Tüttő József alkotása 50x30cm, olaj/MDF. “Lisztománia, üzenet a Liszt érzékenyeknek!!” Rossz vicc, kicsit megengedtem magamnak az áthallás mókáját. Tüttő József jó humorral sajátos komponálással terítette elénk nagy zeneköltőnk jellemzőit: az... Tartalom megtekintése
Öreg veterán nem vén veterán
Volt egyszer egy atlétikai EB az örökifjaknak Nyíregyházán
Micsoda boldogság, amikor nyáron találkoztam olyan nyíregyháziakkal, akik még mindig a veterán atlétikai EB pólóját hordták. Persze az európai trendi alapján az itt részt vevő versenyzők 10-15 évig használják ezeket az emblémás mezeket, úgyhogy remélem, még jónéhány esztendő múlva is „szembe jön” velem egy-egy ilyen póló. Tíz éve még álomnak tűnt ez a mamutviadal, hat éve pedig ötcsillagosan zárt Nyíregyháza a 17. veterán atlétikai EB-n.
Az ötletet a rendezésre még 2004-ben Gyulai István, a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) főtitkára adta, aki sajnos 2006 tavaszán elhunyt. Mint kiderült, nemcsak ötletadó, hanem döntő személy volt a kandidálásnál, hiszen éppen ő volt az, aki elfogadtatta a szövetségnél a veterán atlétikai mozgalmat, s erről azzal a Dieter Massinnal tárgyalt, aki az Európai Veterán Atlétikai Szövetség elnöke volt. Dieter pedig Nyíregyházán az első megbeszélést Gyulai Mártonnal, a Magyar Atlétikai Szövetség főtitkárával folytatta, István fiával. Amúgy is Kelet-Európáig akart terjeszkedni az atlétikai veterán mozgalom, úgyhogy mire a 2006-os poznani EB-re mentünk kandidálni, két olyan város, Athén és Innsbruck is visszalépett, amely már szervezett olimpiát!
Gyulai Marci tartotta a prezentációt, amely végén az országok küldöttei csak egyet kérdeztek, de azt többször, többféleképpen: azon aggódtak, lesz-e nyelvet beszélő a hoszteszek, csapatkísérők között, úgy gondolták, Magyarországon senki, semmilyen formában nem beszéli például az angolt, vagy a németet. Marci próbálta megnyugtatni őket, hogy az angol, német mellett francia, spanyol, olasz, ukrán, orosz nyelven beszélő hoszteszek, önkéntesek lesznek, de nem nagyon sikerült, szerencsére a verseny erre rácáfolt. Talán legjobb példa erre a belga Serge Becker, aki a leghangosabban követelte a nyelvet beszélőket, majd ő gratulált elsőként a sikeres versenyért, sőt, amikor első gyereke megszületett, egy nyíregyházi emblémás pólóban segített a feleségének a szülőszobán, amit a közösségi oldalon is posztolt. Nyíregyháza egyhangúlag nyert, négy év volt a felkészülésre.
Ellendrukker volt bőven, de szerencsére a közösségi szellem, az összefogás bőven erősebb volt. A stadion megkapta a felújításra szánt összeget, a Tiszavasvári úti pálya is megszépült, az önkéntesek folyamatosan jelentkeztek, a pénzügyekhez a város és a megye is megadta a támogatását, a Buszacsa teljes infrastruktúráját használhattuk, a rendőrség támogatásával semmilyen incidens nem történt, úgyhogy mindenki maximálisan odatette magát. Négy pályán 10 nap alatt 3 ezren versenyeztek, a város összes szálláshelye foglalt volt, a szálláséjszakák száma meghaladta a 30 ezret, szerény becslés szerint az itt lévő atléták és családtagjaik a verseny ideje alatt kb. 1 milliárd forintot költöttek. Mamutviadal volt a javából, hiszen reggel 8 órakor már valamennyi ország képviselőivel szervező bizottsági ülés volt, délután ötkor pedig egy hasonló, ahol a napot értékeltük és készültünk a következőre. Szenzációs volt a megnyitó a tűzijátékkal és az élő galambok reptetésével, majd startolt a reggeltől estig tartó versenysorozat.
A városi stadion és a Tiszavasvári úti pálya megtelt versenyzőkkel, pályabírókkal, szurkolókkal, sorra dőltek meg a csúcsok, pedig rekkenő hőség volt. A 2010-es évben a borászok a sanyarúan esős nyárra panaszkodtak, nekünk szerencsénk volt, végig fulladtunk meg a melegtől, egyszer öntött el minket az eső, éppen a városközpontban, a Benczúr és a Bessenyei téren, ahol a gyaloglást szerveztük, ott úgy éreztük magunkat, mint az ürgeöntésnél. Volt még egy zápor, ami a Kossuth téri záróünnepség utáni bankettet mosta el, de a többi napokon hőség volt, a központi és az éremosztó sátrakba ventilátor hegyeket tettünk ki, ami csak a forró levegőt keverte, a hőséget a szervezőknek kiosztott napi két jégkrémmel próbáltam enyhíteni. Hogy bírták a versenyzők, a hatvan, hetven vagy a nyolcvan évesek? Hihetetlen szívósak, edzettek voltak, Kozma doki és csapata tonnaszámra készítette a jeges tömlőket, azt kapott minden futószámot teljesítő. Aki nagyon rosszul volt, azt a jégtömlő mellett sóoldatos infúzióra kapcsolták, szerencsére ebből csak páran voltak. Mindenki megértette magát, a hoszteszek, önkéntesek fantasztikus munkát végeztek, nem volt kommunikációs gond, talán az orosz és ukrán csapat volt a legelégedettebb, mellettük folyamatosan anyanyelvi tolmács dolgozott. Az éremosztás futószalagon történt, ott nem volt egy percnyi pihenő sem, gondolják el, a rengeteg versenyszámnál korosztályonként avattak Európa-bajnokot, sokszor egészen a kilencvenes korcsoportig.
Hihetetlen eredményeknek lehettünk tanúi, atléta hősöknek tapsolhattunk, egy kicsit belepillanthattunk abba is, hogy például ötven év felett milyen edzésmunkával, milyen eredményekre képesek a veteránok. Szerencsénkre bőséges nyíregyházi gárda indult a versenyeken, úgyhogy bőszen szurkoltunk nekik. Sokan azóta is aktív tagjai a veterán EB-knek, VB-knek. A két stadionos és a gyalogló verseny mellett a zárónapra maradt a maratoni futás 35 fokos hőségben és rendkívül párás időben, ahol például hiába zártak ki egy lengyel hölgyet, az dacból csak végigfutotta a 42 kilométert! Amikor vége volt, azon keseregtünk, miért tartott csak eddig, addigra már megszoktuk a napi 16 órás munkát.
Zárásként a szervező bizottságból alakult 4 X 100-as váltó örömfutását tapsolták a versenyzők, majd az európai szövetség vezetői még évek múlva is nevetve azt kérdezték: a záróünnepségen a három zászlót hozó ejtőernyősből az utolsó vajon már földet ért? Persze, válaszoltam, hiszen egyikük egy légörvény miatt a stadion helyett Örökösföldön landolt, de tudtam, ezt csak barátságból kérdezik, emellett számos emlékkel távoztak Nyíregyházáról és Magyarországról. Dieter, akit a napokban köszöntöttek 76. születésnapján, csillagos ötöst adott a versenynek!
Írta: Máthé Csaba
Hasonló
Tatos István
Ülőröplabdásaink a félkarú ...
A kézilabda legnagyobb Bará...
Apám és Anyám meccsei igazi...
Boros Sándor
Aranyért, ezüstért úsztak P...
Fellocsoltuk a forró pályát...
Az élete volt a kosárlabda
Bálnából sellő lehetnél, le...
Tornádó (Óóó)! Szóljon a go...
Boldogsághormonokért tárcsá...
Nancyban Puszkásznak becézt...
Lisztománia

