Az élete volt a kosárlabda

Ennyi az élet! Egy csattanás, egy reménytelen helyzet, amelyből nem volt menekülés. Csalódott, elkeseredett és dühös vagyok, olyan mintha, a lelkembe döftek volna, nagyon csúnyán. Kavarognak bennem az emlékképek, hiába. Már csak arra tudok gondolni, hogy egy végső főhajtással búcsúzom tőled, Páll István… Pityukám.

Mint amikor a kávézaccot kidobták a szemétre, olyan vagyok, keserű és üres. Az agyam köré egy filmtekercset húztak, rajta szép lassan pörögnek az emlékképek, újra és újra bevillannak az elmúlt negyedszázad történései. Nincs de, nincs ha, nincsenek centiméterek, elemezhetjük balesetének körülményeit, a kihajtást, az előzést, a szembe jövő autó sebességét, mozgását, a Scenic oldalsó függöny légzsákját. A száraz, megmásíthatatlan tény marad. Készülök a temetésére, nehezen bírom könnyek nélkül, a billentyűzet mindig megcsúszik ujjaim alatt.

Az utolsó képet nézem, tavaly a Krúdy Kupán, akkor még együtt Tatos Pista bácsival, aki szintén itt hagyott minket. Szálkásan, szikáron áll a bal szélen, olyan volt, mint egy agár. Szerintem belső égéssel dolgozott a gyomra, mert ha este bevágott egy vájling csülkös pacalt, éjfélkor még felrottyantotta egy újabb adagra. S nem hízott egy grammot sem tőle, ugyanolyan szálfa termetű volt, mint negyedszázada. Az utolsó mohikánok ama táborába tartozott, akit ha egy pohár vízzel és egy száraz kenyérrel kiültettek volna az Antarktiszra, másnap már hószánkóval szállította volna egyik faluból a másikba az árut. Hihetetlen akarata, győzni akarása volt, nem ismert lehetetlent.

Amikor együtt kosaraztunk, csak egyet ismert, a győzelmet. Dobta a triplát, a duplát, a ziccert, az biztos, hogy nem kellett dobásra bíztatni. Leányfalun együtt ünnepeltük Pénzes Tanár Úr 70. születésnapját, a tréner így jellemezte: a legjobb hármas dobóm, jobb kezem, példás családapa. Mi pedig huncutul néztünk egymásra, a hosszas jellemzés végén már a vadpörköltre és az antik borkészletre csábultunk el, sikerrel. Két év múlva már Tanár Úr 80. szülinapját szerettük volna közösen megünnepelni, ha megérjük, megyünk, Pistáról már csak egy nagy sóhaj közepette fogunk megemlékezni.

Az élete volt a kosárlabda, hányszor mesélte, hogy Papája, az ismert focista, gyerekkorában megharagudott rá, mert nem az apja sportágát választotta. Persze hogy megbékültek később, ahogy hívtuk, Joe, minden meccsünkön ott volt, s bőszen szidalmazta a bírókat, ha kétes helyzetben ellenünk fújtak. Micsoda csapat volt, a másodosztályban mindig spiccen voltunk, úgy, hogy a feljutásról soha nem álmodtunk. Azonnal bevillan a kép, érzem az emgé főiskola öltözőjének jellegzetes szagát, az állott zokni, izzadt mez „illata” keveredett a friss tusfürdő és a sziszegő szappan aromájával. Szimatolom a tornaterem mindig állott szagát, nyáron ki lehetett volna írni rá, hogy szauna, télen, hogy jégszauna. Pistit semmi nem zavarta, hihetetlen, kifogyhatatlan energiával vetette bele magát az edzésekbe, a meccsekbe, önfeledten tudott örülni egy faultos hármasnak, az elzárás, leválásos ziccernek.

Befejeződött az NB II-es aranykorszak, az emgé tornacsarnokát átépítették, maradt az utcai kosárlabda, a stadion kosárpályája. Két éve az utolsó közös meccsünket a klasszikus négyessel vívtuk, a Szerbiából importált centerünkkel, Ősze Jancsival, vagyis Dokival, inkább ahogy Pisti nevezte, házi doktorommal, Papp Csével, újabban az ifjú apával, aki talán, vagy végre megkomolyodott, és velem. A korosztályunkban a döntőig jutottunk, de kikaptunk. Pisti órákig elemezte, hogy mit kellett volna másképp csinálni, egyszerűen nem bírta elviselni a vereséget. Sehol, a meccsen, az életben, az üzletben.

Kevés olyan ember van, aki életében ennyi házat épített, újított fel, majd mindet eladta és kezdte előröl, fáradhatatlanul. Nemrég adta el a Hímesben az utolsót, de már kinézte az újat. Nekünk a sóstói ház emléke a klasszikus, a végeláthatatlan főzések, kártyázások pillanatai, megspékelve a tejfakasztó bulik frenetikus hangulatával. Nem szégyelljük, ittunk, koccintottunk a gyerekekre. Jöttek sorban a lányai, Dali, Jázi, Sugi, kapott is meleget és hideget, valahogy várt egy fiút, mi pedig cukkoltuk emiatt. Ahogy végignéztem a lányokat, nem nagyon tudok elképzelni három gyönyörűbb teremtményt, Pisti és Era nagyot alkotott velük, a gyöngyszemei voltak. A beszélgetéseink is a következőképpen alakultak: lányok és tanulmányaik, házépítés, Joe, vagyis a Papa és annak sztorijai, amit már egyszer megírtam, majd mindig jött a következő kérdés: mikor kosarazunk már újra? Hívott a stadionba, kettő kettőztünk, vertük a fiatalokat, boldog volt, mondta, ketten bárkit megverünk Nyíregyházán kosárban.

Régen volt, vagy talán pár éve. A filmtekercs nem akar megállni, pereg, ahogy a könnyeim. Ahogy lassul, bekapcsolom az Omega dalát, az Égi vándort! Ez a búcsúdal!

*** 
                                                                                                                                                                                   

  Írta: Máthé Csaba

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése