Nancyban Puszkásznak becézték

Elemésztette magát, nem bírta elviselni fia halálát, ezerszer áttervezte a tragikus baleset pillanatait, magában elméleteket állított fel, hogy lehetett volna megúszni. Alig négy hónappal fia halála után idősebb Páll Istvántól, ahogy fociberkekben ismerték Pállpitól búcsúzunk. Nekünk, akik egykoron a fiával együtt játszottak, Joe volt, de sokszor hívtuk Picinek, mert ez volt a szava járása: figyelj, Pici!

Úgy gondoltam, ő a Terminátor, az elpusztíthatatlan, a Nagy Vasgeneráció tagja, közel 84 évesen még mindig az élet császára volt, ahogy Pista fia nevezte. Örökmozgó, elnyűhetetlen, sztorizgató, nosztalgikus, igazi társasági ember volt. Szerettük, mert barátságos, mosolygós, életvidám volt, ahogy ő fogalmazott, franciás eleganciával élte az életét. Minden oka adott volt ehhez, hiszen egykoron Nancyban Puszkásznak becézték, a legnagyobb magyar focista után. Apám szomorúan mondta, az ötvenes évek elején Cegléden együtt voltak két évig katonák, akkor is a sport, a foci érdekelte, órákig dekázgatott, ha labdát látott, meg volt őrülve, ha nem tudott belerúgni. Masszív, szikár ember volt, nem bírt sokáig otthon ülni, ment a haverok közé biciklivel, egy meccsnézés, egy sakkparti mindig vonzotta.

Túlélte a francia kalandot, pedig fenték rá a fogukat az állambiztonságiak. Disszidált 56-ban, kalandot keresett, csapódott a többiekhez, aztán az osztrák lágerből hirtelen a franciaországi Nancyban találta magát, ahol a rakkolós magyar stílust mutatta be. Nem ismert lehetetlen, szerelt, becsúszott, gólokat fejelt, hamar megszerették. Ő meg a franciás életmódot. Naná, szinte luxusban élt, bejárta az egész országot, szerették, az elnök a fiaként kezelte. Mindent megadtak volna, csak maradjon, állampolgársággal, jómóddal kecsegtették, hiába. Három évig bírta, hazajött a barátnőjéért, akit később feleségül vett. Kapott idehaza hideget, meleget, de aztán szép lassan békén hagyták.

Kint megtanult franciául, imádta a francia autókat, a Citroen volt a kedvence, órákig mutogatta az érdeklődőknek, hogy lehet a karosszériát fel és le emelni. A helyi NB III-as csapatban focizott, ő nem vitte annyira, mint a két testvére, Cini és Gerő, akik Budapesten fociztak és a legmenőbb csapatokban játszottak. Ő maradt Nyíregyházán, s mindenáron azt kívánta, hogy Pista fia folytassa a családi hagyományokat, a focit. Amikor Pityu kosarazni kezdett, Joe majdnem egy évig alig akart vele beszélni, de aztán megbékélt a sportág választással. Amikor befejezte a nagypályás focit, áttért a kispályára, vagy a lábteniszre, őrülten hajszolta a sikert, nem ismert elveszett labdát, a salakon is képes volt hetvenévesen becsúszni, vagy lábtenisznél úgy fejelni, hogy beessen a hálóba. Diadalittasan mondta, na, Picikéim, mi a helyzet! A császárszállási telket szinte csak a lábtenisz pályáért tartotta, már reggel kiment, felgereblyézte, felvonalazta, mire mentünk, odatettük a pörköltet és kezdődött a végeláthatatlan lábtenisz parti. Ott nem volt pardon, nem lehetett mellette lazsálni, teljes erőbedobással küzdött, hajtott, űzte, hajtotta a párját, ha kikapott, olyan fejjel ült le a bogrács mellé, mintha azonnal itt lenne a világ vége.

Imádta Pista lányait, de titkon mindig abban reménykedett, hogy lesz fiú unokája is, ezt az igazi örömet Csabi fia és felesége hozta el számára. A nagy családi nyaralásokat is megszervezte, hova máshova, mint a francia tengerpartra, összeszedelőzködtek, gyerekek, unokák és ott süttették a hasukat a homokban. Csabikám, ez az igazi nyaralás, büszkélkedett az utazás után, mondtam is Pistinek, folytatta, ide hozza a sört nekem a tengerpartra. Nyolcvan felett sem lassult, legfeljebb annyit változott az élete, hogy nem kellett feleségét egy héten kétszer kivinni a KGST-piacra, majd érte menni. Kocsit már nem vezetett, a városba ritkán ment be, inkább ott mozgott Sóstóhegyen a biciklijével. A helyi kocsmában a haverok között sakkozással töltötte az időt, az utóbbi években a foci már elmaradt, maradt a tévézés, a sporteredmények követése. Csabiék odaköltöztek hozzá, a fiú unoka megaranyozta napjait.

Ilyenkor lehet jóslatokba bocsátkozni, simán behúzta volna a kilencven évet, de nincsenek jóslatok, s nincs ha. Amióta Pista fia a szerencsétlen autóbalesetben elhunyt, nem volt se éjjele, se nappala. Ráadásul nem is olyan régen a baleset helyszínén újra rekonstruálták az ütközést, az már sok volt neki. Nem tudta megemészteni a szörnyű tragédiát, semmilyen vigasz nem volt számára. Perceket, másodperceket, métereket elemezgetett, de már nem tudta megmásítani a megváltoztathatatlant.

Amikor Csabit felhívtam, hogy április 16-án a Bánki tornatermébe szervezzük a Pista és a Zentai Levi emléktornát, kértem, hogy Joe-nak tolmácsolja, mindenképpen jöjjön el. Csabi vissza is hívott, mondta, hogy Apu örül neki, már összekészítette a ruháját, amibe fog menni. Aztán újra hívott, hogy Joe rosszul lett sakkozás után hazafelé, majd jött az újabb rossz hír, s már csak a részvétnyilvánítás maradt. Húsvét vasárnap rájuk emlékezünk!

*** 
                                                                                                                                                                                   

  Írta: Máthé Csaba

Hasonló

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése