Nyíregyháza

A pedagógia és a sport töltötte ki az élete jelentős részét Nagy Kálmánnak, aki a megyei védelmi intézettől mint szakfelügyelő vonult nyugdíjba 1990-ben. Ezerkilencszázötvenegy és kilencven között számos szép állomást tudhat maga mögött, jó néhány kezdeményezés és annak szakmai elismerése az ő nevéhez fűződik.

Nyírtéten született 1930. július 29-én Pankotai Eszter és Nagy Kálmán családjában. Két testvére a mezőgazdaságból ment nyugdíjba és a szülőfaluban élnek. Neje Csizmarik Anna óvónő. Két fiuk született, Kálmán Budapesten az egyik nevelőotthon igazgatója. Nős, felesége Adriányi Anna magyar–német szakos tanár. Kisfiuk, Kálmán már a negyedik generáció tagjaként viseli ezt a keresztnevet. A másik fiuk Zoltán, ő közúti igazgatóságon dolgozik, mérnök. A neje Kántor Ildikó tanítónő, lányaik az Ilona és az Anna nevet kapták, a két nagymama iránti tiszteletből. A nagycsaládban egyébként is a tisztelet, a hagyományok ápolása az egyik legfontosabb tulajdonság. Bizonyára ennek is köszönhető, hogy az idősebb fiuk az édesapa hivatását választotta.

A nyíregyházi tanítóképzőben ezerkilencszázötvenegyben vette át oklevelét Nagy Kálmán. Előbb Tarpán, majd a laskodi iskolában igazgatóként dolgozott. Ez utóbbi 1954 és 1962 között megmutatta számára, hogy nem elég pusztán jó igazgatónak lenni, a gyerekek sokkal többrétű segítséget igényelnek, mint ami az iskolában elérhető. Az irányító szervezetek is felfigyeltek Nagy Kálmánra, és 1962-ben bevitték a baktalórántházi járás művelődési osztályára. Négy év után a nagydobosi nevelőotthon igazgatójának nevezték ki.

– Amikor először szétnéztem az intézetben, kissé elborzadtam a látottaktól – emlékszik az indulásra. – A szobákban hatvan kislány heverészett az ágyakon, 13-an már igen közel voltak a nagykorúsághoz. Mi lesz velük az életben, ha nem csinálnak semmi hasznosat? – Futott át az agyamon.

Amikor a tettek vették át a tervek helyét, Nagy Kálmán a továbbtanulásuk és a munkába állításuk érdekében igen sokat tett. A fehérgyarmati ruházati ktsz-szel megállapodott, hogy női szabó szakmát oktatnak majd nekik. A nagydobosi nevelőotthon lakói közül 45-en hajoltak hamarosan a varrógép fölé. A nyíregyházi 107-es szakmunkásképzővel karöltve megszervezték a szakmunkás-bizonyítvány megszerzésének lehetőségét. A végzősöknek pedig igyekeztek munkát szerezni, a túlnyomó többségük a környéken talált állást. A nagydobosi községi vezetés nagyra értékelte az igazgató munkáját. A helybeliek megválasztották tanácstagnak, a pártszervezetben pedig csúcstitkár lett. Nagy Kálmán minden választott és kinevezéssel járó pozícióban nyitni akart a falu felé, hogy az intézet ne elkülönülten működjön a községben. Jobb ez így a lakóiknak is – állította az igazgató –, hisz jobban be tudnak majd illeszkedni a társadalomba. Ha megismerik az együttélés és együttműködés szabályait.

Sportversenyek, tanulmányi vetélkedők, iskolai és intézeti ünnepségek képei kúsznak elő a múltból. Az egykori igazgató azon kevesek egyike, aki ma is maradéktalanul vállalja azokat az intézkedéseket, amelyeket tett. Az idő visszaigazolta döntései helyességét.

Nyilván bejátszottak a nagydobosi sikerek abban, hogy 1987-ben kinevezték a megyei gyermekvédelmi intézet otthonvezetői igazgatóhelyettesének. Most már megyei rálátása nyílt arra, hogy a helyi törekvések miként illeszthetők a gyermekvédelem távlati elképzeléseibe. Örömmel látta, ha a korábbi ötletei másutt is megvalósíthatónak bizonyultak. Igyekezett mindent megtenni azért, hogy a nevelőotthonokban élő gyerekek szakmát és munkahelyi biztonságot találjanak, miután kiléptek a kapun. A család melege, a közösség támogatása volt az az erő, amelyet igyekezett munkatársai révén a rászorulóknak közvetíteni.

A sport a másik nagy szerelme. Hosszútávfutóként az ismert Kovács József edzőpartnere volt. 1974-ben Nyíregyházán az atlétikai szakosztály vezetőjeként szervezte a megyeszékhelyen a sportok királynőjének mindennapjait. Ezerkilencszáznyolvannyolcban technikai vezetőként hasznosította tovább az addig megszerzett ismereteit. Az atlétikától nem szakadt el egyetlen napra sem. Ezerkilencszázkilencvenkettőben megalakult a városi stadionban a tökéletes közérzet programját kidolgozó amerikai professzorról elnevezett Cooper-csoport.

A szabadidő hasznos eltöltését testedzéssel, futással, gimnasztikával képzelték el és valósították meg azok a nyíregyházi fiatalok és idősebbek, akik a jó kondíció elérését nem pusztán vágyálomnak, hanem reális lehetőségnek fogták fel. Nagy Kálmán az első pillanattól tevékenyen részt vett a csoport heti három edzésén és még a hazai maratoni váltóbajnokságra – ahonnan kétszer hoztak el aranyérmet a klub tagjai – is elkísérte a versenyzőket.

Nagy Kálmán élete és munkássága jól példázza azt, ha valaki elkötelezetten, szívvel-lélekkel áll egy jó ügy mellé, azt sikerrel valósíthatja meg, függetlenül a társadalmi berendezkedéstől is.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 14. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)