Nancyban Puszkásznak becézték

Elemésztette magát, nem bírta elviselni fia halálát, ezerszer áttervezte a tragikus baleset pillanatait, magában elméleteket állított fel, hogy lehetett volna megúszni. Alig négy hónappal fia halála után idősebb Páll Istvántól, ahogy fociberkekben ismerték Pállpitól búcsúzunk. Nekünk, akik egykoron a fiával együtt játszottak, Joe volt, de sokszor hívtuk Picinek, mert ez volt a szava járása: figyelj, Pici!

Úgy gondoltam, ő a Terminátor, az elpusztíthatatlan, a Nagy Vasgeneráció tagja, közel 84 évesen még mindig az élet császára volt, ahogy Pista fia nevezte. Örökmozgó, elnyűhetetlen, sztorizgató, nosztalgikus, igazi társasági ember volt. Szerettük, mert barátságos, mosolygós, életvidám volt, ahogy ő fogalmazott, franciás eleganciával élte az életét. Minden oka adott volt ehhez, hiszen egykoron Nancyban Puszkásznak becézték, a legnagyobb magyar focista után. Apám szomorúan mondta, az ötvenes évek elején Cegléden együtt voltak két évig katonák, akkor is a sport, a foci érdekelte, órákig dekázgatott, ha labdát látott, meg volt őrülve, ha nem tudott belerúgni. Masszív, szikár ember volt, nem bírt sokáig otthon ülni, ment a haverok közé biciklivel, egy meccsnézés, egy sakkparti mindig vonzotta.

Túlélte a francia kalandot, pedig fenték rá a fogukat az állambiztonságiak. Disszidált 56-ban, kalandot keresett, csapódott a többiekhez, aztán az osztrák lágerből hirtelen a franciaországi Nancyban találta magát, ahol a rakkolós magyar stílust mutatta be. Nem ismert lehetetlen, szerelt, becsúszott, gólokat fejelt, hamar megszerették. Ő meg a franciás életmódot. Naná, szinte luxusban élt, bejárta az egész országot, szerették, az elnök a fiaként kezelte. Mindent megadtak volna, csak maradjon, állampolgársággal, jómóddal kecsegtették, hiába. Három évig bírta, hazajött a barátnőjéért, akit később feleségül vett. Kapott idehaza hideget, meleget, de aztán szép lassan békén hagyták.

Kint megtanult franciául, imádta a francia autókat, a Citroen volt a kedvence, órákig mutogatta az érdeklődőknek, hogy lehet a karosszériát fel és le emelni. A helyi NB III-as csapatban focizott, ő nem vitte annyira, mint a két testvére, Cini és Gerő, akik Budapesten fociztak és a legmenőbb csapatokban játszottak. Ő maradt Nyíregyházán, s mindenáron azt kívánta, hogy Pista fia folytassa a családi hagyományokat, a focit. Amikor Pityu kosarazni kezdett, Joe majdnem egy évig alig akart vele beszélni, de aztán megbékélt a sportág választással. Amikor befejezte a nagypályás focit, áttért a kispályára, vagy a lábteniszre, őrülten hajszolta a sikert, nem ismert elveszett labdát, a salakon is képes volt hetvenévesen becsúszni, vagy lábtenisznél úgy fejelni, hogy beessen a hálóba. Diadalittasan mondta, na, Picikéim, mi a helyzet! A császárszállási telket szinte csak a lábtenisz pályáért tartotta, már reggel kiment, felgereblyézte, felvonalazta, mire mentünk, odatettük a pörköltet és kezdődött a végeláthatatlan lábtenisz parti. Ott nem volt pardon, nem lehetett mellette lazsálni, teljes erőbedobással küzdött, hajtott, űzte, hajtotta a párját, ha kikapott, olyan fejjel ült le a bogrács mellé, mintha azonnal itt lenne a világ vége.

Imádta Pista lányait, de titkon mindig abban reménykedett, hogy lesz fiú unokája is, ezt az igazi örömet Csabi fia és felesége hozta el számára. A nagy családi nyaralásokat is megszervezte, hova máshova, mint a francia tengerpartra, összeszedelőzködtek, gyerekek, unokák és ott süttették a hasukat a homokban. Csabikám, ez az igazi nyaralás, büszkélkedett az utazás után, mondtam is Pistinek, folytatta, ide hozza a sört nekem a tengerpartra. Nyolcvan felett sem lassult, legfeljebb annyit változott az élete, hogy nem kellett feleségét egy héten kétszer kivinni a KGST-piacra, majd érte menni. Kocsit már nem vezetett, a városba ritkán ment be, inkább ott mozgott Sóstóhegyen a biciklijével. A helyi kocsmában a haverok között sakkozással töltötte az időt, az utóbbi években a foci már elmaradt, maradt a tévézés, a sporteredmények követése. Csabiék odaköltöztek hozzá, a fiú unoka megaranyozta napjait.

Ilyenkor lehet jóslatokba bocsátkozni, simán behúzta volna a kilencven évet, de nincsenek jóslatok, s nincs ha. Amióta Pista fia a szerencsétlen autóbalesetben elhunyt, nem volt se éjjele, se nappala. Ráadásul nem is olyan régen a baleset helyszínén újra rekonstruálták az ütközést, az már sok volt neki. Nem tudta megemészteni a szörnyű tragédiát, semmilyen vigasz nem volt számára. Perceket, másodperceket, métereket elemezgetett, de már nem tudta megmásítani a megváltoztathatatlant.

Amikor Csabit felhívtam, hogy április 16-án a Bánki tornatermébe szervezzük a Pista és a Zentai Levi emléktornát, kértem, hogy Joe-nak tolmácsolja, mindenképpen jöjjön el. Csabi vissza is hívott, mondta, hogy Apu örül neki, már összekészítette a ruháját, amibe fog menni. Aztán újra hívott, hogy Joe rosszul lett sakkozás után hazafelé, majd jött az újabb rossz hír, s már csak a részvétnyilvánítás maradt. Húsvét vasárnap rájuk emlékezünk!

*** 
                                                                                                                                                                                   

  Írta: Máthé Csaba

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése