Aranyért, ezüstért úsztak Perthben

szszb_32_mcs_vajda_tamas_szabo_tunde.jpgPáholyból nézni egy világbajnoki úszódöntőt, csodálatos érzés. Negyedszázada volt, az ausztráliai Perthben, 1991 januárjában, a 100 méteres női hátúszás döntője. A lelátón középen ültem, mellettem az egyik oldalon Kiss László, Egerszegi Krisztina edzője, a másikon Vajda Tamás, Szabó Tünde trénere. Az ország Egérkéje, ahogy Vitray Tamás becézte, behúzta az aranyérmet, mögötte Ezüstös Szabó Tünde első, világra szóló eredményét aratta. És akkor még nem volt vége a nyíregyházi sikereknek, hiszen Kovács Rita 20 kilométeren 4. lett.

Kétszer futottam neki az ausztráliai útnak. Amikor előző év nyarán Szűcs Csabával, Rita edzőjével, az NYVSC úszószakosztályának a vezetőjével megbeszéltem, összegyűjtöm szponzoroktól a repülőjegy árát és irány Perth. Úgy októberben találkoztam Vajda Tamással, aki lógó orral mondta: kihagytak a válogatott utazó keretéből, pedig Tünde akár érmes is lehet. Kósza gondolat után jött a gyors döntés: Tamásnak jobb helye van ott, az összegyűjtött pénzt virtuálisan átadtam neki, abból megvette a jegyét, a kinti ellátását a szövetség intézte, úgyhogy nagy sóhajjal lemondtam a perth-i turnéról. Decemberben már én szembesültem hasonló, gyors döntéssel, egy cégvezető hallotta a történetet, s kifizette a repülőjegyet, a 117 ezer forintot! Utazok! Vannak még csodák! De még jött a vízum kálváriája. Karácsony után a szlovákiai Zdiarban Szekér Laci próbált megtanítani arra, hogy ne csak fűrészeljem a hegyet, hanem próbáljak siklani is a havon. Onnan indultunk, mínusz 20 fokban, hajnalban egy szuper Ladával a budapesti követségre, szerencsére Laci elkísért. A követségi hölgy közölte: már a fű sem terem, majd januárban jöjjek vissza vízumért. Mondtam: január 2-án már indulunk! Behúzta az ablakot, de arra nem számította, hogy mondtam neki, itt megvárjuk a januárt, nem mozdulunk. Komolytalannak vett minket, de két óra múlva kicsit elgyengült, nagy duzzogva kiadta a vízumot.

szszb_32_mcs_szucs_csaba_kovacs_rita.jpgA hosszútávúszó magyar csapattal utaztam, benne a két nyíregyházival, Szűcs Csabával és Kovács Ritával. Akkor még az úszószövetség mostohagyerekként kezelte a hosszútávúszókat, Perthben disszidens magyaroknál laktunk, ők szállítottak minket a verseny helyszínére a saját kocsijukkal, a költségeket mi fizettük. A hosszútávúszóknak nem volt válogatott felszerelésük, mindenki klubszinten intézte az edzéseket, utazásokat, versenyeztetést. Szerencsénkre nem volt rossz életük az ottani magyaroknak, az őslakosok, vagyis az aboriginerek negyedében egy sorházi, kétszintes lakásban laktak, kaptak segélyt, úgyhogy magyarosan, elvoltak, mint a befőtt. Örültek nekünk, a versenynek, a nyüzsgésnek, abban a tíz napban ott szurkoltak a lelátón. Ritával és Csabával náluk aludtunk, a többiek tőlünk nem messze egy üres házban. Szegény Ritáéknak akkor az volt az edzés lehetőség, hogy egy kietlen partszakaszon becsobbanhattak a tengerbe, de Rita villámgyorsan kimászott az apró medúzák miatt. Ráadásul már akkoriban is figyelmeztettek minket az ózonlyukra, a káros UV-sugárzásra, úgyhogy pólóban, sapkában pancsikoltunk és vastagon kentük magunkra az 50 faktoros krémet. Szűcs Csaba, vagyis Szücsi, ahogy becéztük, egy ötbetűs szlogennel írta be magát a perthi sporttörténelembe: tenti vagy bundi. Nála ez az alvást jelentette, indulás előtt 5 perccel volt szabad felkelteni, s minden étkezés után neki nyugovóra kellett vonulni, valószínűleg az óvodában a mormota volt a jele!

A világbajnokság első napján értünk Perth-be, szerencsére tudtam akkreditáltatni magam, mint újságíró, úgyhogy a medence partján vidáman megkocogtathattam Vajda Tamás vállát, aki nem tudta, hogy megoldottam a kiutazást. Volt öröm, bőven, Tamás halkan megjegyezte, Tünde akár éremre is esélyes lehet. Tünde sokat sejtetően mosolygott, ő nem bocsátkozott jóslásokba. A sajtószobában Knézy Jenő kérdezgetett, mondjak pár információt Szabó Tündéről, ő is nagyon bizakodott akár egy kettős magyar sikerben. A 100 hát döntője hihetetlen izgalmakat hozott. Azt talán borítékolhattuk előre, hogy Egerszegi Krisztina megnyeri a számot! Az már számunkra volt a csoda, hogy Tünde a forduló után hihetetlen hajrával második lett, úgyhogy két nagyon boldog edzőnek gratulálhattam a finálé után. Két mosolygós magyar hölgy ült le a verseny utáni sajtótájékoztatón, mindenki őket ünnepelte. Tünde megtartotta remek formáját, hiszen az 1991-es EB-n és a barcelonai olimpián is második lett Egerszegi mögött, úgyhogy kiérdemelte az Ezüstös becenevet, azt viszont sajnáljuk, hogy egy gyulladás miatt befejezte a versenyzést az ötkarikás játékok után.

És jöhetett a hosszútávúszás. Rita fantasztikus volt, hiszen a viadalt megelőző napokban alig tudott hol edzeni, szerencsére a rajtpisztoly eldörrenése után a medúzák jelenléte már nem zavarta, kicsit dideregve bár, de hatalmas mosollyal húzta be a negyedik helyet. Egy ezüst és egy negyedik hely volt a nyíregyháziak eredménye, soha rosszabbat! Rita hosszabb versenyzői pályafutást tudhat maga mögött, világbajnoki második, kétszeres Európa-bajnok, EB ezüstérmes, többszörös Világ Kupa győztes, úgyhogy a perthi negyedik hely csak a kezdet volt számára. Érdekesség, hogy Szűcs Csaba után Vajda Tamás lett az edzője.

Perthben a bónuszt is behoztuk ezekre az eredményekre, hiszen az egyik leggazdagabb helyi magyar előbb a pólógyárában megajándékozott bennünket egy bőröndnyi termékkel, majd a jachtjával kivitt minket a közeli Fremantleből a nyílt tengerre. Mesés volt, búvárkodtunk, vezethettünk a böhömnyi  vízi járművet, ugráltunk a tengerbe, mint a gyerekek. Este pedig egy igazi sütögetős partival búcsúztunk Ausztráliától. Szingapúrban még megálltunk egy napra, éppen kifogtuk a monszun esőzést, órákig zuhogott, sokszor térdig érő vízben gázoltunk, majd egy csapásra elállt az eső, ezerrel sütött a nap. Idehaza mínusz 10 fok várt minket, szegény családtagokat kizárták a váróból, mert az Öböl-háború miatt hihetetlen biztonsági előírás volt, nem lehetett bent várakozni ők kint fagyoskodtak, mi meg a negyvenfokos nyárból hazatérve dideregtünk.

***  mcs1.jpg
                                                                                                                                                                                   

  Írta: Máthé Csaba

 

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése