Nyíregyháza

Tősgyökeres nyírbátori. A Makraiak a Baracsiakkal, Bihariakkal, Hadháziakkal, Hatvaniakkal, Borsósokkal, Tallódiakkal, Bánkiakkal együtt adták a régi Bátor eredeti református lakosságát. Lehetséges, hogy ősei, az ezerötszázas évekig a Nyírbéltek, Nyírlugos térségében még meglévő, de a török által elpusztított Makra nevű faluból származnak. Erre irodalmi utalások vannak. A nyírbátori református egyház anyakönyvi iratai között találkozunk a Makrai család nevével.

Makrai László dédszülei az 1870-es kolerajárvány alatt elhaltak, és így a nagyapa (Makrai István) gyermekkorában árvaként egy nagygazda gyámhoz került. Kitartó, szorgalmas munkával, valamint háromszori nősülésével elérte, hogy halálakor már 80 katasztrális hold földet mondhatott magáénak. A harmadik házasságát Borsós Eszterrel kötötte a nagyapa. A nagyszülők − Makrai István és Borsós Eszter − 1929-30-ban elhaltak, és haláluk után a legkisebb fiú, Albert (aki Makrai László édesapja) vezette a háztartást két bátyjával együtt élve 1932-ben bekövetkezett házasságkötéséig. Nyírbogátról nősült, a református Elek család Teréz nevű lányát vette feleségül. Teréz, Elek Béla és Palóczi Karolina házasságából született.

Az ezerkilencszázharminckettőben kötött házasságukból csak 6 év után és egyedüli gyermekként látta meg a napvilágot László.

László életében egyik döntő tényező az ötéves korában bekövetkezett súlyos betegsége. Egyszerre több gyulladásos betegség érte, tüdő-, vese-, agyhártya-, középfül-, ami egyenként is nagy veszély. Az orvosa már lemondott róla. Édesanyja könnyek között imádságba foglalta, ha Isten megtartja gyermekét, papnak neveli.

Ezzel az anyai szándékkal a debreceni Református Gimnázium diákja lett, a Nyírbátorban elvégzett általános iskolai tanulmányok után. Jól tanult, szerette Debrecent, a gimnáziumot, a Nagykönyvtárat, de jöttek az 1952-es nehéz évek, a padlásseprés, a tsz-szervezés.

Annyira elfogyott a tartalék, hogy két év után az olcsóbb, nyíregyházi Kossuth gimnáziumba vonattal való bejárást választották. Az idegen környezet, a sok utazási idő a tanulmányi eredmény romlásához vezetett a harmadik osztályban. Ezért az érettségi vizsgát már a Református Gimnáziumban tette le. Ezután Mosonmagyaróvárra a Mezőgazdasági Akadémiára nyert felvételt.

Ezerkilencszázötvenhat eseményei ott érték, átélte a sortüzet, megmenekült. Az első félév után átjelentkezett a debreceni Agrárra, ahol oly jó volt diákoskodni. A gazdászévek alatt ismerte meg későbbi feleségét, Koncz Margitot, aki gergelyiugornyai születésű. Ő a közgazdasági technikumba járt, ott is érettségizett. Szép diákévek a cívis városban, ma is kellemes emlékek sora merül fel a beszélgetések során.

A gazdászdiplomát 1960-ban vehette át. Hogy közel legyen Gergelyiugornyához, a vásárosnaményi járási tanácsra ment dolgozni. ezerkilencszázhatvannégyben jó munkája eredményeként a megyei tanács mezőgazdasági osztályára helyezték Nyíregyházára.

A TESZÖV-ök létrejötte után ezer-kilencszázhetvenben a Nyírség Tsz Szövetség titkára lett Nyírbátorban. Élete legtermékenyebb és legszebb évei következtek. Megvalósíthatta önmagát. Hitt a politikai rendszerben, céljait magáénak érezte, és az ezerkilencszázhatvanhatos iránykijelöléssel teljesen azonosult. Meggyőződésből és nem karriervágytól lépett be a pártba. A megye három területi szövetségét összevonták és ennek élére őt választották meg.

Ha valamelyik szakvezető felkereste, mindig azt kérdezte, mi a baj, miben tudunk segíteni? Az a típus, aki azt mondja a félig töltött pohárra, hogy még félig van, nem azt, hogy már félig üres. Ezerkilencszáznyolcvanöttől pártérdekből, a megyei Gabonafelvásárló- és Feldolgozó Vállalat igazgatójának nevezték ki. Rendet és fegyelmet tartott a becsületes dolgozók érdekében. Elmondhatja magáról, hogy rendszerváltás után úgy ment nyugdíjba, hogy kevesen szidták a háta mögött.

Családjukban két fiúgyermek született. László és Gábor. László jelenleg a Nyírtrend Kft. ügyvezetője, és a tanárképző főiskola kosárlabda-csapatának ügyintézője. Felesége Csisztu Csilla ökológus. Egy fiuk van, kinek Márton a neve. Gábor a Közgazdasági Egyetem utolsó éves hallgatója.

A háztartás, a gyermeknevelés, a családi gondok jelentős része Margónak, a feleségnek a vállára nehezedett a munkahelyi problémái mellett. Ő mérlegképes könyvelő, és az Illetékkiszabási Hivatalból ment nyugdíjba.

A barátságról ismert a Makrai család. A házigazda szereti a társaságot, kedveli a jó hangulatot. Élcelődik, viccelődik. Spirituszban oldott humora specifikum. A vendég érkezésekor úgy fog kezet, hogy köszön, viszontlátásra. Aki nem ismeri, meglepődik, talán meg is sértődik, de akik ismerjük, újra keressük a viszontlátást.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)