Tüttő József alkotása 50x30cm, olaj/MDF. “Lisztománia, üzenet a Liszt érzékenyeknek!!” Rossz vicc, kicsit megengedtem magamnak az áthallás mókáját. Tüttő József jó humorral sajátos komponálással terítette elénk nagy zeneköltőnk jellemzőit: az... Tartalom megtekintése
Az élete volt a kosárlabda
Ennyi az élet! Egy csattanás, egy reménytelen helyzet, amelyből nem volt menekülés. Csalódott, elkeseredett és dühös vagyok, olyan mintha, a lelkembe döftek volna, nagyon csúnyán. Kavarognak bennem az emlékképek, hiába. Már csak arra tudok gondolni, hogy egy végső főhajtással búcsúzom tőled, Páll István… Pityukám.
Mint amikor a kávézaccot kidobták a szemétre, olyan vagyok, keserű és üres. Az agyam köré egy filmtekercset húztak, rajta szép lassan pörögnek az emlékképek, újra és újra bevillannak az elmúlt negyedszázad történései. Nincs de, nincs ha, nincsenek centiméterek, elemezhetjük balesetének körülményeit, a kihajtást, az előzést, a szembe jövő autó sebességét, mozgását, a Scenic oldalsó függöny légzsákját. A száraz, megmásíthatatlan tény marad. Készülök a temetésére, nehezen bírom könnyek nélkül, a billentyűzet mindig megcsúszik ujjaim alatt.
Az utolsó képet nézem, tavaly a Krúdy Kupán, akkor még együtt Tatos Pista bácsival, aki szintén itt hagyott minket. Szálkásan, szikáron áll a bal szélen, olyan volt, mint egy agár. Szerintem belső égéssel dolgozott a gyomra, mert ha este bevágott egy vájling csülkös pacalt, éjfélkor még felrottyantotta egy újabb adagra. S nem hízott egy grammot sem tőle, ugyanolyan szálfa termetű volt, mint negyedszázada. Az utolsó mohikánok ama táborába tartozott, akit ha egy pohár vízzel és egy száraz kenyérrel kiültettek volna az Antarktiszra, másnap már hószánkóval szállította volna egyik faluból a másikba az árut. Hihetetlen akarata, győzni akarása volt, nem ismert lehetetlent.
Amikor együtt kosaraztunk, csak egyet ismert, a győzelmet. Dobta a triplát, a duplát, a ziccert, az biztos, hogy nem kellett dobásra bíztatni. Leányfalun együtt ünnepeltük Pénzes Tanár Úr 70. születésnapját, a tréner így jellemezte: a legjobb hármas dobóm, jobb kezem, példás családapa. Mi pedig huncutul néztünk egymásra, a hosszas jellemzés végén már a vadpörköltre és az antik borkészletre csábultunk el, sikerrel. Két év múlva már Tanár Úr 80. szülinapját szerettük volna közösen megünnepelni, ha megérjük, megyünk, Pistáról már csak egy nagy sóhaj közepette fogunk megemlékezni.
Az élete volt a kosárlabda, hányszor mesélte, hogy Papája, az ismert focista, gyerekkorában megharagudott rá, mert nem az apja sportágát választotta. Persze hogy megbékültek később, ahogy hívtuk, Joe, minden meccsünkön ott volt, s bőszen szidalmazta a bírókat, ha kétes helyzetben ellenünk fújtak. Micsoda csapat volt, a másodosztályban mindig spiccen voltunk, úgy, hogy a feljutásról soha nem álmodtunk. Azonnal bevillan a kép, érzem az emgé főiskola öltözőjének jellegzetes szagát, az állott zokni, izzadt mez „illata” keveredett a friss tusfürdő és a sziszegő szappan aromájával. Szimatolom a tornaterem mindig állott szagát, nyáron ki lehetett volna írni rá, hogy szauna, télen, hogy jégszauna. Pistit semmi nem zavarta, hihetetlen, kifogyhatatlan energiával vetette bele magát az edzésekbe, a meccsekbe, önfeledten tudott örülni egy faultos hármasnak, az elzárás, leválásos ziccernek.
Befejeződött az NB II-es aranykorszak, az emgé tornacsarnokát átépítették, maradt az utcai kosárlabda, a stadion kosárpályája. Két éve az utolsó közös meccsünket a klasszikus négyessel vívtuk, a Szerbiából importált centerünkkel, Ősze Jancsival, vagyis Dokival, inkább ahogy Pisti nevezte, házi doktorommal, Papp Csével, újabban az ifjú apával, aki talán, vagy végre megkomolyodott, és velem. A korosztályunkban a döntőig jutottunk, de kikaptunk. Pisti órákig elemezte, hogy mit kellett volna másképp csinálni, egyszerűen nem bírta elviselni a vereséget. Sehol, a meccsen, az életben, az üzletben.
Kevés olyan ember van, aki életében ennyi házat épített, újított fel, majd mindet eladta és kezdte előröl, fáradhatatlanul. Nemrég adta el a Hímesben az utolsót, de már kinézte az újat. Nekünk a sóstói ház emléke a klasszikus, a végeláthatatlan főzések, kártyázások pillanatai, megspékelve a tejfakasztó bulik frenetikus hangulatával. Nem szégyelljük, ittunk, koccintottunk a gyerekekre. Jöttek sorban a lányai, Dali, Jázi, Sugi, kapott is meleget és hideget, valahogy várt egy fiút, mi pedig cukkoltuk emiatt. Ahogy végignéztem a lányokat, nem nagyon tudok elképzelni három gyönyörűbb teremtményt, Pisti és Era nagyot alkotott velük, a gyöngyszemei voltak. A beszélgetéseink is a következőképpen alakultak: lányok és tanulmányaik, házépítés, Joe, vagyis a Papa és annak sztorijai, amit már egyszer megírtam, majd mindig jött a következő kérdés: mikor kosarazunk már újra? Hívott a stadionba, kettő kettőztünk, vertük a fiatalokat, boldog volt, mondta, ketten bárkit megverünk Nyíregyházán kosárban.
Régen volt, vagy talán pár éve. A filmtekercs nem akar megállni, pereg, ahogy a könnyeim. Ahogy lassul, bekapcsolom az Omega dalát, az Égi vándort! Ez a búcsúdal!
***
Írta: Máthé Csaba
Hasonló
Tatos István
Ülőröplabdásaink a félkarú ...
A kézilabda legnagyobb Bará...
Apám és Anyám meccsei igazi...
Boros Sándor
Aranyért, ezüstért úsztak P...
Öreg veterán nem vén veterá...
Fellocsoltuk a forró pályát...
Bálnából sellő lehetnél, le...
Tornádó (Óóó)! Szóljon a go...
Boldogsághormonokért tárcsá...
Nancyban Puszkásznak becézt...
Lisztománia

