Nyíregyháza

Minden ember élete egy regény, csak a legtöbbjéből nem írnak meg egyetlen fejezetet sem. A sors úgy alakítja mindnyájunk életét, hogy ha van módunk visszatekinteni, megállapíthatjuk: nem véletlenül alakultak éppen úgy a dolgok, ahogyan megéltük őket.

Tóth András mindig szeretett volna magának egy testvért, de a szülők nem vállalkozhattak rá. Nem engedte a szegénység, a gyakran betegeskedő édesapa állapota. Így aztán egyedül maradt, pedig jó lett volna megosztani a gondokat valakivel.

Valószínűleg ezért is kötődik annyira most két gyermekéhez, a családjához. A kicsi a Kossuth Lajos Evangélikus Gimnáziumba, a nagyobbik a Kölcsey Gimnáziumba jár. A felesége a 20. számú általános iskolában tanít.

A napok, a hetek gyorsan telnek. Úgy élnek ők is, mint sokan mások ebben az országban, hogy nagyon kevés idejük marad egymásra. Mindenki rohan, teszi a dolgát. De nyaranként − most már évek óta − egy hónapot együtt töltenek. Valamelyik nyugat-európai országot kiválasztják, s a lakókocsi még az otthoni kényelmet is kínálja.

Voltaképpen ilyenkor töltődik fel az egész család, s ez a tartalék elég lesz a következő egy évre.

A Nyíregyházán elvégzett általános iskola után Tóth András Miskolcra került. A hatvanas évek végén az ipari fejlődés fellendülésére lehetett számítani, és biztos kenyérkeresetnek tűnt a gépipari technikumban megszerzett végzettség.

A gépgyártás-technológusi oklevél azonban kevés volt a Műszaki Egyetemre való bekerüléshez. Szükség lett volna arra is, hogy párttagok legyenek a szülei. Ők azonban sohasem voltak. Háromszori kísérletezés után végleg lemondott az egyetemről, és a nyíregyházi mezőgazdasági főiskolán gépjavító végzettséget szerzett.

Különböző termelőszövetkezetek voltak a munkahelyei. Dolgozott Nyírteleken, Demecserben, Ibrányban, Sényőn. Ibrányban ismerkedett meg a szocializmus mindennapos gyakorlatával, s itt tapasztalhatta meg, hogy az emberek megítélésében nem a szakértelem, hanem a párthoz való tartozás számít.

Sényőn élte át a rendszerváltozás időszakát. Először egyes termelési egységek mentek át vállalkozásokba, majd lassan magánkézbe kerültek. Végül teljesen leépült a szövetkezet. Munkanélküli lett Tóth András is. Nyíregyházán az elsők között volt.

Szerencsére megalakult az Átképző Központ − ahol jelenleg is dolgozik -, amely az oktatási munka szépsége és felelőssége mellett lehetőséget nyújtott számára arra is, hogy kapcsolatba kerüljön a hátrányos helyzetben lévő fiatalokkal. Mindig arra törekedett, hogy segítse visszakerülésüket a normális életbe, mert ő is megpróbálta azt az életet, amelyet most mindnyájan megszenvednek.

1994-ben a Független Kisgazda Párt vezetősége megkereste Tóth Andrást, és megkérték, legyen a párt országgyűlési képviselőjelöltje. Csaknem húsz esztendős ismeretség volt emögött a felkérés mögött, s természetesen a nézetek azonossága. Elvállalta, mert úgy gondolta, hogy képviselőként még többet tud majd segíteni.

A tervből azonban nem lett semmi, hiszen a Szocialista Párt elsöprő győzelmet aratott. Végül a Guszev és a Friedman-telep jelöltjeként bejutott a nyíregyházi közgyűlésbe. Három bizottságban is dolgozik. Az oktatási és a városfejlesztési bizottságnak tagja, míg a pénzügyi ellenőrzési bizottságnak az elnöke. Úgy érzi, hogy ezekben a bizottságokban tehet a legtöbbet azokért, akik megválasztották.

A szó szoros értelmében politikusnak tartja magát, legfőképpen a szociálpolitika áll közel hozzá. Úgy gondolja, hogy itt érhető a leginkább tetten az emberek közérzete, itt tárul fel teljes mértékben az a mikrogazdasági helyzet is, amely az embereket körülveszi.

A legnagyobb problémának azt tartja, hogy a nagy gazdaságpolitikai döntéseket nem előzik meg alapos számítások.

Ez vonatkozik még a nemrég nagy vihart kavart Bokros-csomagra is, amelyből véleménye szerint hiányzik az elemzés, s annak a megmutatása, hogy a megvalósulásért az országnak mekkora áldozatot kell hozni. Sok az átgondolatlanság, s mindennek az emberek isszák meg a levét.

Az Átképző Központban végzett tevékenység, a három bizottság, a közgyűlés bőségesen adnak munkát. Ezen kívül működtet egy vállalkozást is, amely a környezetvédelemhez kapcsolódik.

Szívesen segít a különböző mezőgazdasági szövetkezeteknek környezetvédelmi problémáik megoldásában.

S ha még nagyon messze van a nyár, a kikapcsolódásra ott van a nagyszállási zártkert, amelyben sokféle gyümölcsfa várja a gondozást.

Közel az erdő, teli van madárfüttyel és − tavasszal − édes akácillattal a levegő.

Az itt végzett munka teljes szellemi felfrissülést eredményez, amire nagy szükség is van, hiszen csupa olyan feladatot vállalt, amely teljes embert kíván.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)