Vásárosnamény

Izmos, kemény kötésű férfi Tóth István vásárosnaményi műkő- és kőfaragó mester. Kell is, hogy ilyen legyen, hiszen tonnás köveket, márványokat, gránitokat mozgat meg gépeivel és szerszámaival. Munka közben persze nemcsak erejére, hanem ügyességére, szépérzékére is szükség van. A közéleti munkából is kiveszi részét. A 2000. év tavaszán a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Ipartestületek, Kisvállalkozások Szövetségének alelnökévé választották, ő a Vásárosnaményi Ipartestület elnöke. (Tagja a Kőfaragó és Műkőkészítő Vállalkozók Országos Ipartestületének is.)

Egy eldugottnak mondható, akáclombos faluban, Nyírparasznyán nőtt fel. Az apja is iparos volt, kerékgyártóként kereste kenyerét. Fából faragta ki a szép formákat, használati tárgyakat. A Pista fiú tőle örökölte a kézügyességet, de nem a fát, hanem a legkeményebb alapanyagot választotta szakmája tárgyául. Majdnem 40 évvel ezelőtt fel is ült az akkor még feketének nevezett vonatokra, és Budapesten kötött ki, a jó hírű Kőfaragó és Szobrászipari Vállalatnál. Itt tanult meg bánni a kemény anyaggal, itt tanulta meg a tiszteletre méltó mesterséget.

Az utóbbi időben személyesen jár ki Hollandiába, hogy beszerezze az alapanyagot. A világhírű AUG Latiers BV Belfeld céggel áll kapcsolatban, ezt a céget kitüntette a holland királynő. Roskadásig megterhelt kamion hozza a hatalmas táblákat Naményba. A műhelyében az egyik nagy gép gyémántvágóval „szeleteli” az alapanyagot. A környéken sírkövesként ismerik és tisztelik, mert valóban a sírkő készítés a fő profilja. Ám cégtáblákat, vázákat, szobrocskákat is készít. Külön figyelmet érdemel, hogy elkezdte a kandallók gyártását. A mutatós, bútordarabnak is beillő kandallók egyenletes és barátságos meleget sugároznak. Az udvarán láttunk egy nagy, barabási követ. Műhelyéhez szinte csak kőhajításnyira van a barabási hegy. Azt mondja, az itt kitermelt kőből nagyszerű kerítésoszlopokat, kapubejáratokat lehet faragni. Szívesen emlékszik arra, hogy Vásárosnaményban megalkották a Szent István-szobrot, a mű elkészítéséhez az ő segítségét, munkáját is kérték.

Munkája azonban főleg a gyászhoz, az életek végéhez kapcsolódik. Jönnek hozzá a gyászos hozzátartozók, diktálják a szöveget, ilyenkor majdnem valamennyi munkája kőbe vésett fájdalom. A rideg, de formás sírkövek az idők végezetéig hirdetik, hogy ki nyugszik a hant alatt, hogy az illetőnek mettől meddig tartott az arasznyi léte. Munkája során találkozik lelkészekkel, társadalmi temetőkkel, gyászhuszárokkal, közéleti emberekkel, sok mindenkivel.

Közéleti munkája is sok emberhez köti. Itt, a szűkebb hazájában, Beregben különösen sok a munkanélküli, nagy a szegénység. (Zárójelben megjegyezte, hogy egyesek nem is akarnak dolgozni.) Számos jó szakember beadta az ipart, „bedobta a kulcsot”. Ő is nagynak tartja a bérköltségeket, az egészségügyi hozzájárulást. Mint mondta, jónak tartja, hogy a gyerekek után már jár adókedvezmény, de több támogatás kellene azoknak, akik megérdemlik. Hozzá tette: nem kocsmára kellene a nagyobb központi támogatás, hanem a műhelyek fejlesztésére, korszerűsítésére. Ő is szeretne hozzájárulni Bereg felzárkózásához. Hangsúlyozta, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás jegyében a beregi kézműveseknek, kisvállalkozóknak is mindenben el kell érni a megfelelő szintet.

Az Iparosok és Vállalkozók Lapja nemrég ezt írta: „A gazdasági háttér megteremtéséhez olyan szolgáltatást kellett kialakítani, amely képes eltartani az ipartestületet. Ez a szolgáltatás pedig az iparosok, vállalkozók számára végzett pénztárkönyv vezetés és az adóbevallás készítése lett a naményi ipartestületben. Egyre többen veszik igénybe a szolgáltatást, ami az egykor kötelező tagság alattinak csupán a harmadára zsugorodott taglétszám mellett kedvező. A naményi testületnek százhúsz tagja van. Hogy ezt a létszámot sikerült megtartani, abban jelentős szerepe van Hajdú Nándor korábbi és Tóth István jelenlegi elnöknek egyaránt. Az ipartestületnél úgy érzik: az ő munkájuk is benne van abban, hogy az eddigi két Bereg Expón kiállítói díjakat nyertek a testülethez tartozó tagok.”

A megyei szövetség pedig – Géresi József elnök révén – német és román kapcsolatokkal rendelkezik. Tóth István alelnökként hozzájárulhat ahhoz, hogy a következő években ezeknek a kapcsolatoknak a beregi vállalkozók is hasznát vegyék.

Felesége a vállalkozásban mindenes. Büszkén emlékezik az apósára, Dávid Istvánra, aki cipész volt. Két középiskolás gyermekük van. A fiuk harmadikos gimnazista, a lányuk elsős. Mindketten németül és angolul is tanulnak. Érettségi után szeretnének tovább tanulni. A fiú nemrég az internetről vett le az apjának gránit mintákat. Ő a jövő század embere. Ha tovább fog tanulni, aligha lép nagyapja és apja nyomdokaiba. Ám a fiú nem cáfolja, hogy mindkét mesterség fontos és tiszteletre méltó.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 11. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)