Ülőröplabdásaink a félkarú rablók városában

1989-ben Las Vegasban a magyar ülőröplabda válogatott világbajnoki ezüstérmet szerzett Szekér László vezetőedző irányításával. A 25. évforduló megünneplését elmulasztottuk, talán a 30.-ra összejön a gárda, végül is, még van három évünk! A csapatban a nyíregyházi Piremonból Kekecs, Lőcsei, Domokos, Szécsényi és Gál játszott. A rendszerváltás hajnalán, Amerika, Las Vegas, Hotel Hilton, na!

Gál Jani a nyolcvanas években összeszervezte a nyíregyházi ülőröplabda csapatot, Szekér Lacit megfűzték, legyen az edzőjük, mindezt olyan sikerrel tették, hogy azóta örökös bajnokok! A válogatott gerincét is nyíregyháziak alkották, sőt Laci lett a gárda vezetőedzője. ’89 elején jött a felkérés, mehetünk Las Vegasba a világbajnokságra, ha összegyűjtjük a pénzt, mert a szövetségnek csak a nevezésre, meg esetleg a formaruhára telik. Egy hónapos szívós munka után tízezrenként sikerült összeszednem a szponzori támogatást, Rádi Gyula, aki szintén nyíregyházi, a nemzetközi szövetség bíróbizottságának tagja volt, elintézte a gyorsított amerikai vízumot, úgyhogy 10 játékos, Laci és én, mint csapatvezető indulhattunk Zürichen keresztül az álomvárosba. A formaruhát villámsebességgel intézték, a szponzor a megmaradt szövetvégekből intézte, fekete zakó, világos nadrág, fehér ing, világos nyakkendő. Pompás, végül is Las Vegasban 55 fok meleg volt!

Kicsit nyűgös volt az oda út, mert Laci a budapesti repülőtéren vette észre, hogy a szállodában a párnája alatt felejtette az útlevelét, vigyázott, el ne lopják, úgyhogy nélküle szálltunk fel Zürichbe. Volt egy kis aggódás, de szerencsére a szállodás megtalálta az útlevelét, s egy másik géppel utánunk jött, úgyhogy csatlakozott a küldöttséghez. New Yorkban két óránk volt az átszállásra, a mozgássérült fiúkkal, nagy csomagokkal nem volt könnyű, ráadásul a vízumnál egyik ablaktól a másikig rohangálnom kellett, mert egyikük sem tudott angolul, mindig el kellett magyarázni, miért és hova jövünk, közben velem ordítozott az amerikai vámos, hogy ne rohangáljak. Las Vegasban elegáns öltönyben szálltunk ki a gépről, Rádi Gyula pukkadozott a nevetéstől, hiszen úgy néztünk ki a fekete zakóban, mint az ázott varjúk, izzadtunk rendesen. Mindenki rövidnadrágban, pólóban fogadott, de mi megadtuk a módját, öltönyben! Mivel egy nappal hamarabb érkeztünk a versenyre a kelleténél, beköltöztünk a Hotel Hiltonba, de nem volt vacsoránk, reggelink. Irány a közeli kis bolt, ahol egy hátizsáknyi szendvicsre valót vásároltam. Visszafele majdnem rohantam, mert a nap égetett, az aszfalt néhol megolvadt, ahogy beértem a szállodába, az izzadtság szinte rám dermedt a 22 fokos légkondis helyiségekben. Szabadban egyre kellett vigyázni: ne fogjál meg bármilyen fém részt, mert odaég a kezed, ez érvényes volt a gépkocsi kilincsre is, amit csak ruhával, vagy pólóvéggel lehetett kinyitni.

A Hotel Hilton báltermében alakították ki a pályát, a fullos étkezésre egy közeli szállodába vittek el. Természetesen az első két nap sem múlt el kisebb fajta balhé nélkül. Mivel a 12 fős csapatból 8-an erős dohányosok voltak, nem értették meg, hogy a szobákban nem lehet dohányozni, mert füstérzékelők vannak bevezetve. Amikor beindult a füstérzékelő, riasztották a szálloda illetve a város tűzoltóit, akik nagy erőkkel elindultak tüzet oltani, közben beöltözött emberkék hatalmas fejszével rohangáltak a folyosón. Az a helyzet melegebb volt, mint a kinti 55 fok, csak nagy nehezen sikerült leállítani őket, megmagyarázni, hogy a dohányzás okozta, nincs tűz és rendeljék vissza a tűzoltókat. Akkor tényleg azt kérték: következő dobásunk már csak a pályán legyen, a szállodában nem!

Szerencsére a fiúk meghallgatták az intelmeket, dohányozni inkább lementek a kaszinóterembe. Ezt csak egy program miatt hagyták abba, a harmadik emeleti medencézésre bármikor hajlandóak voltak. Az a kánaán volt, az igazi pihenés időszaka. 55 fokban napozni, ahhoz kellett a napozókrém!

Nekünk Szekér Lacival szerencsére volt két külön programunk is, egy bizonyos George Ziros, vagyis Zsíros György révén, aki a hatalmas komplexum magyar származású konyhafőnöke volt. Mikor meghallotta a magyar szavakat, a nyakunkba borult és kettőnket végig vezetett a konyhai birodalmán, megmutogatta a jéghűtőben pihenő jégszobrocskákat, a készülő ételcsodákat, úgyhogy mesés gasztronómiai túrán vettünk részt. Este elvitt minket egy mexikói kocsmába, ahol az összes sört végigkóstoltuk, Laci amúgy is imádta a keserű nedűt. Mivel akkoriban alig voltunk eleresztve pár dollárral, a másnap esti sört egy kis leleményességgel pótoltuk. Este szétnéztünk a bálteremben, ahol a VIP részlegen egy embermagasságú kör alakú tartóból jégbe hűtött söröket ittak a különleges meghívottak. Bár majdnem lefagyott a kezem, de a megolvadt jégtömeg alján csak találtam két jófajta dobozos sört. Micsoda kincs volt!

A fiúknak jót tett a kaszinózás, a fürdőzés, mert szépen meneteltek előre a világbajnokságon. A döntőbe jutásért a norvégokkal játszottak, akik vígan fürdőztek a medencében, a mieinket viszont Laci nem engedte, hogy a meccs napján szétégessék magukat. Meg is lett az eredmény, hiszen simán nyertek, bejutottak a fináléba, ahol a hollandokkal játszottak. A hírek szerint ezt a sportágat a hollandok alakították ki. Először kiöregedett röplabdások ültek le játszani, lejjebb engedték a hálót, ez könnyebb volt, mint 40-50 évesen ugrálni. Aztán fokozatosan vették át a sportágat a mozgássérültek, meghozták a szabályokat, de klubszinten egészségesek is játszhatnak velük. A mieink a hollandoktól végül vereséget szenvedtek, de világbajnoki ezüstérmesként igazán maradandót alakítottak. Akkoriban még a szabályok sem voltak egyértelműek, nem volt mindegy, hogy egy sáncnál mekkorát „emelkedtél”, vagy ugyanez igaz volt egy hátsó soros ütésnél. Tényleg elégedettek lehettünk, hiszen a magyar csapat bekerült a világ elitbe, s a csapat gerincét alkotó nyíregyháziak nagyszerűen szerepeltek.

Ha ennek az ezüstnek a birtokában Szekér Laci veszi a fáradtságot és a gagyi orosz nyelvtudása mellé megszerzi a profi angolt, akkor bármelyik komoly válogatottnak, vagy klubcsapatnak az edzője lehetett volna. Végül is, mi sem bántuk, hogy maradt, hiszen nagyszerű sikereket ért el a válogatott és a Piremon élén.

Sajnos Laci már nincs köztünk, öt éve búcsúztunk tőle!

*** 
                                                                                                                                                                                   

  Írta: Máthé Csaba

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése