Öreg veterán nem vén veterán

Volt egyszer egy atlétikai EB az örökifjaknak Nyíregyházán

Micsoda boldogság, amikor nyáron találkoztam olyan nyíregyháziakkal, akik még mindig a veterán atlétikai EB pólóját hordták. Persze az európai trendi alapján az itt részt vevő versenyzők 10-15 évig használják ezeket az emblémás mezeket, úgyhogy remélem, még jónéhány esztendő múlva is „szembe jön” velem egy-egy ilyen póló. Tíz éve még álomnak tűnt ez a mamutviadal, hat éve pedig ötcsillagosan zárt Nyíregyháza a 17. veterán atlétikai EB-n.

Az ötletet a rendezésre még 2004-ben Gyulai István, a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) főtitkára adta, aki sajnos 2006 tavaszán elhunyt. Mint kiderült, nemcsak ötletadó, hanem döntő személy volt a kandidálásnál, hiszen éppen ő volt az, aki elfogadtatta a szövetségnél a veterán atlétikai mozgalmat, s erről azzal a Dieter Massinnal tárgyalt, aki az Európai Veterán Atlétikai Szövetség elnöke volt. Dieter pedig Nyíregyházán az első megbeszélést Gyulai Mártonnal, a Magyar Atlétikai Szövetség főtitkárával folytatta, István fiával. Amúgy is Kelet-Európáig akart terjeszkedni az atlétikai veterán mozgalom, úgyhogy mire a 2006-os poznani EB-re mentünk kandidálni, két olyan város, Athén és Innsbruck is visszalépett, amely már szervezett olimpiát!

Gyulai Marci tartotta a prezentációt, amely végén az országok küldöttei csak egyet kérdeztek, de azt többször, többféleképpen: azon aggódtak, lesz-e nyelvet beszélő a hoszteszek, csapatkísérők között, úgy gondolták, Magyarországon senki, semmilyen formában nem beszéli például az angolt, vagy a németet. Marci próbálta megnyugtatni őket, hogy az angol, német mellett francia, spanyol, olasz, ukrán, orosz nyelven beszélő hoszteszek, önkéntesek lesznek, de nem nagyon sikerült, szerencsére a verseny erre rácáfolt. Talán legjobb példa erre a belga Serge Becker, aki a leghangosabban követelte a nyelvet beszélőket, majd ő gratulált elsőként a sikeres versenyért, sőt, amikor első gyereke megszületett, egy nyíregyházi emblémás pólóban segített a feleségének a szülőszobán, amit a közösségi oldalon is posztolt. Nyíregyháza egyhangúlag nyert, négy év volt a felkészülésre.

Ellendrukker volt bőven, de szerencsére a közösségi szellem, az összefogás bőven erősebb volt. A stadion megkapta a felújításra szánt összeget, a Tiszavasvári úti pálya is megszépült, az önkéntesek folyamatosan jelentkeztek, a pénzügyekhez a város és a megye is megadta a támogatását, a Buszacsa teljes infrastruktúráját használhattuk, a rendőrség támogatásával semmilyen incidens nem történt, úgyhogy mindenki maximálisan odatette magát. Négy pályán 10 nap alatt 3 ezren versenyeztek, a város összes szálláshelye foglalt volt, a szálláséjszakák száma meghaladta a 30 ezret, szerény becslés szerint az itt lévő atléták és családtagjaik a verseny ideje alatt kb. 1 milliárd forintot költöttek. Mamutviadal volt a javából, hiszen reggel 8 órakor már valamennyi ország képviselőivel szervező bizottsági ülés volt, délután ötkor pedig egy hasonló, ahol a napot értékeltük és készültünk a következőre. Szenzációs volt a megnyitó a tűzijátékkal és az élő galambok reptetésével, majd startolt a reggeltől estig tartó versenysorozat.

A városi stadion és a Tiszavasvári úti pálya megtelt versenyzőkkel, pályabírókkal, szurkolókkal, sorra dőltek meg a csúcsok, pedig rekkenő hőség volt. A 2010-es évben a borászok a sanyarúan esős nyárra panaszkodtak, nekünk szerencsénk volt, végig fulladtunk meg a melegtől, egyszer öntött el minket az eső, éppen a városközpontban, a Benczúr és a Bessenyei téren, ahol a gyaloglást szerveztük, ott úgy éreztük magunkat, mint az ürgeöntésnél. Volt még egy zápor, ami a Kossuth téri záróünnepség utáni bankettet mosta el, de a többi napokon hőség volt, a központi és az éremosztó sátrakba ventilátor hegyeket tettünk ki, ami csak a forró levegőt keverte, a hőséget a szervezőknek kiosztott napi két jégkrémmel próbáltam enyhíteni. Hogy bírták a versenyzők, a hatvan, hetven vagy a nyolcvan évesek? Hihetetlen szívósak, edzettek voltak, Kozma doki és csapata tonnaszámra készítette a jeges tömlőket, azt kapott minden futószámot teljesítő. Aki nagyon rosszul volt, azt a jégtömlő mellett sóoldatos infúzióra kapcsolták, szerencsére ebből csak páran voltak. Mindenki megértette magát, a hoszteszek, önkéntesek fantasztikus munkát végeztek, nem volt kommunikációs gond, talán az orosz és ukrán csapat volt a legelégedettebb, mellettük folyamatosan anyanyelvi tolmács dolgozott. Az éremosztás futószalagon történt, ott nem volt egy percnyi pihenő sem, gondolják el, a rengeteg versenyszámnál korosztályonként avattak Európa-bajnokot, sokszor egészen a kilencvenes korcsoportig.

Hihetetlen eredményeknek lehettünk tanúi, atléta hősöknek tapsolhattunk, egy kicsit belepillanthattunk abba is, hogy például ötven év felett milyen edzésmunkával, milyen eredményekre képesek a veteránok. Szerencsénkre bőséges nyíregyházi gárda indult a versenyeken, úgyhogy bőszen szurkoltunk nekik. Sokan azóta is aktív tagjai a veterán EB-knek, VB-knek. A két stadionos és a gyalogló verseny mellett a zárónapra maradt a maratoni futás 35 fokos hőségben és rendkívül párás időben, ahol például hiába zártak ki egy lengyel hölgyet, az dacból csak végigfutotta a 42 kilométert! Amikor vége volt, azon keseregtünk, miért tartott csak eddig, addigra már megszoktuk a napi 16 órás munkát.
Zárásként a szervező bizottságból alakult 4 X 100-as váltó örömfutását tapsolták a versenyzők, majd az európai szövetség vezetői még évek múlva is nevetve azt kérdezték: a záróünnepségen a három zászlót hozó ejtőernyősből az utolsó vajon már földet ért? Persze, válaszoltam, hiszen egyikük egy légörvény miatt a stadion helyett Örökösföldön landolt, de tudtam, ezt csak barátságból kérdezik, emellett számos emlékkel távoztak Nyíregyházáról és Magyarországról.  Dieter, akit a napokban köszöntöttek 76. születésnapján, csillagos ötöst adott a versenynek!

Írta: Máthé Csaba

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése