Debrecen

Szerencsés voltam, mert nagy családban nőhettem fel – mondja Szabó Gyula, az Epreskerti Általános Iskola igazgatója, Debrecen önkormányzati képviselője, az oktatási bizottság elnöke. – A család a legjobb nevelő, abban mindenkinek tudnia kell, meddig mehet el, az elvek mindenkire egyformán vonatkoznak. Hét testvéremmel együtt egyszerű körülmények között, szeretetteljes légkörben, megfelelő szigorúsággal neveltek. Részt vettünk a családi munkamegosztásban. Mindannyian leérettségiztünk, öten felsőfokú diplomát is szereztünk. Ugyancsak növelte összetartozásunkat, és egész életre szóló értékeket és muníciót adott Vértes, ahol gyermekkoromat töltöttem. Itt éltem át pályám induló éveit, miközben igyekeztem visszaadni valamit abból a gazdagságból, amit szeretett településem nekem nyújtott. Tanulmányaim permanens fejlődést mutattak. Mindig igyekeztem célokat magam elé állítani, s elérésükhöz mindig szívós kálvinista nyakassággal küzdöttem. Ebben sokat segített Bereczki Ferenc tanár úr, aki a pallagi Balásházy János Mezőgazdasági és Kertészeti Technikumban volt osztályfőnököm, s pályairányomat is lényegesen meghatározta, amikor a humán tárgyakban történő elmélyülésre biztatott.

Érettségi után a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolába nyert felvételt, ahol átkérte magát levelező tagozatra. Így aztán Létavértesen kezdett dolgozni képesítés nélküli nevelőként, miközben megszerezte földrajz–népművelés diplomáját. Egy 38 fős napközis csoporttal kezdett, s ez kitűnő lehetőség volt arra, hogy elsajátítsa a pedagógia minden csínját-bínját. A tanítás mellett a helytörténet kutatásában, ápolásában mélyült el. Keze alól került ki a Vértesi Krónika című kiadvány. Tájházat, múzeumot hozott létre, helytörténeti monográfiákat publikált. Kötődése ma is olyan élő szülőhelyével, mint korábban. Jelenleg Irinyi János életét tervezi feldolgozni, aki egyébként azóta volt iskolája névadója is lett.

Egy vargabetűvel néhány évre elkanyarodott az iskolai munkától: Apafán a Honvédelmi Minisztérium alkalmazásában látott el pedagógusi, illetve más feladatokat. Ezen időszak végén erős késztetést érzett arra, hogy pályáját oktatási területen, iskolai keretek között folytassa. Magasabb szintű kihívásra vágyott, hogy megvalósíthassa önmagát. Ekkortól már a megyeszékhely biztosított terepet újabb megmérettetéseihez.

1990-től 2000-ig a debreceni Fazekas Mihály Általános Iskola igazgatóhelyettese. Eközben egyetemi diplomát szerez a Budapesti Műszaki Egyetem Oktatásvezetői Karán, majd 2001-től Tuza Tibor igazgató mellett az Epreskert Utcai Általános Iskola egyik alapítója és létrehozója. Igazán mozgalmas időszak volt a beruházás megvalósítása, a tantestület megszervezése, illetve az intézmény beintegrálása a környék társadalmi életébe. Természetes, hogy őt választották aztán igazgatónak. Iskolája sikeresen vette az útjába kerülő akadályokat, s azóta is a város legjobbjai közé tartozik. Személyes tevékenységét 2003-ban Apáczai Génius-díjjal ismerték el, iskoláját pedig 2004-ben Tolerancia-díjjal tüntette ki az oktatási jogok biztosa egy diák zökkenőmentes befogadásáért.

1985 óta kiegyensúlyozott, harmonikus házasságban él Nagy Erzsébet óvodavezetővel. Két gyermekük életét kísérik óvó figyelemmel: Erzsébet magyar–pedagógia, Gyula pedig informatikus szakon tanul a Debreceni Egyetemen.

Szabó Gyula a Fidesz debreceni alapító tagjai közé tartozik. A polgári, a nemzeti és a keresztyén értékrend a vezérelve. Büszke rá, hogy mindenkivel megtalálja hangot, akármelyik párthoz tartozzon is. A rendszerváltást követő első szabad választás (1990) óta tagja Debrecen Város Önkormányzatának. A 7000 lakosú Boldogkertet, Epreskertet, Tégláskertet és Szepest magában foglaló városrész lakosai hamar elfogadták, s azóta kedvelik képviselőjüket. Bizalommal fordulnak hozzá mindenféle ügyekben, de ő maga is kezdeményez, javasol és mozgósít. Szívügyének tekinti az élhető környezetet, s ehhez személyes példájával is hozzájárul tégláskerti lakóházuk és kertjük gondozásával. Nem véletlen, hogy például legutóbb 77%-uk szavazott újra Szabó Gyulára, amely a legjobb választási eredmény volt 2006-ban a városban. Mindvégig egyéni választókerületben mérettetett meg. Kezdettől részt vesz az oktatási bizottság munkájában, amelynek 1998-tól kezdődően elnöke is. A legnagyobb vidéki város oktatási ügyei sok munkát, nagy figyelmet és még nagyobb felelősséget kívánnak, amiknek szívesen tesz eleget. Inkább szakpolitikusnak tartja magát, s eszerint cselekszik is.

– Elégedett vagyok eddigi életemmel. Céljaimat elértem mind a magán-, mind a köz-, mind a szakmai életben. Még tele vagyok erővel, energiával, s szívesen állok újabb kihívások elé – összegez Szabó Gyula, aki otthon kertészkedve, biogazdálkodást folytatva piheni ki a szellemi megterhelést, hogy aztán másik hobbijának, az internetezésnek hódolhasson.

 (Hajdú-Bihari Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2007.)