egy szóval se, de egy idő után nem volt már a szekrény tetején, hanem a szerszámoskamara egyik polcán láttam meg. A többi olyan „vidékies kincseim” között, mint a recsegős hangú, kézzel tekerős, vénséges-vén kávédarálóm, a megfeketedett vasmozsár és társai. Az a – Minek az neked? – titokban restellve őrizgetett rézkampó, a juhászunk botjának éke. A csilingelő „pergővel” felszerelt rézkampó…, meg a régi házunk padlásának rozsdás kulcsa…

Nahát! Szép kis hozomány!

Csakhogy nem azokat nézegettem, akkortájt jött a házhoz új üveges szekrényünk. Benne az első darab mi volt? Az ezüst pohártartók, a hat metszett pohárral, az ezüst bonbonier és az ezüst kanalak és így tovább. Férjem értékes ajándékai. Amiket gyakran kellett szidolozni. Oxidálódtak. Szidoloztam szorgalmasan…

…és a múló időben, mint afféle messze vitt fiatal menyecskék, akikre olykor rátör az „anyámhoz hazamenni”, és torokszorító honvággyal telik meg a szívük, sírdogálni én is a kamarába jártam.

A két tenyerembe fogtam simogatón, melengetőn a kék virágos, kerek derekú kancsót:

– Hallod, hé – szipogtam könnyesen –, most jólesne egy kis piros bor. Tudod, a hazaiból…

Szerző: 2018. 02. 10.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Tavaszi rét

Ősz Zoltán alkotása Megkerülhetetlenül   a  mi  vidékünkről  készült  a  kép,  már  elmaradtak a fenyvesek,  már    ez  az  őszinte  nyugodt  kis  tájkép,  ahol nincsenek  bércek, és  megmászhatatlan  csúcsok.  Ősz ... Tartalom megtekintése

Minimál!

Hargitai  Beáta akvarellje Vajon mit kell tenni   egy  papírlappal,  hogy  figurális  mókaság  jöjjön  létre?  Mi  az  a  sok,  vagy  kevés  produkció,   hogy  képpé  váljon,  hogy megnézzék,  hogy  elvessék, ... Tartalom megtekintése

Virágot látott utazó

Tüttő József alkotása A különleges és meghökkentő  képek  színvilága  egészen  eltérő, és egyedi, használata:   Tüttő József   tulajdona, és védjegye.  Lehet,  hogy  kihagytam még  pár jellemzőt,  de  az  évek ... Tartalom megtekintése

Sziklák a parton

Biszák László alkotása Mélység és  magasság  találkozása, nem  egy röpke randevú, kőbe vésett  valóság  addig  amíg  a  Föld  gyomra  mást  nem  akar. A  kép remek, a srég  meredek  fal  magán... Tartalom megtekintése