Öreg veterán nem vén veterán

Volt egyszer egy atlétikai EB az örökifjaknak Nyíregyházán

Micsoda boldogság, amikor nyáron találkoztam olyan nyíregyháziakkal, akik még mindig a veterán atlétikai EB pólóját hordták. Persze az európai trendi alapján az itt részt vevő versenyzők 10-15 évig használják ezeket az emblémás mezeket, úgyhogy remélem, még jónéhány esztendő múlva is „szembe jön” velem egy-egy ilyen póló. Tíz éve még álomnak tűnt ez a mamutviadal, hat éve pedig ötcsillagosan zárt Nyíregyháza a 17. veterán atlétikai EB-n.

Az ötletet a rendezésre még 2004-ben Gyulai István, a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) főtitkára adta, aki sajnos 2006 tavaszán elhunyt. Mint kiderült, nemcsak ötletadó, hanem döntő személy volt a kandidálásnál, hiszen éppen ő volt az, aki elfogadtatta a szövetségnél a veterán atlétikai mozgalmat, s erről azzal a Dieter Massinnal tárgyalt, aki az Európai Veterán Atlétikai Szövetség elnöke volt. Dieter pedig Nyíregyházán az első megbeszélést Gyulai Mártonnal, a Magyar Atlétikai Szövetség főtitkárával folytatta, István fiával. Amúgy is Kelet-Európáig akart terjeszkedni az atlétikai veterán mozgalom, úgyhogy mire a 2006-os poznani EB-re mentünk kandidálni, két olyan város, Athén és Innsbruck is visszalépett, amely már szervezett olimpiát!

Gyulai Marci tartotta a prezentációt, amely végén az országok küldöttei csak egyet kérdeztek, de azt többször, többféleképpen: azon aggódtak, lesz-e nyelvet beszélő a hoszteszek, csapatkísérők között, úgy gondolták, Magyarországon senki, semmilyen formában nem beszéli például az angolt, vagy a németet. Marci próbálta megnyugtatni őket, hogy az angol, német mellett francia, spanyol, olasz, ukrán, orosz nyelven beszélő hoszteszek, önkéntesek lesznek, de nem nagyon sikerült, szerencsére a verseny erre rácáfolt. Talán legjobb példa erre a belga Serge Becker, aki a leghangosabban követelte a nyelvet beszélőket, majd ő gratulált elsőként a sikeres versenyért, sőt, amikor első gyereke megszületett, egy nyíregyházi emblémás pólóban segített a feleségének a szülőszobán, amit a közösségi oldalon is posztolt. Nyíregyháza egyhangúlag nyert, négy év volt a felkészülésre.

Ellendrukker volt bőven, de szerencsére a közösségi szellem, az összefogás bőven erősebb volt. A stadion megkapta a felújításra szánt összeget, a Tiszavasvári úti pálya is megszépült, az önkéntesek folyamatosan jelentkeztek, a pénzügyekhez a város és a megye is megadta a támogatását, a Buszacsa teljes infrastruktúráját használhattuk, a rendőrség támogatásával semmilyen incidens nem történt, úgyhogy mindenki maximálisan odatette magát. Négy pályán 10 nap alatt 3 ezren versenyeztek, a város összes szálláshelye foglalt volt, a szálláséjszakák száma meghaladta a 30 ezret, szerény becslés szerint az itt lévő atléták és családtagjaik a verseny ideje alatt kb. 1 milliárd forintot költöttek. Mamutviadal volt a javából, hiszen reggel 8 órakor már valamennyi ország képviselőivel szervező bizottsági ülés volt, délután ötkor pedig egy hasonló, ahol a napot értékeltük és készültünk a következőre. Szenzációs volt a megnyitó a tűzijátékkal és az élő galambok reptetésével, majd startolt a reggeltől estig tartó versenysorozat.

A városi stadion és a Tiszavasvári úti pálya megtelt versenyzőkkel, pályabírókkal, szurkolókkal, sorra dőltek meg a csúcsok, pedig rekkenő hőség volt. A 2010-es évben a borászok a sanyarúan esős nyárra panaszkodtak, nekünk szerencsénk volt, végig fulladtunk meg a melegtől, egyszer öntött el minket az eső, éppen a városközpontban, a Benczúr és a Bessenyei téren, ahol a gyaloglást szerveztük, ott úgy éreztük magunkat, mint az ürgeöntésnél. Volt még egy zápor, ami a Kossuth téri záróünnepség utáni bankettet mosta el, de a többi napokon hőség volt, a központi és az éremosztó sátrakba ventilátor hegyeket tettünk ki, ami csak a forró levegőt keverte, a hőséget a szervezőknek kiosztott napi két jégkrémmel próbáltam enyhíteni. Hogy bírták a versenyzők, a hatvan, hetven vagy a nyolcvan évesek? Hihetetlen szívósak, edzettek voltak, Kozma doki és csapata tonnaszámra készítette a jeges tömlőket, azt kapott minden futószámot teljesítő. Aki nagyon rosszul volt, azt a jégtömlő mellett sóoldatos infúzióra kapcsolták, szerencsére ebből csak páran voltak. Mindenki megértette magát, a hoszteszek, önkéntesek fantasztikus munkát végeztek, nem volt kommunikációs gond, talán az orosz és ukrán csapat volt a legelégedettebb, mellettük folyamatosan anyanyelvi tolmács dolgozott. Az éremosztás futószalagon történt, ott nem volt egy percnyi pihenő sem, gondolják el, a rengeteg versenyszámnál korosztályonként avattak Európa-bajnokot, sokszor egészen a kilencvenes korcsoportig.

Hihetetlen eredményeknek lehettünk tanúi, atléta hősöknek tapsolhattunk, egy kicsit belepillanthattunk abba is, hogy például ötven év felett milyen edzésmunkával, milyen eredményekre képesek a veteránok. Szerencsénkre bőséges nyíregyházi gárda indult a versenyeken, úgyhogy bőszen szurkoltunk nekik. Sokan azóta is aktív tagjai a veterán EB-knek, VB-knek. A két stadionos és a gyalogló verseny mellett a zárónapra maradt a maratoni futás 35 fokos hőségben és rendkívül párás időben, ahol például hiába zártak ki egy lengyel hölgyet, az dacból csak végigfutotta a 42 kilométert! Amikor vége volt, azon keseregtünk, miért tartott csak eddig, addigra már megszoktuk a napi 16 órás munkát.
Zárásként a szervező bizottságból alakult 4 X 100-as váltó örömfutását tapsolták a versenyzők, majd az európai szövetség vezetői még évek múlva is nevetve azt kérdezték: a záróünnepségen a három zászlót hozó ejtőernyősből az utolsó vajon már földet ért? Persze, válaszoltam, hiszen egyikük egy légörvény miatt a stadion helyett Örökösföldön landolt, de tudtam, ezt csak barátságból kérdezik, emellett számos emlékkel távoztak Nyíregyházáról és Magyarországról.  Dieter, akit a napokban köszöntöttek 76. születésnapján, csillagos ötöst adott a versenynek!

Írta: Máthé Csaba

Hasonló

Égi áldás az özvegyasszony házasságára

Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése