Tüttő József alkotása 50x30cm, olaj/MDF. “Lisztománia, üzenet a Liszt érzékenyeknek!!” Rossz vicc, kicsit megengedtem magamnak az áthallás mókáját. Tüttő József jó humorral sajátos komponálással terítette elénk nagy zeneköltőnk jellemzőit: az... Tartalom megtekintése
Aranyért, ezüstért úsztak Perthben
Páholyból nézni egy világbajnoki úszódöntőt, csodálatos érzés. Negyedszázada volt, az ausztráliai Perthben, 1991 januárjában, a 100 méteres női hátúszás döntője. A lelátón középen ültem, mellettem az egyik oldalon Kiss László, Egerszegi Krisztina edzője, a másikon Vajda Tamás, Szabó Tünde trénere. Az ország Egérkéje, ahogy Vitray Tamás becézte, behúzta az aranyérmet, mögötte Ezüstös Szabó Tünde első, világra szóló eredményét aratta. És akkor még nem volt vége a nyíregyházi sikereknek, hiszen Kovács Rita 20 kilométeren 4. lett.
Kétszer futottam neki az ausztráliai útnak. Amikor előző év nyarán Szűcs Csabával, Rita edzőjével, az NYVSC úszószakosztályának a vezetőjével megbeszéltem, összegyűjtöm szponzoroktól a repülőjegy árát és irány Perth. Úgy októberben találkoztam Vajda Tamással, aki lógó orral mondta: kihagytak a válogatott utazó keretéből, pedig Tünde akár érmes is lehet. Kósza gondolat után jött a gyors döntés: Tamásnak jobb helye van ott, az összegyűjtött pénzt virtuálisan átadtam neki, abból megvette a jegyét, a kinti ellátását a szövetség intézte, úgyhogy nagy sóhajjal lemondtam a perth-i turnéról. Decemberben már én szembesültem hasonló, gyors döntéssel, egy cégvezető hallotta a történetet, s kifizette a repülőjegyet, a 117 ezer forintot! Utazok! Vannak még csodák! De még jött a vízum kálváriája. Karácsony után a szlovákiai Zdiarban Szekér Laci próbált megtanítani arra, hogy ne csak fűrészeljem a hegyet, hanem próbáljak siklani is a havon. Onnan indultunk, mínusz 20 fokban, hajnalban egy szuper Ladával a budapesti követségre, szerencsére Laci elkísért. A követségi hölgy közölte: már a fű sem terem, majd januárban jöjjek vissza vízumért. Mondtam: január 2-án már indulunk! Behúzta az ablakot, de arra nem számította, hogy mondtam neki, itt megvárjuk a januárt, nem mozdulunk. Komolytalannak vett minket, de két óra múlva kicsit elgyengült, nagy duzzogva kiadta a vízumot.
A hosszútávúszó magyar csapattal utaztam, benne a két nyíregyházival, Szűcs Csabával és Kovács Ritával. Akkor még az úszószövetség mostohagyerekként kezelte a hosszútávúszókat, Perthben disszidens magyaroknál laktunk, ők szállítottak minket a verseny helyszínére a saját kocsijukkal, a költségeket mi fizettük. A hosszútávúszóknak nem volt válogatott felszerelésük, mindenki klubszinten intézte az edzéseket, utazásokat, versenyeztetést. Szerencsénkre nem volt rossz életük az ottani magyaroknak, az őslakosok, vagyis az aboriginerek negyedében egy sorházi, kétszintes lakásban laktak, kaptak segélyt, úgyhogy magyarosan, elvoltak, mint a befőtt. Örültek nekünk, a versenynek, a nyüzsgésnek, abban a tíz napban ott szurkoltak a lelátón. Ritával és Csabával náluk aludtunk, a többiek tőlünk nem messze egy üres házban. Szegény Ritáéknak akkor az volt az edzés lehetőség, hogy egy kietlen partszakaszon becsobbanhattak a tengerbe, de Rita villámgyorsan kimászott az apró medúzák miatt. Ráadásul már akkoriban is figyelmeztettek minket az ózonlyukra, a káros UV-sugárzásra, úgyhogy pólóban, sapkában pancsikoltunk és vastagon kentük magunkra az 50 faktoros krémet. Szűcs Csaba, vagyis Szücsi, ahogy becéztük, egy ötbetűs szlogennel írta be magát a perthi sporttörténelembe: tenti vagy bundi. Nála ez az alvást jelentette, indulás előtt 5 perccel volt szabad felkelteni, s minden étkezés után neki nyugovóra kellett vonulni, valószínűleg az óvodában a mormota volt a jele!
A világbajnokság első napján értünk Perth-be, szerencsére tudtam akkreditáltatni magam, mint újságíró, úgyhogy a medence partján vidáman megkocogtathattam Vajda Tamás vállát, aki nem tudta, hogy megoldottam a kiutazást. Volt öröm, bőven, Tamás halkan megjegyezte, Tünde akár éremre is esélyes lehet. Tünde sokat sejtetően mosolygott, ő nem bocsátkozott jóslásokba. A sajtószobában Knézy Jenő kérdezgetett, mondjak pár információt Szabó Tündéről, ő is nagyon bizakodott akár egy kettős magyar sikerben. A 100 hát döntője hihetetlen izgalmakat hozott. Azt talán borítékolhattuk előre, hogy Egerszegi Krisztina megnyeri a számot! Az már számunkra volt a csoda, hogy Tünde a forduló után hihetetlen hajrával második lett, úgyhogy két nagyon boldog edzőnek gratulálhattam a finálé után. Két mosolygós magyar hölgy ült le a verseny utáni sajtótájékoztatón, mindenki őket ünnepelte. Tünde megtartotta remek formáját, hiszen az 1991-es EB-n és a barcelonai olimpián is második lett Egerszegi mögött, úgyhogy kiérdemelte az Ezüstös becenevet, azt viszont sajnáljuk, hogy egy gyulladás miatt befejezte a versenyzést az ötkarikás játékok után.
És jöhetett a hosszútávúszás. Rita fantasztikus volt, hiszen a viadalt megelőző napokban alig tudott hol edzeni, szerencsére a rajtpisztoly eldörrenése után a medúzák jelenléte már nem zavarta, kicsit dideregve bár, de hatalmas mosollyal húzta be a negyedik helyet. Egy ezüst és egy negyedik hely volt a nyíregyháziak eredménye, soha rosszabbat! Rita hosszabb versenyzői pályafutást tudhat maga mögött, világbajnoki második, kétszeres Európa-bajnok, EB ezüstérmes, többszörös Világ Kupa győztes, úgyhogy a perthi negyedik hely csak a kezdet volt számára. Érdekesség, hogy Szűcs Csaba után Vajda Tamás lett az edzője.
Perthben a bónuszt is behoztuk ezekre az eredményekre, hiszen az egyik leggazdagabb helyi magyar előbb a pólógyárában megajándékozott bennünket egy bőröndnyi termékkel, majd a jachtjával kivitt minket a közeli Fremantleből a nyílt tengerre. Mesés volt, búvárkodtunk, vezethettünk a böhömnyi vízi járművet, ugráltunk a tengerbe, mint a gyerekek. Este pedig egy igazi sütögetős partival búcsúztunk Ausztráliától. Szingapúrban még megálltunk egy napra, éppen kifogtuk a monszun esőzést, órákig zuhogott, sokszor térdig érő vízben gázoltunk, majd egy csapásra elállt az eső, ezerrel sütött a nap. Idehaza mínusz 10 fok várt minket, szegény családtagokat kizárták a váróból, mert az Öböl-háború miatt hihetetlen biztonsági előírás volt, nem lehetett bent várakozni ők kint fagyoskodtak, mi meg a negyvenfokos nyárból hazatérve dideregtünk.
***
Írta: Máthé Csaba
Hasonló
Tatos István
Ülőröplabdásaink a félkarú ...
A kézilabda legnagyobb Bará...
Apám és Anyám meccsei igazi...
Boros Sándor
Öreg veterán nem vén veterá...
Fellocsoltuk a forró pályát...
Az élete volt a kosárlabda
Bálnából sellő lehetnél, le...
Tornádó (Óóó)! Szóljon a go...
Boldogsághormonokért tárcsá...
Nancyban Puszkásznak becézt...
Lisztománia

