Debrecen

A kár történelmi korrajznak is beillik Mérész Ferenc vállalkozói életútja, amely dióhéjban arról szól, hogyan lesz a rendszerváltás kényszerítő hatására a Magyar Néphadsereg főhadnagyából Debrecen és környéke elismert üzletembere.

Sajószentpéteren, ezerkilencszázhatvannégy július 28-án született, és gyermekkorának első éveit Kazincbarcikán töltötte. Édesapja autószerelő, édesanyja kereskedő volt (valószínűleg tőle örökölte a kereskedői vénát), ma már mindketten nyugdíjasok. Az igazi gyermekkort Mezőkeresztes jelentette, majd szülei válása után tizenhárom éves korában került édesanyjával Debrecenbe. Itt fejezte be általános iskolai tanulmányait. Jó tanuló volt, főleg a természettudományi tárgyak érdekelték, mindenekelőtt a matematikát kedvelte.

Középiskolai tanulmányait a Landler Jenő Autószerelő Szakközépiskolában folytatta. A mai napig emlékszik a teljes osztálynévsorra, igen jó osztálynak bizonyultak és sikerült maradandót alkotniuk: Debrecenben ők vezették be az autós ballagást, felcicomázott járművekkel járták be a várost.

Tanárai közül a szakmai tárgyak oktatásáért felelős Gál tanár úrra, Erzse tanár úrra és az osztályfőnökre, Derzsi Lászlóra gondol vissza ma is jó szívvel. Ezerkilencszáznyolcvankettőben a sikeres érettségi után a Zalka Máté Műszaki Katonai Főiskolára felvételizett sikeresen, négyévi kemény tanulás után gépjármű – üzemmérnöki szakképesítést és hadnagyi rendfokozatot szerzett.

Végzett tisztként Debrecenbe, a Kossuth Lajos Kiképzőközpontba került, ahol Majoros László parancsnoksága alatt igyekezett elméleti tudását szakmai ismeretekkel is bővíteni. Előbb szaktiszt, majd nevelőtiszt lett, időközben főhadnaggyá is avanzsált.

A rendszerváltás idején – amely a hadseregben is kardinális változásokat, leépítéseket hozott – felkínálták számára a leszerelés lehetőségét. Miután ekkor alapította meg feleségével és egy katonatiszt társával – Babinszki Attilával – első vállalkozását (amerikai mini fini fánk sütésével kezdtek foglalkozni), így a leszerelés után teljes mellszélességgel az üzleti világba vetette magát.

A jól jövedelmező, ám rendkívül sok munkát igénylő piaci kereskedelemben – ezt akkoriban úgy hívták, hogy ZSIBI – tanulta meg a kereskedés fortélyait, azt, hogy hogyan kell eladni. Olyan ismeretek tárházát szerezte itt meg, amit nemigen oktatnak tankönyvekben. Kezdetben, ahogy mondani szokták: „a gombostűtől a repülőig” mindennel foglakoztak, ám egyre inkább az italkereskedés került előtérbe. Négyévi kemény munka után nyitották meg az első italkereskedésüket a Nyíl utcában, ebből alakult meg 1996-ban a Piramis Italkereskedés.

Akkoriban tíz fő jelentette a dolgozói létszámot. Közülük feltétlenül meg kell említenünk Kovács Ferencnét, Katikát, aki oroszlánrészt vállalt a cég kialakításában, és aki tavaly vonult nyugdíjba.

A ma hárommilliárd forint feletti árbevételt produkáló vállalkozás több mint száz embernek nyújt megélhetési lehetőséget. A fő profil az ital nagykereskedelem, Debrecenben és Hajdú-Biharban húsz járművel terítik az árut. A multik jelenléte mellett is látnak jövőt a nagykereskedelemben, folyamatosan fejlesztenek, bővítenek.

Ennek eredményeként a vendéglátásban is léptek: a Piac utcában, a régi Szabadság étterem helyén megnyitották és sikeresen működtetik a Belgian Beer Cafét, amit Debrecenben a köznyelv egyszerűen „Belgának” nevez.

A sikerhez vezető, kemény munkával kikövezett útról így vélekedik Mérész Ferenc: – Köszönettel mindenekelőtt szüleimnek és feleségemnek tartozom, akik nélkül nem juthattam volna idáig! Soha nem tettem többet, mint amit a helyzet megkövetelt: lehajoltam a földre minden apró lehetőségért. Mindig kell egy jó ötlet, ami után menni kell, ez persze mindig rengeteg munkát is jelent. Nem hátrány a szerencse sem, de ennek olyan tulajdonsága van, hogy mindig olyan ember mellé áll, aki keményen dolgozik.

Mérész Ferenc 1986-ban kötött házasságot Vécsei Évával, aki szintén kereskedő, és akivel az összes vállalkozást együtt csinálták végig, ő ma a Nyíl utcai diszkontot irányítja. Ferenc nevű gyermekük hétéves, elsősként az általános iskola padjait koptatja.

Szabadideje nagy részét ma még a „Belgában” tölti, hisz szeretné, hogy minél sikeresebben működjön az étterem. Szeret utazni, sokfelé járt már Európában, a legszívesebben Párizsra emlékszik vissza. A családdal telente főleg Ausztria és Olaszország síparadicsomait keresik fel.

Rendszeres nézője a Loki mérkőzéseinek, cége révén anyagiakkal is segíti a cívisváros futballcsapatát.

Eddigi életével elégedett, büszke arra, hogy a Piramisból sikerült egy „európai multi céget” létrehozni felépítettség és szervezettség tekintetében. Az ital-nagykereskedések között (bár az erős mezőnyben utolsóként kezdték el a tevékenységet) ma meghatározó szerepet játszanak. Szeretné cégét továbbra is sikeresen működtetni, ám vannak további tervei, ötletei az üzleti életben.

 (Hajdú-Bihari Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)