Nyíregyháza

Természetesen van hagyományos képesítése is Váradi Tamásnak. Ám közel tíz éve sorsszerűen találkozott az ezotériával, s rövid idő múlva eredményesen gyógyított is. Azóta teljesen ez tölti be a mindennapjait, és nemcsak csinálja, hanem tanítja is.

1959-ben született Nyíregyházán. Kétéves korában kerültek Kisvárdára, ahol édesapja volt a helyi tűzoltóparancsnok, míg édesanyja fő feladata a három testvér nevelése volt. Nagyobbik bátyja Szolnokon katonatiszt, míg a fiatalabb az apa mesterségét folytatta: tűzoltó volt Nyíregyházán. A jó nevű Bessenyei Gimnáziumban érettségizett, s kis híján élsportoló lett. Olyan ügyes futballista volt, hogy a megyei ifjúsági válogatottságig vitte, azonban 18 évesen egy sérülés miatt abba kellett hagynia az aktív játékot. Másik gyerekkori álma sem teljesedett be: már kisiskolásként testnevelő tanár szeretett volna lenni, ám az élet másként alakította… Kényszerből a BEAG kisvárdai gyáregységében helyezkedett el mint üzemtechnológus. Ugyanide tért vissza másfél év katonaság után, de ekkor már a nyolcvanfős faipari üzemben kapott helyett. Noha semmilyen szakmai, vezetői előképzettsége nem volt, megbíztak benne, így egy év alatt az üzem vezetője lett. Minden gépen dolgozott, így sajátította el a szakmát, miközben elektrotechnikusnak tanult a nyíregyházi Bánki Donát Szakközépiskolában.

Ma is jól barkácsol, s mint mondja, ezt a mechanikai vénát az apjától örökölte. Elfogadottságára jellemző, hogy ma is megsüvegelik, ha hazamegy, s mikor hét év elteltével 1989-ben beköltöztek Nyíregyházára, még a takarítónő is sírt a búcsúztatón… A megyeszékhelyen is a BEAG-ban folytatta, azt a gyáregységet akkor Universilnek hívták, de az anyagosztály helyettes vezetőjeként igazából nem elégítette ki a munkája.

Első magánvállalkozása sem volt túl sikeres. A Faktor nevű faipari cég termelési vezetője volt, de az hamar tönkrement, így a munkanélkülivé lett kétgyermekes családapa asztalos és kőműves mellett dolgozott napszámban, majd a honvédség polgári alkalmazottjaként mint vegyvédelmi műszerjavító technikus járta az országot. Végül a Vízügynél állapodott meg: felfigyelt a hirdetésükre, melyben a faipari részleghez kerestek üzemvezetőt. Jellemző, hogy sokszor az ott dolgozó mérnök őt kérdezte, ha valami szakmai probléma volt… 1994-ben a Vízügyi Igazgatóság felkínálta eladásra a részleget, amelyet ő vett meg egy társával együtt. Így jött létre a Fa-Fantázia Kft. egy igazi sikerkorszak kezdeteként. Teljesen a nulláról kezdve alkottak meg egy elismert, bútorgyártással foglalkozó faipari céget. Jelszavuk az egyediség és exkluzivitás volt, amit modern technológiával valósítottak meg. Volt olyan gépük, amiből az övék volt a világon a 21. sorszámú… Mai napig is szerte az országban lehet találkozni a munkáikkal. Számos autószalon, ékszerbolt, szálloda és közel hatvan gyógyszertár berendezését készítették el, egy könnyűszerkezetes válaszfalrendszer legnagyobb hazai gyártói voltak, de talán az utolsó munkájára a legbüszkébb. A székelyudvarhelyi Küküllő Szálloda teljes faberendezése az ő hírnevüket öregbíti.

Talán ma is ezzel foglalkozna, ha 1996-ban nem került volna kapcsolatba az ezotériával. Egy előadáson hallott az addig inkább materialista szemléletű szakember a rejtett energiákról, vízerekről, szellemvilágról, ami egyből megfogta. Mindig érezte, hogy egyszer valami mást fog csinálni, olyat, amit kevesek, s ekkor tudta, hogy megtalálta az útját. Fél év múltán már eredményesen gyógyított szemproblémákat, majd a csontkovácsolás mestere is lett. A faipartól elköszönt: eladta az üzemet, s bár ügyvezetőként még továbbdolgozott pár évig, később azt is abbahagyta.

Ahogy fogalmaz: föladta a hivatását a küldetéséért. Mindezt nemcsak csinálja, tanítja is: előadásokat, tanfolyamokat tart Felvidéktől Erdélyig számos magyar városban, s legújabban egy természetgyógyászattal foglalkozó újságot is alapítottak feleségével, amelyben a magyarság méltatlanul feledett értékei is nagy hangsúlyt kapnak. Ugyanez a szerepe a MAG mozgalomnak, amelynek ő az egyik motorja Nyíregyházán.

Élete párját, Barkaszi Juditot még a középiskolából ismeri. Ő is bessenyeis diák volt, ahol később magyar–orosz szakos tanárként tanított is. Miután beköltöztek, előbb könyvtáros volt, majd férje mellett dolgozott a vállalkozásban, most pedig nagy gyakorlattal rendelkező grafológusként munkálkodik, és tanítja is ezt a területet. Két leánygyermekük született. A nagyobbik, a huszonegy éves Anikó Budapesten tanul főiskolán, vállalkozásszervező szakon, a kisebbik, a tizenöt éves Melinda pedig most készül gimnáziumba, s a világhírű Cantemus kóruscsalád tagjaiként már bejárták a fél világot. Váradi Tamás elégedett, de folyamatosan törekvő ember. Azt teszi, amit szeret, és amivel segíthet másoknak. Egy igazi magyar ember, aki jó példát mutat, nemcsak a gyermekei számára.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 20. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)