Nyíregyháza

Világéletében vonzódott a szép ruhákhoz. Pici korától maga varrta fodros, habos ruhákba bújtatta az édesanyja Spiróné Bakti Máriát, a nyíregyházi Nívó Kisáruház tulajdonosát. Akkor még biztosan nem gondolta egyikük sem, hogy a varrónő édesanya és a divat iránt élénken érdeklődő lány megvalósíthatja álmát, és a térség egyik legszebb áruházából öltöztethetik az eleganciára vágyó lányokat, asszonyokat.

Mária Baktalórántházán született, az édesapja, Bakti András nyugdíjas szakoktató. Édesanyja, Závodnyik Mária nyugdíjas, szabni-varrni tanult, s most lányának segít a vállalkozásban. Méghogy segít! Őt már ismerik a vevők abból az időszakból, amikor külön volt a férfi és a női részleg. Marika néni a férfiboltban fogadta a vevőket. Megértő, tapintatos, jó szemű kereskedőt ismertek meg benne a törzsvevők, hiszen hamarosan visszajártak hozzá. Sokszor még akkor is beugrottak, amikor csak át akarták nézni az új készletet, hátha találnak valami kedvükre valót.

A Nívó tulajdonosnője nem egyik pillanatról a másikra lett ismert vállalkozó. A pénzügyi technikumban tett értettségi után a Központi Statisztikai Hivatalban kezdte a pályát. Jó iskolának bizonyult ez számára, mert megtanították dolgozni. Kötelességtudatra nevelték, s olyan ismeretekkel vértezték fel, amiket egyetlen iskolában sem sajátíthatott el.

Még most is szeretettel emlékszik egykori főnökére, Szilágyi Imrére, aki igen szigorú ember hírében állt, de sose vált kárára Marikának, amit a KSH-ban megtanult. Lakossági összeírásokat végeztek, társadalom-statisztikából szakvizsgát is tett.

Közben férjhez ment, férje Spiró László, akinek már akkorra egy jól menő műszaki kereskedése volt. Ma két kft.-jük van. S noha évekkel ezelőtt a férj bátorította az asszonyt, hogy nyugodtan induljon el az üzleti élet útján, mára a férj a megfontoltabb, visszafogottabb. Kisfiuk, Tamás 9 éves, a nyíregyházi 17-es iskolába jár. Vasárnap délelőttönként kerékpározni indulnak a mamával, szabad idejüket igyekeznek együtt tölteni. Marika egyébként is igyekezett mindent megadni a gyerekének szeretetből, törődésből. Szófogadó kismamaként betartotta az orvos utasításait, és két évig maradt otthon a kisfiával.

Tamás most a szülők példája alapján tudatalattijában raktározza el, milyen a vállalkozó élete a látvány mögött. Lehet, hogy elmarad a hagyományos vasárnapi ebéd, de azt bepótolják sportolással, kirándulással.

Nem csinál titkot abból a tulajdonosnő, hogyan indította el a vállalkozását. Olvasta egy hirdetésben, hogy kiadják a Dózsa György utcai dufart alatti boltot, s a férje ösztönzésére úgy döntött: megpróbálkozik a kereskedelemmel.

− Már akkor is arra törekedtem, hogy olyan árut kínáljak, amit én is szívesen hordanék − foglalja össze üzleti ars poeticáját Spiróné. − A nyolcvanas évek közepén már jó néhány butik jelentett konkurenciát, de igyekeztünk egyedi árufélét beszerezni. Jártuk az országot és kerestük az üzleti kapcsolatokat, amelyek révén jobb, szebb, kiváló minőségű áruhoz jutottunk.

Egy idő múlva megnyitották a férfiboltot, majd 1994 októberében megszületett a Nívó Kisáruház, amely már komoly színvonalat hozott a divat terén. A megnyitón virágeső vette körül az asszonyt, s a város alpolgármestere átnyújtotta a Nyíregyházáért Érdemérmet a kisáruház létrehozásáért. A képviselő-testület ezzel a döntéssel kifejezésre juttatta, hogy nagyra értékeli a megyeszékhely belvárosában létrehozott, egyedi megjelenésű, minőségi választékot kínáló, 200 négyzetméter alapterületű, fotocellás, légkondicionált áruházat. A profilt megtartották,   maradt a női, férfidivat és a fehérnemű. S hűek maradtak a tulajdonos asszony üzleti filozófiájához is, nevezetesen: csak olyan árut tartanak, amelyet ő is szívesen hordana.

Csakhogy ezek a termékek manapság sok embernek megfizethetetlenek. Rájuk is gondoltak, amikor karácsony előtt megnyitották az Egyház közben a Family Centert, amelyben divatos holmit kínálnak, de jóval olcsóbban. A fiatalokra gondoltak a farmer szaküzlet létesítésével, mert jöhet bármilyen divatirányzat, farmerre mindig szükség lesz. S ráadásul nem is akármilyet keresnek a kamaszfiúk, lányok, hanem a márkásat, hiszen az formatartó, strapabíró, s amellett a viselet alapdarabjának számít.

Közhely, de igaz, hogy Marika munkanapjai igencsak zsúfoltak. Persze, ez számára nem jelent nehézséget, hiszen imádja a szakmáját. Úgy tartja, hogy a jó kedvvel, szeretettel végzett munka meghozza a gyümölcsét.

Jóleső érzéssel állapítja meg, hogy a megyeszékhely belvárosában ma sokkal divatosabban öltözködnek a hölgyek, mint pár éve, és jó néhány holmira ráismer…

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)