Mátészalka

Élete kész regény. Fél nap alatt a sokrétű munkájáról háromszáz oldalnyit tudna tollba mondani az író embernek. Tanult a Fekete-tengeren, dolgozott a császárszállási tavakon, most a Szamos és a Kraszna közelében, Mátészalkán él. Olyan diplomája, illetve szaktudása van, amilyen megyénkben talán senkinek nincs. Jó megjelenésű ember. Ha belső tulajdonságait elemeznénk, elmondhatnánk: nyughatatlan, szókimondó, mindig újat akaró. A neve Szakszon Sándor.

Nyíregyházán a Vasvári Pál Gimnáziumban tanult, a Bessenyei György Kollégiumban lakott, de csak három évig. Jó tanuló, gerinces, szókimondó diák volt. E két utóbbi tulajdonsága miatt néhány tanár nem nézte jó szemmel, s akkoriban még szó sem volt diákdemokráciáról… 1961-ben Egerben, a híres Dobó István Gimnáziumban érettségizett. Az állatorvosi egyetemen felvételizett, a maximum 20 pontot majdnem elérte (19-et), csak előfelvett lett. „Egyéb” kategóriás volt, a maszek szabó mester apja miatt. Aztán az egyetemi előkészítőt dicsérettel végezte el. Egy évig dolgozott a Nyírmadai Állami Gazdaságban, ám itt az igazgató a telefonközpontba dugta el, s nem is javasolta továbbtanulását. (Az igazgatóhelyettes igen.) Elvitték egy évre katonának. Majd felvették magyar ösztöndíjasnak egy román egyetemre 1964-ben, Galati városában. A halászmérnöki fakultáson tanult.

Gyönyörűek voltak az egyetemi évek. Román nyelven tanult. Halászhajókon gyakorolt a szépséges Fekete-tengeren. Tanult a Duna-deltában is. Az édesvízi halászat tudnivalóinak egy részét kutatóállomásokon sajátította el.

Jól végezte az egyetemet, majd friss diplomával Polgáron a halgazdaságban helyezkedett el. Innen a Nyíregyházi Halászati Szövetkezetbe vezetett az útja. Főagronómusként dolgozott Nyíregyházán, de nem volt sem boldog, sem elégedett. Főleg azért, mert  − mint mondja  − az elnök a szakmához semmit sem értett… 1973-ban a vízügyi igazgatóság mátészalkai kirendeltségén helyezkedett el, azóta is szalkai lakos, megszokta, megszerette ezt a várost.

A diplomáját a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen honosította. Aztán egyre-másra bővítette ismereteit. ’80-ban a Debreceni Agrártudományi Egyetemen öntözéses vízgazdálkodási szakmérnök lett. 1985-ben szintén Debrecenben mezőgazdasági vállalatgazdálkodási szakmérnöki képesítést szerzett. A debreceni egyetemen lehetőség nyílt a mezőgazdasági mérlegképes könyvelő oklevél megszerzésére, az első évfolyamon megszerezte ezt az oklevelet is. 1992-ben elvégezte az adótanácsadó tanfolyamot.

A Nyírber dolgozójaként a szatmári térségben meliorációs munkálatokban vett részt tervezőként, műszaki ellenőrként. 1983 és ’85 között a távoli Szigetváron a meliorációs társaság főmérnökeként dolgozott. Van mire emlékeznie. Szakmai és emberi tapasztalata nehezen mérhető.

1989 fordulópontot jelentett az életében. Ekkor önállósította magát. Mezőgazdasági kistermelőként kezdte. Főleg maga műveli a 4 hektáros almását. Adótanácsadóként, könyvelőként is vállalkozik, üzleti tervek elkészítését is vállalja. Büszkén mondhatja: az általa készített üzleti tervek mindig nyernek a pályázaton. Ügyfelei közé kereskedők, mezőgazdasági vállalkozók tartoznak, meg egy élelmiszereket előállító cég is. 1995-ben úgy gondolta, hogy tovább lép, szélesíti vállalkozói körét. Elsősorban román nyelvtudásából indult ki, meg a magyar-román gazdasági, kereskedelmi kapcsolatokban rejlő lehetőségekből. Egy találkozón Szatmárnémetiben előzetesen üzletben állapodott meg, de sok mindent tisztázni kell még, például a román vámügyeket. Az elképzelés szerint egy romániai településen családi alapon új vállalkozásba kezd, egy magyar tőkéstárs is csatlakozni akar hozzá.

Egy régi, szakmai vágya is teljesülhet. Megyénk több szakembere hasznosítani akarja a folyók holtágait, s a víztározókat. Ezt a programot szaktudásával szeretné segíteni. Konkrét, megvalósítható tervei vannak erre vonatkozóan. Szeretné, ha ezeket a vizeket nem csak horgászásra használnák, a vízfelületek által termelt haszon szerinte a többszörösére emelhető. A holtágak halászhatók, azonban a mi halászaink nem ismerik azokat a módszereket és halászati eszközöket, amelyekkel a hal kifogható az egyébként hálóhúzásra nem alkalmas tófenéken is. Régi dédelgetett álma olyan melegvízű halastavak megépítése a megyében, mint amilyen Százhalombattán van, ehhez a hőenergia rendelkezésre állna. A megye tudná biztosítani a saját és a szomszéd megyék ivadékellátását is, és ehhez csak pénz kellene.

Soha nem volt pártnak tagja. Régen az eszmét kifogásolta, most az acsarkodást ítéli el. Fájlalja, hogy romlik a családok életszínvonala. A felesége pedagógus. Egyik lányuk végzős a nyíregyházi tanárképző biológia-környezetvédelem szakán. A másik lányuk Amerikában tanult egy évig a Rotary Klub és a szülők segítségével, ő orvos szeretne lenni. Azt gondolja, hogy a mai világban nehéz lesz a lányait pályára állítani. Végül említsük meg: Szakszon Sándor nem csak ismeri, de szereti is a halat.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1996.)