Az a lapály valamikor igen nagy lábon élt

A Patakhát (vagy Patak-hát) az Ecceri fiú falujának egyik jelentős területe A szekeresi útról le kell térni és az onnan kiinduló földút elvisz akár Kisnaményba, akár Darnóra. Attól függ, hogy... Tartalom megtekintése
Pengefogú hódok, félszarvú óriások

Rövidgatyában a csinárok földjén nyár elején a kömörei határban Szeretem a május végét, a júniust. Az egyre hosszabbodó nappalok időszaka, még este kilenckor is világos van. Megyünk a fény felé.... Tartalom megtekintése
Toronyóra a templom mennyezetén

Sankt Wolfgang, Salzkammergut gyöngyszeme IMG_0707 IMG_0722 IMG_0713 IMG_0712 IMG_0715 IMG_0716 IMG_0726 IMG_0731 IMG_0735
A magyar jakobinusok a kuffsteini vár börtönében

IMG_0669 IMG_0631 IMG_0628 IMG_0635 IMG_0639 IMG_0649 IMG_0646 IMG_0638 IMG_0665 IMG_0663 IMG_0653 IMG_0691
Rózsa Sándor talpig nehéz vasban

Egy magyar rablóvezér a császár kuffsteini várbörtönében IMG_0627 IMG_0633 IMG_0634 IMG_0694
A császár kaiserschmarrnija Bad Ischlben

Ferenc József királyunk kedvenc fürdővárosa ma is az ínyencek zarándokhelye Az osztrák sógoroknak persze császár, így aztán nem is király-, hanem császármorzsa a magyar neve a képen látható ételkölteménynek. A... Tartalom megtekintése
Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése
Mert fontos a pihenés, a csend, a természet

Néha jól esik csak úgy leülni a kerítés elé a régi padkára, elcsevegni semmiségekről Ülni, nem gondolkodni, és csak bámulni a semmibe. Talán a szemben lévő domboldalt figyelni, melyet színes vadvirágok... Tartalom megtekintése
Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése