Nyíregyháza

Nyíregyházán született 1944-ben. Édesanyja háztartásbeliként a gyermekek nevelésével törődött, édesapja a járási tanácson dolgozott, majd Tiszabercelre került, és az ottani termelőszövetkezet főkönyvelő-helyettese lett. Két testvére van, a nővére már nyugdíjas, bátyja a polgármesteri hivatal pénzügyi osztályán dolgozik Nyíregyházán.

Tulipán László az általános iskola befejezése után a Kossuth Lajos Gimnázium tanulója lett, itt is érettségizett ezerkilencszázhatvankettőben. Ezután egy fél évig a Nyíregyházi Járási Tanács napidíjasa volt, majd egy hónapig a Napkori Községi Tanácson dolgozott előadóként.

Ezután csaknem egy évtizedig Nyíregyházán a Társadalombiztosítási Igazgatóságon dolgozott üzemellenőrként, majd csoportvezető lett. A Szakszervezetek Megyei Tanácsa kérésére 1972 és 1984 között a társadalombiztosítási bizottság elnökeként dolgozott. Ez a tevékenység egyáltalán nem volt mozgalmi jellegű, inkább szakmai kérdésekben döntöttek.

A társadalombiztosítás államosításakor kérte visszahelyezését a társadalombiztosítási apparátusba. 1984 júliusától 1985 végéig a Társadalombiztosítási Igazgatóság családipótlék-osztályának lett a vezetője. Ez év december elsejétől a titkársági osztály vezetője lett. Ezerkilencszázkilencvennégy óta főosztályvezető. Felügyeli az általános igazgatási, az ügyfélszolgálati, az ellenőrzési és a betegségi-anyasági osztályok munkáját.

Fiatal éveire most is úgy emlékszik vissza, mint amelyek tele voltak ugyan nehézségekkel, mégis jók, érdekesek és izgalmasak voltak. Járták a megyét, ellenőrizték a munkáltatókat, végrehajtják-e azokat a kötelezettségeiket, amelyeket a törvény számukra előírt. Legtöbbször kerékpárral járták a vidéket, állandó szálláshelyeik voltak, a munka végeztével esténként összejöttek a kollégákkal, beszélgettek, vitatkoztak. Meg akartak felelni mindannak, amivel megbízták őket. Nem kerestek sokat, rosszak voltak a munkakörülmények, ezeket a hónapokat, éveket mégis átlengte valami boldog elégedettség: a jól végzett munka öröme.

Ezerkilencszázhatvanhétben kötött házasságot. Felesége a Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság alkalmazottja volt. Jelenleg a Nyugdíjfolyósítási Igazgatóság csoportvezetője. Házasságukból két gyermek született: László 1969-ben, Hajnalka 1974-ben. László jelenleg egy egyéni vállalkozónál dolgozik, Hajnalka a Társadalombiztosítási Igazgatóság alkalmazottja. Úgy tűnik, ő folytatja a szülők munkáját.

Olykor szóba kerül, hogy Tulipán László egész eddig élete a hivatalban zajlott. Bármennyire is születnek itt akták, mert minden ügyfél minden problémája valamilyen aktában testesül meg, ez a munka mégsem nevezhető száraz hivatali munkának. Az ügyiratok mögött emberek vannak, s Tulipán László erről sohasem szokott megfeledkezni. Valószínű, hogy ezért is kedvelik a beosztottjai. A jogszabályok ugyan megköthetik az ember kezét, de mindig vannak méltányossági szempontok, s ezeket lehet érvényesíteni. Az ilyen döntések nagy felelősséget igényelnek.

Mostanában, amikor egyre nehezebben megoldható problémákkal szembesülnek az emberek, legalább háromszorosára szaporodott a segélykérő levelek száma. Főleg a munkanélküliek, a jövedelempótló támogatásban részesülők kérnek. Elkeserítő sorsokkal találkozik az ember. Megszűntek a nagy állami vállalatok, ezzel együtt privatizálódtak a munkahelyek is. Az állam egyéni vállalkozásba kergette az emberek jelentős részét. A kényszervállalkozók közül pedig nagyon sokan nem képesek megbirkózni a piaccal, igazából szívesebben végeznének olyan feladatokat, amelyek megoldása nem jelent számukra megoldhatatlan problémát.

Sok-sok gonddal küszködik manapság a társadalombiztosítás. Az ügyintézők a feladatok mennyiségére panaszkodnak, mert a megnövekedett terheknek nincsen létszámfedezetük, az irányítók pedig azt mondják, hogy külön kellene választani az állam szociális támogatási rendszerét (ennek nincs járulékfedezete) a társadalombiztosítási ellátástól.

Amikor Tulipán Lászlót arról faggatom, milyen vonásait tartja a leginkább meghatározóknak, sokáig gondolkodik, amíg válaszol. Talán a szakmaszeretet van az első helyen. Ezt követi a munkatársak megbecsülése; mindig törekedett arra, hogy távol tartsa magát a durvaságtól, mindenkiben becsülje meg az embert. Fontos vonása a segítőkészség, amely nemcsak az ismerősökkel szemben nyilvánul meg, hanem az idegenekkel szemben is.

Nagyobb kitüntetéseket nem mondhat a magáénak. Megtette mindig, amire képes volt, s amit fontosnak, lényegesnek tartott. Vannak oklevelek, kiváló dolgozó jelvény s egyebek. De az élet folytonosan változik, s Tulipán László nem akar lemaradni. Talán ezért is tanul megint. 1973-ban elvégzett egy hároméves felsőfokú társadalombiztosítási tanfolyamot, jelenleg pedig Szegedre jár a JATE négyéves társadalombiztosítási főiskolai szakára. Még van néhány vizsga hátra, s aztán jöhetnek az újabb kihívások, mert úgy tűnik, hogy egy ideig bőven lesznek feladatok, amelyeket a lehető legjobb színvonalon kell megoldani.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1997.)