Az a lapály valamikor igen nagy lábon élt

A Patakhát (vagy Patak-hát) az Ecceri fiú falujának egyik jelentős területe A szekeresi útról le kell térni és az onnan kiinduló földút elvisz akár Kisnaményba, akár Darnóra. Attól függ, hogy... Tartalom megtekintése
Pengefogú hódok, félszarvú óriások

Rövidgatyában a csinárok földjén nyár elején a kömörei határban Szeretem a május végét, a júniust. Az egyre hosszabbodó nappalok időszaka, még este kilenckor is világos van. Megyünk a fény felé.... Tartalom megtekintése
Toronyóra a templom mennyezetén

Sankt Wolfgang, Salzkammergut gyöngyszeme IMG_0707 IMG_0722 IMG_0713 IMG_0712 IMG_0715 IMG_0716 IMG_0726 IMG_0731 IMG_0735
A magyar jakobinusok a kuffsteini vár börtönében

IMG_0669 IMG_0631 IMG_0628 IMG_0635 IMG_0639 IMG_0649 IMG_0646 IMG_0638 IMG_0665 IMG_0663 IMG_0653 IMG_0691
Rózsa Sándor talpig nehéz vasban

Egy magyar rablóvezér a császár kuffsteini várbörtönében IMG_0627 IMG_0633 IMG_0634 IMG_0694
A császár kaiserschmarrnija Bad Ischlben

Ferenc József királyunk kedvenc fürdővárosa ma is az ínyencek zarándokhelye Az osztrák sógoroknak persze császár, így aztán nem is király-, hanem császármorzsa a magyar neve a képen látható ételkölteménynek. A... Tartalom megtekintése
Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése
Mert fontos a pihenés, a csend, a természet

Néha jól esik csak úgy leülni a kerítés elé a régi padkára, elcsevegni semmiségekről Ülni, nem gondolkodni, és csak bámulni a semmibe. Talán a szemben lévő domboldalt figyelni, melyet színes vadvirágok... Tartalom megtekintése
Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése