Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Matolcsi Lajos
A megyei önkormányzat alelnöke,
Debrecen
Én nem mehetek el innen – hallottam Matolcsi Lajos számtalan beszédében. A költői gondolat különös, keserédes hangulatban szólalt meg szájából Berettyóújfaluban. Matolcsi Lajos tősgyökeres herpályi. Azt tartották a régiek, hogy igazi újfalusi az, aki a falunak ebből a szegletéből való. Feltehetően csak a herpályiak osztották ezt a nézetet, az oláhvárosiak és a szilériek másképpen gondolták. Felnőtt korában első szóra ugrott volna, ha visszahívják, ha képességeinek megfelelő állásajánlatot kap, de ez a gesztus rendre elmaradt. Évtizedekig élt benne a bizonyítási vágy, hogy megmutassa, mit tehetett volna a szeretett szülőföldért. Megmutatta. Élete nyitott könyv, gazdag életpálya, állandó tanulás Biharért, Sárrétért.
Az eszmélés időszakát, a háború borzalmait, a betűvetés tudományát Szentpéterszegen éli meg „Matolcsi Lali”. Így hívják, így emlékeznek rá a községben. Példaképei mindig voltak. A kis bihari falu is tele volt ilyennel, szívesen emlékszik vissza velem a pedagógusokra és a dolgos parasztemberekre a péterszegi Faluházban.
– Az egyszerű emberek esztétikai érzékére – mondja – ma is csodálattal gondolok. A paraszt elvetette a kukoricát, közte babot és tököt termelt. A mezsgyén a napraforgók forgatták katonás rendben aranyló tányérjaikat, és a föld elején misling zöldellt, abba állította a gazda a szereket a jószággal, hogy ne a termést tapossák össze a lovak.
Pedagógusnak tanult Debrecenben. Nem az évfolyamával végzett. A kollégiumi díjat több mint négyszeresére emelték az 1954-es esztendőben, és ezt már nem tudták fizetni a szülők, hiszen a másik öt gyerekről is gondoskodniuk kellett.
– Felvettek szinte gyerek fejjel cukorrépa-felelősnek. Itthon voltam, nem kerültem pénzbe.
Nem volt idegen számára a mezőgazdasági munka, mert diákkorában már tevékenykedett ellenőrként a gép mellett. A tavaszi lógerben éjszakánként „zabosbükkönyt”, borsót, lencsét, lucernát csépeltek. Az ifjú cukorrépa-felelős tartotta a gazdákkal a kapcsolatot. Jól végezte a dolgát, bekerült a községházára. Különbözetivel elvégezte a mezőgazdasági technikumot is, de nem ízlett neki az „agronómia”. Állandóan kulturális területen mozgott, ebben a közegben érezte magát a legjobban.
– Mindig szavaltam, vagy a felnőttek között forgolódtam, mert szerettem hallgatni, mit beszélnek.
Elvégezte a tanácsakadémiát. Mire vége lett az iskolának, az ígért bakonszegi állást már betöltötték, Újfaluban, pedig csak hitegették, az út Nagyrábéra vezetett.
– A megye legfiatalabb vb-titkára – emlékezik vissza az első hónapokra –, így írtak rólam a Tanácsok Lapjában. Nagyrábé fogalom volt abban az időben, 1961-ben. 1962-ben már tanácselnökként irányítottam a település életét, a falu is befogadott. „Népszerűségemhez” az is hozzájárult, hogy futballedző is voltam. Igen, bármilyen hihetetlenül hangzik: futballedző és tanácselnök. Mellette elvégeztem a népművelés–könyvtár szakot, és ha időm engedte, irodalmi színpadot vezettem. Szép tizenegy év volt. Aztán Újfaluból üzentek, van állás, de gondolkodási időt kértem, mielőtt válaszolok. Budapestről is megkerestek, inkább azt választottam.
A tanácsakadémiára kerül tanárnak. Jól érzi magát az intézményben, de nem tudja megszokni a fővárost.
– Nem tudtam felvenni a ritmust. Mindig az járt az eszemben, ha róttam a pesti sétáimat, hány ismerőssel tudtam volna már beszélni ennyi idő alatt Újfaluban?
Mikor vált, mégis Püspökladányba megy, egyenrangú települést választ a szülőfaluval. Nagyrábén is sok újat teremtettek társadalmi összefogással, vízvezeték-hálózatot, sportpályát, kultúrházat létesítettek, Ladányban elkezdték a szennyvízvezeték kiépítését és a városi lét alapjainak lerakását. A tanácselnöknek nagy mozgástere volt, most kamatoztak a pesti évei. A tegyünk többet Ladányért mozgalomba mindenkinek talált szerepet. Kecskés Gyula bácsi, Dorogi Márton, Rettegi Anna neve ma is sokat jelent a városban. Megnyeri a településnek Győrfi Lajost. A fiatal, tehetséges szobrászművésznek műtermet biztosítanak. Mindig is azt vallotta, nem elég egyfajta műveltség. Kiadványokat jelentett meg, megszervezi az elszármazottak találkozóját.
– Nem volt kanálcsörgés nélkülem, benne voltam a sűrűjében.
Elvégzi a szociológiai szakot, aztán urbanisztikával is foglalkozik. Doktorál. Tagja a Magyar Néprajzi Társaságnak, a Magyar Urbanisztikai Társaság alelnöke, 1986 óta egyetemi tanár, docens. 1990–94-ig a megyei közgyűlés alelnöke. 1994–98-ig független képviselő a megyében, a továbbképzési intézet igazgatója, de a következő ciklusban ismét alelnökként tevékenykedik.
– Hogy mit szeretnék a jövőben? – ismétli meg a kérdést. – Nyugdíjba menni és tanítani, és ha lehetőségem lesz, továbbra is teszem azt, amit eddig, felszólalok Sárrét és Bihar érdekében, ha kell. Nadányi Zoltánnal együtt én is vallom: „Él Bihar, élteti szent hite!”
(Hajdú-Bihari Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)
Hasonló
Dr. Simon József
Herdon István
Dr. Sinóros-Szabó Botond
Jancsó Gyula
Márkó Zoltán és családja
Bulátkó Kornél
Szemán Mihály
Dr. Cs. Tóth János
Dr. habil. Góth László
Dr. Szabó Péter
Kollár István
Aba-Horváth István
Kérdő Zsuzsa
Katona László
Czapp József
Dr. Bölcskei Gusztáv
Petis János
Dr. Orosz János
Lukács Balázs
Földesi Gyuláné
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése