Debrecen

A Szociális és Népjóléti Minisztérium Debreceni Javítóintézetének igazgatója beszélgetésünk elején megjegyzi, hogy nem tekinti munkahelynek az intézményt. Véleménye szerint reggel héttől este hatig egy „nagy családban” dolgozik, ahol ő a gondoskodó, igazságos és szigorú „apa”.

Magyari László 1952-ben született Budapesten háromgyermekes családban. Édesapja lelkész volt, így korán megtanulta, hogy a rászorulókat és az elesetteket segíteni kell. A mások iránt érzett elkötelezettség és segítőkészség pályaválasztására is kihatott. A gimnázium elvégzése után képesítés nélküli nevelőként tanított, majd elvégezte az egri tanárképző főiskola biológia szakát.

1981-től Hajdú-Bihar megyében a gyermekvédelem területén hivatásos pártfogóként dolgozott. Később az átmeneti otthon vezetője lett. Ide kerültek azok a fiatalok, akiknek a sorsát – állami gondozásba vétel előtt és után – igyekeztek megkönnyíteni; visszakerülhettek családjukhoz, vagy nevelőszülőket kerestek számukra.

Magyari László 1994-ben elvégezte a Kossuth Lajos Tudományegyetem mentálhigiénikus szakát, s azóta – ahogyan ő mondja: „majdnem pszichológusként” – mindig megtalálja a megfelelő szellemi és lelki kontaktust a hozzá fordulókkal. Másfél évig köztisztviselőként, gyermekvédelmi referensként dolgozott a megyeházán, ahol gyakorlati tanácsait jól hasznosították a megyei önkormányzat tagjai.

– Elsősorban gyakorlati szakembernek tartom magam. Ezért pályáztam meg 1998-ban az akkori Népjóléti Minisztérium által létrehozott javítóintézet igazgatói állását. Budapesten kívül csak Debrecenben működik ilyen intézmény, amely a fiatalkorú bűnelkövetők nevelésével foglalkozik előzetes fogva tartásuk idején. Öt megyéből általában nyolcvan fiatal tölti itt előzetes letartóztatását a jogerős ítélet kihirdetéséig. 2002 májusában egy olyan részlegünk nyílt meg, ahol – a jogerős ítélet után – 24-en tölthetik le a javítóintézeti nevelésüket. Ennek az a nagy előnye, hogy nem kerülnek kapcsolatba felnőtt, visszaeső bűnelkövetőkkel, sőt tanulhatnak, dolgozhatnak is. Kollégáimmal az első napokban mindenki számára személyre szabott nevelési programot állítunk össze. Ennek megvalósítása során tapasztaljuk, hogy általában megtévedt fiatalok kerülnek intézményünkbe. Többségük roma származású, és olyan családokban élnek, ahol nem kaptak szeretetet, alapvető higiéniai és magatartásbeli problémáik vannak. Számos áttételen keresztül meg kell tanítanunk őket arra, hogy elfogadják, majd igényeljék a szeretetet, a megbecsülést és a tiszteletet.

Magyari igazgató úr szerint a 14–19 év közötti megtévedt fiatalok itt általában jobb körülmények között élnek, mint otthon. Itt tanulnak, dolgoznak, hasznosan töltik az időt. Jutalomként látogatót fogadhatnak, több levelet írhatnak; bőségesen és egészségesen táplálkoznak, és olyan dolgokat ismernek meg, amikről hátrányos helyzetük miatt eddig szinte semmit sem tudtak; ezzel szemben kortársaik jóval előttük járnak.

Az itt lakók szakmai ismereteket sajátítanak el: asztalokat, székeket készítenek, és letehetik az asztalos szakmunkásvizsgát. Így szabadulásuk után valószínűleg könnyebben jutnak munkához. Igaz, nem szívesen tanulnak, de készséggel elvégzik a „házkörüli” munkákat, például polcokat készítenek, vagy szakember segítségével kempingnadrágot varrnak. Kikapcsolódásuk is többnyire gyakorlati jellegű: egyesek festenek, kertészkednek, szőnyeget szőnek, mások megtanulják kezelni a számítógépet, szövegszerkesztővel levelet írnak, segítenek az állattartás munkáiban. A munkaügyi központ segítségével néhány év múlva dísznövénykertész szakmunkás-bizonyítványt szeretnénk adni azoknak, akik az előírt követelményeknek megfelelnek.

– A külvilággal való kapcsolattartást a havonkénti rokoni látogatáson kívül a civil szervezetek biztosítják. Már az első pillanatban megadják az esélyt arra, hogy ne legyenek a társadalom kitaszított polgárai, és ne kerüljenek vissza bűntársaik környezetébe. A különböző szervezetek és alapítványok képviselői az új élet megkezdéséhez nemcsak lelkierőt, hanem munkát és szállást is ajánlanak. A katolikus és a baptista egyház karitatív tevékenysége abban is megnyilvánul, hogy a fiatalok megismerkedhetnek a Bibliával, lélekben talán először találkoznak Istennel. Az erkölcsi normákat, a jobb életbe vetett hitet énekelve, gitározva sajátítják el. A szabadulók egy részének külön épületben szerződés alapján biztosítunk munkát és szállást.

Magyari László felesége a gyermekvédelmi szakszolgálatnál dolgozik, tehát szakmabeli, vagyis megértő. Brigitta nemsokára jogász lesz. Zsófia és Katalin általános iskolás. Közös kívánságuk, hogy minél több időt tölthessen el a család együtt.

 (Hajdú-Bihari Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)