Nyíregyháza

Gyerekkorában tanárnak készült, iskolást játszott, ám az élet másképp rendezte pályáját. Sitku Jánosné, a Zay Anna Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola gazdasági vezetőjét bőségesen kárpótolta a sors, mert most a megye egyik nagy közoktatási intézményében az ő rátermettségétől függ egy közel száz személyes dolgozói kollektíva és a félezer középiskolás anyagi boldogulása.

Sitku Jánosné, lánykori nevén Papp Anna, Kállósemjénben született 1947. augusztus 20-án. Édesanyja, Bodnár Anna, ma 78 éves, világéletében óvodai gondozóként dolgozott. Édesapja, Papp Béla gépszerelő sajnos, korán itt hagyta szeretteit. Testvére, Mária, betanított munkásként vonult nyugdíjba. Férje, Sitku János, a nyíregyházi Westsik Vilmos Élelmiszer-ipari Szakközépiskola és Szakiskola kollégiumának igazgatója. Házasságukból két fiú született, János idegenvezető lett, feleségével, Sitku Gabriellával építkeztek Egerben. A kisebbik fiuk, Tamás, aki gyermekfelügyelő a baktalórántházi otthonban. Felesége, Técsi Éva, szintén ott és ugyanolyan munkakörben tevékenykedik. Gyermekük, Tamás, már ötéves, a nagymama szeme fénye.

Az időnap előtt elárvult családban gyorsan pénzkereső szakmát kellett Ancikának választania. Úgy gondolta, a közgazdasági technikum pénzügyi tagozata erre a legalkalmasabb és a könyvelés – legalábbis a 70-es években már – női munkának számított. Az érettségi után elvégezte a hároméves mérlegképes tanfolyamot és felsőfokú végzettséget szerzett. Szülőfalujában, a jó nevű termelőszövetkezetben – amelynek elnöke, Mészáros János éppen ebben a könyvben mutatkozik be a nyilvánosság előtt – három éven át könyvelt. 1969-ben bekerült Nyíregyházára és a megyei társadalombiztosítási igazgatóság nyugdíj osztályán, mai szóhasználattal élve köztisztviselőként intézte a rábízott ezrek hivatalos ügyeit. 1978-ban új fejezet kezdődött az életében, mert a Bánki Donát Műszaki Középiskola könyvelője, majd csoportvezetője lett. Itt ismerte meg a tanintézetben folyó gazdasági tevékenységet.

Megtanulta, hogy lehet eredményesen támogatni a háttérből az oktató-nevelő munkát. Újabb szép feladat talált Sitkunéra, amikor 1987-ben megnyitotta kapuját a Zay Anna Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola. Az akkori igazgatónő gazdasági vezetőnek hívta ide és azóta is ezt a funkciót tölti be.

Virágokkal teli az irodája, az iratok, a telefon, a számítógép katonás rendben sorakoznak. Látszik első pillantásra, hogy akinek ez az irodája, nemcsak a környezetében tart rendet, hanem ő maga is pedáns. Ahogy a mondás tartja, a külső rend belső gondolati rendet jelent…

Legfontosabb tevékenységének azt tartja Sitku Jánosné, hogy az intézmény gazdasági, pénzügyi tevékenysége a törvényesen szabályozott keretek közt mozogjon. Nagy hangsúlyt fektet az épület állagmegóvására, a karbantartásra, az évenkénti festésre. A biztonsági előírások, mint például a tűzvédelem, a villámvédelem számos feladat megoldását sürgeti. Az intézményhez tartozó 200 személyes kollégium, a saját konyha további tennivalót jelent. A higiénia, az esztétikus környezet automatikusan neveli a fiatalokat, ám az sem mindegy, hogy naponta több száz ember milyen körülmények közt oldja meg a teendőket. Sitkuné elmondja, hogy jó gazda módjára érdemes a pénzügyekkel bánni, hisz egyidőben elvégzett karbantartással megelőzhetők a későbbi, jelentősebb kiadások.

Az intézmény múlt évi költségvetése 337 millió forint volt, ebből 190 millió forint a bér, 50 millió forint a bér jellegű kiadásokra kellett. Bő 100 millió forint jutott a dologi kiadásokra. Ez utóbbi tételből oldják meg a vásárlásokat, a tanfolyamok, táborok kiadásait. Sitkuné elmondja, jó kapcsolatot alakítottak ki a különböző szolgáltató cégekkel, amelyek a pontosan, határidőre fizető partnereket támogatják, mégpedig a szakképzési alaphoz járulnak hozzá.

Hiába tűnik nagynak ez a költségvetés, azért minden plusz forrást igyekeznek felkutatni. Rendszeresen pályáznak, legutóbb az oktatási minisztériumtól nyertek 3 millió forintot. Ebből a leendő ápolónők, asszisztensek, mentőtisztek alapképzésénél fontos ambu-babát, csecsemőápolási babát vettek. A kollégium négy kisebb pályázaton nyert pénzzel gyarapíthatta a képzőművészeti és a számítástechnikai eszközeit. Sitkuné büszkén említi, hogy szabad kezet élvez a felhasználható pénzek elosztásában. Mindig egyeztetik az igazgatónővel és a szakmai vezetőkkel, melyek a legsürgetőbb igények az iskolában. Az intézmény alapítványa négy éve működik, tavaly már mintegy 300 ezer forint folyt be a kasszába a szülők adójának 1 százalékából.

A könyvelés és a gazdasági élet irányítása ma nem látványos, de az intézményben jól tudják: nélkülözhetetlen és egyre fontosabb része a zavartalan működésnek. Sitku Jánosné azzal a jóleső érzéssel akar nyugdíjba vonulni, hogy az iskola tanulói és dolgozói egyaránt érzékeljék, ő mindent megtett a közös eredményekért. Szabad idejében olvas, tévézik és kis unokájával foglalkozik.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 17. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)