Debrecen

Fordulatokban gazdag, sikeres, eredményes utat járt be életének eddigi ötvennyolc éve alatt. ’43. szeptember 14-én született Debrecenben. Édesapja református lelkész volt, Mezősason és Berettyóújfaluban szolgált. Édesanyja tanítónőként ment nyugdíjba, jogász végzettségű húga ma már szintén nyugdíjas. Gyermekkorának legszebb évei Mezősason és Berettyóújfaluban teltek, kellemes emlékek, emberszerető lakosok tették felejthetetlenné azokat az éveket, olyan emberek, akik mindig szívesen segítettek, a közülük Debrecenbe kerültekkel máig jó kapcsolatot ápol. Általános iskolai tanulmányai során a családi ház nagy szerepet játszott a kötelességtudat kialakításában, amely később a feladatok minél jobb elvégzésére való törekvésben nyilvánult meg. Kitűnően tanult, s bár igazi kedvenc tárgya nem volt, a biológia mindig az első helyen állt. Különösen nagy hatással volt rá az osztályfőnök, Kelemen András, aki jellembelileg is sokat nyújtott diákjainak.

Nagyszerű osztályba járt a középiskolában: a harminc diákból huszonkilencen diplomáztak – többségük tanár lett, ebben különösen Botos György osztályfőnök játszott nagy szerepet, de Falucskai Jenő igazgató úr is sokat tett diákjaiért, az iskoláért. Meghatározó szerepe volt egész további életében az itt kialakult baráti körnek. Érettségi után egy évig előfelvételisként a Berettyóújfalui ÁG-ban dolgozott, fizikai munkát végzett, közelről megismerte az egyszerű emberek bölcsességét, odafigyelését, megtanulta, hogy milyen sokat számítanak a kis dolgok is.

Életének csodálatos korszakát jelentik az egyetemi évek Debrecenben, ahol nagyszerű tanárokat, akadémikusokat, professzorokat hallgathatott. Kedvenc tárgyai a növénytermesztés, növényvédelem és az üzemtan voltak.

1966-ban végzett és gyakornokként Bakonszegen kezdett, majd egy évet Berettyószentmártonban töltött, növénytermesztési ágazatvezető volt. Innen került a Megyei Növényvédő Állomásra, kezdetben Mikepércsen, majd Debrecenben dolgozott több mint tizennégy éven át. Szerette ezt az érdekes munkát, országos elismertségre tett szert, részt vett az országos növényvédelmi éves jelentések készítésében.

– Nem is tudtam elképzelni magam mikroszkóp nélkül ebben az időben! – emlékezik vissza.

Közben önmaga továbbképzéséről sem feledkezett meg, 1972-ben Keszthelyen kitüntetéses növényvédelmi szakmérnöki diplomát szerzett. 1982-ben a debreceni Béke Tsz növényvédelmének irányítója lett, itt is tizennégy évet töltött el. A szövetkezet megszűnésének idején előbb társaival szervezett egy kft.-t, működtették a Békemajort.

– Nagy álmomat, egy jól működő, családi farmergazdaságot, elegendő tőke híján nem tudtam megvalósítani, ezért 1996-ban öt társammal (valamennyien agrármérnökök) egy többcsaládos farmergazdaságot létesítettünk, jelenleg is hatszázötven hektáron gazdálkodunk: búza, vetőbúza, cukorrépa, napraforgó, borsó vetőmag, zöldborsó, csemegekukorica jelentik a termékskálát.

Összesen öt alkalmazottjuk van, akiket csúcsidőben vállalkozók segítenek. Három éve bővítették tevékenységüket, harmincöt taggal beszerző-értékesítő szövetkezetet alapítottak, hogy a nagytételű értékesítés és beszerzés előnyeit ki tudják használni, így ma már közel ezer hektár területet kell felügyelni, irányítani.

– Elsősorban édesapámtól tanultam – vallja a szakember –, hogy a munkámat, a rám bízott dolgokat mindig felelőséggel, korrekten, becsülettel végezzem. Mindig kerestem az újat, a hasznosat, a modernet, a gazdaságosat. Ez utóbbi, a gazdaságosság mindig elsődleges szerepet játszott. A vállalkozás sikeréhez arra is szükség volt, hogy az elért hasznot mindig visszaforgattuk, fejlesztésre fordítottuk.

Nagy Iván László sikeres életútját a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója, illetve Kiváló Termelőszövetkezeti Dolgozó kitüntetések jelzik, közülük a növényvédelmi előrejelzésben elért országos első helyezésért kapott a legkedvesebb. Munkája mellett széles körű társadalmi tevékenységre is futotta idejéből, alig harmincévesen szakszervezeti elnök. 1991-től 2001-ig a megyei növényvédő kamara elnöke és az országos elnökség tagja volt. Jelenleg a megyei agrárkamara elnökségének tagja, és részt vesz a Növényolaj Terméktanács munkájában is.

Szerteágazó tevékenységében 1968 óta számíthat felesége, Juhász Mária közgazdász, megértő támogatására, aki biztosítási szakemberként dolgozott, ma már nyugdíjas. Két lányuk közül Tímea jogász, ügyészségen dolgozik. A fiatalabb, Klaudia, közgazdasági egyetemet végzett, egy évet Angliában dolgozott, most angolból felsőfokú nyelvvizsgára készül.

A növényvédő szakember régi kedvelt időtöltése az olvasás. Emellett rengeteget utazott a családdal: autóval bejárták a környező országokat és szakmai utakon eljutott Európa szinte minden országába, de járt Amerikában és Afrikában is. Ma már inkább a szervezett utakat részesítik előnyben, és itthon is igyekeznek sok helyre eljutni.

 (Hajdú-Bihari Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)