Nyíregyháza

Kárpát-medence népeitől a spanyol dédapáig számos náció képviselői megtalálhatók Puskásné Oláh Júlia felmenő rokonai között. Ez a nemzetiségi kavalkád azt eredményezte, hogy a családtagok azon versengtek: ki tud többet letenni az ország asztalára. Ternago Cézár, a dédnagyapa Spanyolországban élt, a katonai pályát választotta, majd az osztrák hadseregben szolgált. Silberájz Emíliát vette nőül, aki hat lánnyal ajándékozta meg, köztük Ternago Júliával, aki Puskásné nagyanyja. Kossuth Lajossal testi-lelki jó barátságot kötött a dédapa, s nem véletlenül menekült hozzá Kossuth a szabadságharc bukása után Aradra a hadi levéltárral. Ma is tábla őrzi a dédapa emlékét Aradon. Habsburg és román nyomásra Magyarországra települt a család, és a spanyol, osztrák, erdélyi származás ellenére szívvel-lélekkel magyaroknak vallották magukat.

Édesapja, aki az első világháború miatt igen későn, negyvenöt évesen nősült, gyógyszerész diplomát szerzett, és Vaskúton, öt náció egymás mellett élését segítette a szakmája gyakorlása mellett. Kitelepített németek, a helyükre hozott székelyek gyermekei egyaránt osztálytársai voltak Júliának; bunyevácok, szlovákok és magyarok alkották a helyi közösséget. Egy nemzet sűrített tragédiáját követhette nyomon a gyermek a falubeliek sorsát szemlélve. Nagyon sokat köszönhetnek Szentiványi Gáborné osztályfőnöknek – aki a külügyi szóvivő édesanyja – és csodát művelt velük a tanítónő. Balettot, énekkart, néptáncot, szavalókórust, népzenei oktatást szervezett a tanítási órák mellett. Tudatosította tanítványaiban a magyar néphez kötődés élményét. Itt határozta el a világra nyitott szemmel tekintő kislány: olyan pályát választ, amelyik a népi kultúra megőrzéséhez kapcsolódik.

Bács megyéből Szabolcsba került, mert igent mondott Puskás Nándor lánykérésére. A csendes, halk szavú, szolid fiatalember sok gavallér közül nyerte el Júlia kezét és szívét. Nyíregyházára költöztek, ahol előbb gyógyszertárban dolgozott, majd az erdőgazdaság talajkutató laboratóriumát vezette Puskásné. A gyógyszertárakhoz különös kapcsolat fűzte. Édesapjától már két-három éves korában komoly feladatot kapott: a kevert porokat rakta zacskóba, hétévesen pedig kupont gyúrt, ostyát ragasztott. Édesanyjával segítették az apja munkáját. Nem véletlenül végezte el a gyógyszertári asszisztensi iskolát.

Az alkotás láza azonban apró gyermekkorában megérintette. Ceruzával a kezében láthatták az ismerősök. Minden elképzelhető szabad időben rajzolt, álmodott, papírra vetette a tudatalattijában megszülető képeket. Családi örökségként ezt a hajlamot hozta magával, ugyanis a nagyanyja  a Zsolnay gyár előrajzolójaként komoly megbecsülésnek örvendett. A nyári szünetet órára pontosan beosztotta, elsősorban segített szüleinek az otthoni munkában, a maradék idejét viszont az alkotásnak szentelhette.

Később, amikor két fiát, Rudolfot és Ákost az életre nevelte, igyekezett az otthon tapasztalt szellemiséget átadni nekik. Kicsi korukban tisztították a borsót, segédkeztek az otthoni műveletekben, s ennek később látták igen nagy hasznát. Rudolf mára magánügyvédi praxist folytat, Ákos élelmiszeripari üzemmérnökként egy belvárosi éttermet nyit.

A népművészeti stúdiót huszonhárom évvel ezelőtt alakította meg Puskásné Oláh Júlia nyolc kézimunka-szakkörből, s vezeti azóta is. 1973 és ’89 között Nyíregyháza kapta meg a jogot az országos népművészeti kiállítás megrendezésére és ebben oroszlánrésze van a stúdióvezetőnek. Igen fiatalon fontos és rangos szakmai feladatokat oldott meg a népművészet terén, és erre felfigyeltek a fővároscentrikus világban is.

Ezerkilencszázhetvenkilencben bővítették a stúdiót szövő, fazekas, szűrrátét és fafaragó szakággal. Megszámlálhatatlan pályázatot írt és nyert Puskásné, és a befolyt pénzből mindig valamilyen gépet vettek, hogy eredményesebben műveljék az adott szakterületet. Közben rendszeresen kijártak terepre, és a harminckét tájegység eredeti népi motívumait, a fellelhető kincseket a helyszínen gyűjtötték össze. Ma a Zrínyi Ilona utcai sávház alatti, mintegy kétezer négyzetméter alapterületű pincében rendezkedett be a stúdió. Alkotási lehetőséget kínálnak mindazoknak, akik számára fontos a népi kultúra gyöngyszemeinek megőrzése. A nyíregyházi alkotókat és szakköröket ez a stúdió, a megyében működőket a Népművészeti Egyesületek Országos Szövetsége fogja össze. Puskásné tagja az országos elnökségnek, s nagy örömmel mondja: az egyéni alkotók, a népművészet mesterei és ifjú mesterei kapcsolódhatnak az országos programokhoz.

A népművészet, a népi kultúra megőrzéséért Életfa díjat kapott Puskásné nemrégiben. Kitüntették szakmai nívódíjjal a textil szakágban, a szocialista kultúráért címmel is elismerték, csoportja Kiváló Együttes és Végleges Kiváló Együttes lett. Életét, alkotókedvét egy csodálatos eszme, a magyarság, a népi kultúra megőrzésének szentelte.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1996.)