Az a lapály valamikor igen nagy lábon élt

A Patakhát (vagy Patak-hát) az Ecceri fiú falujának egyik jelentős területe A szekeresi útról le kell térni és az onnan kiinduló földút elvisz akár Kisnaményba, akár Darnóra. Attól függ, hogy... Tartalom megtekintése
Pengefogú hódok, félszarvú óriások

Rövidgatyában a csinárok földjén nyár elején a kömörei határban Szeretem a május végét, a júniust. Az egyre hosszabbodó nappalok időszaka, még este kilenckor is világos van. Megyünk a fény felé.... Tartalom megtekintése
Toronyóra a templom mennyezetén

Sankt Wolfgang, Salzkammergut gyöngyszeme IMG_0707 IMG_0722 IMG_0713 IMG_0712 IMG_0715 IMG_0716 IMG_0726 IMG_0731 IMG_0735
A magyar jakobinusok a kuffsteini vár börtönében

IMG_0669 IMG_0631 IMG_0628 IMG_0635 IMG_0639 IMG_0649 IMG_0646 IMG_0638 IMG_0665 IMG_0663 IMG_0653 IMG_0691
Rózsa Sándor talpig nehéz vasban

Egy magyar rablóvezér a császár kuffsteini várbörtönében IMG_0627 IMG_0633 IMG_0634 IMG_0694
A császár kaiserschmarrnija Bad Ischlben

Ferenc József királyunk kedvenc fürdővárosa ma is az ínyencek zarándokhelye Az osztrák sógoroknak persze császár, így aztán nem is király-, hanem császármorzsa a magyar neve a képen látható ételkölteménynek. A... Tartalom megtekintése
Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése
Mert fontos a pihenés, a csend, a természet

Néha jól esik csak úgy leülni a kerítés elé a régi padkára, elcsevegni semmiségekről Ülni, nem gondolkodni, és csak bámulni a semmibe. Talán a szemben lévő domboldalt figyelni, melyet színes vadvirágok... Tartalom megtekintése
Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése